2011. május 29., vasárnap

Zsongás

Lassan nem tudom elég gyorsan kapkodni a fejem.Kit,hova,mikor,miért?
Jómagam néha csak leülnék a teraszra,szépen hintázgatnék a hintaágyban,és horgolgatnék..ÁLOM!
Szóval zsongás van,amolyan tavaszi.
Kedden családostul mentünk Petra orvosi kontrolljára.Megtudtuk,hogy elég lesz ezentúl csak 2 havonta vinni a gyermeket.Hála az égnek érte! Végre megússza a havonkénti vérvételt is.Volt egy utunk ezután az Állatkertbe .Jó volt! Néha muszáj megállni,és együtt lenni,mert hogyan mennénk tovább enélkül.
Hétvégére aztán megint csak jött a zúzás.Atika pénteken ballagott az oviból.
Én kicsit furcsálom az ovis,ballagós felhajtást,nem vagyok nagy híve a dolognak. Ennek ellenére mégis én bömbölök leginkább rajta.Amikor az óvónénik kiálltak a nagycsoportosok elé,és a búcsúzódalt énekelték.
"Ó mondd miért nem mesélsz már nekem,
Boldog idő,soha nem feledem!
Hallani vélem a hangodat is,Volt egyszer rég,egyszer rég.."
Hihetetlen,hogy még csak most vittem oviba Atit,és már vége is van.
Szombaton családi ünnepségre készültünk,ami ismét igazi logisztikát igényelt.Ki,kit,mikor,hová visz?
Délelőtt ugyanis a városi sportnapon volt jelenésük a gyerekeknek.Judo bemutatót tartottak.Éppen ebben az időben kellett volna Petrának főpróbára menni,mert délután következett a sulis gála.Két helyen egyszerre nem megy a dolog,így a judo-ra mentünk.
Ebédre pedig jött a család.Kerti grillezés volt a program,habár az eső lába is lógott.Végül jól sikerült minden,mindenki időben megjelent mindenhol,és szépen is szerepeltek a gyerekek.A családot is csak félig mosta el az eső,sőt a hús is megsült..legalábbis nagyrészt.
Megünnepelhettük Szabi szülinapját,és Atika ballagását is.
Végül családilag megnéztük a gyerekek sulis gálaműsorát.Petra,és Peti az első sorban,egymás mellett álltak,mint eddig mindig..az életük során.
A kicsik már kevésbé bírták a kiképzést,de túléltük.
Néha úgy érzem magam,mintha egy száguldó gyorsvonaton ülnék,pedig csak 3 gyermekem van.
Egy ismerős küldött a napokban egy kisfilmet,amiben egy 9 gyermekes családot mutattak be.No,felköthetném én alaposan a gatyámat!
Ráadásul az anyuka a nyugalom megtestesült szobra.Oda aztán végképp kell a logisztika.
9 gyermek















2011. május 23., hétfő

Böbe



Jobb később..
Szégyenlem,bizony szégyenlem!
Lassan ugyan,de elkészültem a nyereménybabával. (Így hirdessen játékot az,aki utána megváratja a nyertest!)

MONICA! Böbe elkészült.
Holnap postázom is a leányzót.Remélem,hogy tetszeni fog!
A lányom ma vele tanulta a szorzótáblát,szóval bizonyos előképzettségekkel is bír a baba!:)

Az a vonat..









"Visszajön a piros Thomas?"
Szabikám picit megijedt,mert volt egy kis vihar is,és az egyik vonatot épp lekéstük.Fél a villámlástól,meg a dörgéstől.

2011. május 22., vasárnap

Lovas

Lovas majális volt egy szomszédos településen.
Nem vagyok épp százas(egészségileg) de elmentünk.Jól el is fáradtam,pedig nem igen csináltam semmit.
A gyerekek élvezték a napot.Volt ott egy katonai bunker,amit megnéztünk belülről.Aztán a lovasbemutató,lovaglás,gulyásleves,kézműveskedés és mindenféle jó..Nemezeltek is légváraztak is.Jó volt!



2011. május 21., szombat

Buli

Így aludt el este az ünnepelt,mégpedig rég vágyott gördeszkáját átölelve.
Alább pedig maga az ünneplés,ugyan kicsit rosszabb minőségben,mert csak Petrus gépében volt szufla.






2011. május 19., csütörtök

Egyensúly..

A lányom totális pillangó kisasszony lett,és köhög is,meg náthás is.Iskolamegvonásban részesült. Mondjam azt,hogy nem bánta? Elfáradnak év végére. ÉN IS! Mostanában eléggé...
Egyensúly! Mindig jön,rossz,és aztán mindig dob az élet valami jót is.Jó esetben a gyerek is megéli ezt,már a suliban.
Jött egy kettes,másnap csillagos ötöst kapott természetismeretből...
Ma ugyan nem volt suliban,de képes volt addig izgulni a nyelvtan dolgozat eredