Értelmi fejlődés

Értelmi fejlődés csecsemőkorban. A megismerési folyamat fejlődése, konstanciák, szenzomotoros koordináció, szenzoros integráció.

Az érzékelés a legegyszerűbb lelki jelenség, melynek belső és külső tényezői vannak. Külső maga a környezet, belső az analizátor. Az analizátor tagjai az érzékszervek, az idegpálya, és az agykérgi központ. A tárgyról ingert vesz fel az érzékszerv, ez fizikai jelenség, a pályán ez már mint ingerület halad tovább, itt már kémiai-fiziológiai jelenségről van szó, és végül az agykérgi központban keletkező érzetnél már pszichológiai jelenségről beszélünk.

Minden ingernek specifikus az analizátora, csak egyfajta ingert képes felfogni, szállítani, feldolgozni. Mivel a tárgyról több inger érkezik, ezért a kérgi területek között kapcsolat = szintézis alakul ki. Az analizátorok érzékenységét az ingerküszöb fejezi ki, az abszolút ingerküszöb az a legkisebb inger, ami már kiváltja az ingerületet.

Az érzékelés legnagyobb jelentősége, hogy a leggyorsabb alkalmazkodásra ad lehetőséget és minden más lelki jelenség alapja.

A környezetről kialakult belső érzékleteinket első jelrendszernek nevezzük.

Az érzékleteknél megkülönböztetünk belső és külső érzékleteket. Belső az egyensúly, szervi és mozgásérzékelés, szükségállapot. Külső a látás, hallás, ízlelés, bőrérzékletek (tapintás, hő, fájdalom).

Már az újszülötteknél megnyilvánul az érzékelés, az érzékszeveik működőképesek, az analizátor tagjai közül a legfejlettebbek. Az érzékletek differenciálatlanok, többnyire erős inger hatására általános ingerületi állapotba kerül. Éhségérzetre sírással, egyensúlyvesztésre Moro féle reflexszel reagál. Az erős fényre pupillareflex váltódik ki, a hangingerre már az intrauterin életben reagál.

A fejlődés folyamán kialakulnak a különböző konstanciák (szilárd állandóság): a nagyság, alak, forma, szín. A legtöbbet tapintással érzékel, ebben a szájnak is fontos a szerepe. A szenzomotoros tapasztalatok egyszerre érkeznek (száj+kéz+látás). A tárgy kezdetben csak addig létezik számára, amíg tevékenykedik vele. Fokozatosan válik ketté a tárgy és a cselekvés, ehhez már emlékképeknek kell lenniük.

A hallás a beszédfejlődés alapja, a fonetikus (kiejtés szerinti) beszédhangokat hamar megkülönbözteti.

Az érzékelés fejlődésétől függ, hogy az egész megismerő tevékenység megfelelően fejlődik-e a későbbiek során. Térérzékelés csak a szintézissel valósulhat meg, a forma, irány, távolság, nagyság érzékeléséhez a külső érzékletek összekapcsolódására van szükség. A gyermek akkora térben tud tájékozódni, amekkora a mozgástere.

A két hónapos már fixálja a látóterébe kerülő tárgyat, a 3 hónapos pedig mozgásirányába fordul. Az 1 éves figyelme még könnyen elterelődik, az ismert tárgy is kiváltja figyelmét újra és újra.

A megismerő folyamatok csecsemőkorban leginkább a játék, mozgás és beszédfejlődésben figyelhetők meg (ezek az értelmi fejlődés látványos területei).

Gondolkodása is a cselekvés szintjén zajlik, mozgásformái asszimilálódnak (a gyakorlás során beépülnek), majd alkalmazkodik (akkomodáció). Mindaddig gyakorol, míg az asszimiláció és akkomodáció nincs egyensúlyban. Ezután egy séma alakul ki az idegrendszerben, további gyakorlás során a hasonló cselekvések egy sémába kerülnek, a motoros sémák összegződnek. (a séma konkrét ismeretanyag, szavakra nem bonthatók, csak cselekvésre) Egy-egy mozdulatot több tárgyon is begyakorol, szenzomotoros koordináció kialakulása után, de a tárgy csak addig létezik számára míg mozog vele. A hasonló mozdulatok egységbe szerveződnek (7-8hó) kialakulnak a cselekvési sémák. Alkalmazkodni a mozgáson keresztül, problémát megoldani szenzomotoros szinten tud. Gondolkodása egyenlő a tevékenységgel. Az első év végén kialakul a tárgyállandóság (rájön arra, hogy a tárgyak az ő tevékenysége nélkül is léteznek)

A figyelem fejlődése.

A figyelem feladata, hogy növelje teljesítőképességünket. A megismerési folyamatok eredményességét biztosítja azzal, hogy a szervezetet érő sok benyomás közül kiválaszt egyet. A figyelem tárgya mindig megegyezik a megismerési folyamat tárgyával, megerősíti az adott pszichikus működést. Ennek élettani alapja az aktiváció, amely az agytörzs bizonyos szürke magvaiban keletkezik, az összekötő rostok útján átterjed a kéregre, így felerősíti az ingerületi folyamatot. Ez csak ébrenléti állapotban valósulhat meg.
Önkéntelen ( a tudat akaratlagos közreműködése nélküli) és szándékos (tudatunk által akaratlagosan szabályozott) figyelmet különböztetünk meg.
Az önkéntelen főleg az első jelzőrendszerhez kapcsolódó ingerkeltők hatására váltódik ki (erős ingerű mozgás, szokatlan inger, tati állapot, érdeklődés).
A szándékos létrejöttében a második jelzőrendszer felől eredő jelzések az ingerkeltők, ezek egy meghatározott tárgyra vagy jelenségre koncentrálnak.
A figyelem tartósságáról a szándékos figyelemnél beszélhetünk, azt jelenti, hogy figyelmünket mennyi ideig tudjuk összpontosítani.
A figyelem terjedelme azoknak az ingerbenyomásoknak a száma, amelyet figyelmünk egyidejűleg képes megragadni.
Megosztott figyelem során egyszerre több tárgyra vagy jelenségre figyelünk, itt a figyelem irányát változtatjuk, a figyelemátvitel akaratlagos.
Fejlődése nagymértékben függ attól, hogy mennyire fejlettek a magasabbrendű idegfolyamatok (ingerület-gátlás). Ugyanazokra az ingerekre egyes életkorokban másképpen reagálunk. Kezdeti formája az önkéntelen figyelem, csak ennek alapján fejlődhet ki a szándékos figyelem.
A csecsemő kezdetben az inger intenzitására reagál, lassan fejlődik ki az a képessége, hogy a különböző külső hatásokból a megfelelő benyomásokat kiválassza. Kezdetben ehhez az szükséges, hogy az ingerek közvetlenül érjék a receptorokat.
Az első években megmarad az önkéntelen figyelem, a kisgyermek csak rövid ideig képes egy dologra koncentrálni, váratlan és intenzív ingerekre figyelme eltérül. Minél fiatalabb a gyermek, annál gyakoribb a figyelem eltérülése.
5-7 hónapos korban már képes hosszabb ideig is és visszatérően nézni az őt érdeklő tárgyakat, de figyelme könnyen elterelődik.
Két éves korra már 20 percig vagy ennél hosszabb ideig is képes figyelmét a tárggyal való cselekvés közben koncentrálni, ha az érdekli őt.
A kisgyermek csak arra tud figyelni, ami összefügg szükségleteivel és érdeklődésével.
Szándékos figyelem a második évben a beszéd elsajátítása idején nyilvánul meg először. Nagy szerepe van a szándékos figyelem kialakulásában és fejlődésében a gyermek különböző tevékenységeinek, melyben kiemelkedő a játék.
A szándékos figyelem fejlődése szorosan összefügg a gondolkodás, akarat fejlődésével.
Az óvodáskor végére a gyermek fokozatosan képessé válik arra, hogy ne csak az érdekes, számára fontos tárgyra vagy jelenségre figyeljen, hanem bizonyos célok elérése érdekében is képes legyen figyelme koncentrálására. Bővül a figyelem terjedelme is. Az iskola a szándékos figyelmet fejleszti.
A figyelem koncentráltsága és állandósága a fejlődés során fokozatosan nő, de a figyelem irányítására a kisgyermek még kevésbé képes.

A kommunikáció és a beszédfejlődés.
Kommunikáció a beszéd megjelenése előtt. A gyermek szükségleteire való ráhangolódás, a szükségletek felismerésének szerepe a gyermek jelzéseinek differenciálódásában és kifejezésében.

Kommunikáció mindaz, amelyben közös kód alapján jelzésváltás folyik, függetlenül attól, hogy a kód milyen módon lett közös, és a jelváltást kíséri-e tudatos élmény. A dekódolás tényét azonban bizonyítani kell, mert enélkül nincs kommunikáció.
Az ember elemi szükséglete, hogy kommunikáljon, ez több csatornán keresztül történik (verbális, nonverbális és metakommunikáció). Kell hozzá az adó, aki kibocsátja az információt, és a vevő, akinek ez az információ szól. A közvetlen kommunikációnál a résztvevők adottak, a közvetettnél a vevő ismeretlen az adó számára. Fontos még a kód, vagyis az egyezményes jelek ismerete.
Az emberi kommunikáció legfőbb eszköze a beszéd. Verbális jelekből áll, ezek a jelek egyezményesek, egységesek. Az anyanyelven belül is lehetséges eltérés (szaknyelvek, családon belüli).
nonverbális kommunikáció: mimika, tekintet, hangsúly, hanglejtés, testtartás, térközszabályozás (bizalmas, személyes és távolsági). Nagyon fontosa a gesztusok, kézmozgások.
metakommunikáció: a direkt közléstartalmat megerősíti vagy ellentmond neki. Ha megerősíti a verbális közlést, akkor kongruens kommunikációnak hívjuk, ha ellentmond inkongruens.
Az emberi kommunikáció állandó és szükségszerűen kétszintű folyamat. Az egyik akaratlagos, szándékos, a másik akaratunktól független, spontán. A két szint egyidejűleg és egymásra vonatkozó módon hordozza az információt. Az indirekt kommunikáció mindig a direkt kommunikációról mond valamit, minősíti azt, a közlő személyiség érzelmi viszonyát, attitűdjét fejezi ki a kommunikáció tartalmára, szituációra, kommunikációs partnerre vonatkozóan.
Az újszülött első hangja a születéskor a sírás. Nagyon rövid idő alatt ez differenciálódik, az alapvető szükségleteinek hiányát, vagy azt, hogy jól érzi magát más és más módon közli környezetével. Nagyon fontos környezetének a reakciója ezekre a jelzésekre. Megfelelő empátiával, az újszülött-csecsemő reakcióinak figyelembevételével az anya jól kódolja ezeket a jelzéseket, megszabadítja a kellemetlenségtől vagy megerősíti jó állapotában és örül neki. Többszöri ismétlődés hatására a csecsemő így tanulja meg, hogy amiért sír, az az érzés az éhség, szomjúság. Többnyire a hanghordozás színezetét és a kéz milyenségét különbözteti meg. Ezért nagyon fontos, hogy a gondozónő, az anya hogyan nyúl a gyermekéhez. A mechanikus gondozás rengeteg ártalmat okoz a gyermeknek, tárgyként éli meg tőle önmagát. Ez megengedhetetlen hivatásunkban!
A téves kódolások nagyon tévútra vezethetik az egész kapcsolatot anya és gyermeke között. Jellemzően mindig mást és mást csinál, mint amire a gyermeknek szüksége lenne, erre ő dühös lesz, egyre jobban szeretné közlését érvényre juttatni. Egy ördögi kört indít meg, sikertelenséghez vezet mind a gyermeknél, mind az anyánál.
A gesztusok fontossága szintén a verbális kommunikáció előtt már nagyon jó közlési mód. Nem mindegy, hogy a gyermek megtanulja-e ezeket a félbemaradt mozdulatokat és ő is ezt gyakorolja, vagy éppen ellenkezőleg. Mind a hívásnál, mind a kérésnél ő maga dönthet, hogy befejezi-e, ezzel kompetensnek is érezheti magát. Ezt a példát tanulva ő is hívni és kérni fog társaitól, a felnőttektől egyaránt.

Mostanság áskálódom,mert sok év kimaradt..Amit jónak tartok erről-arról benyomom ide is,hátha van benne valami értelem..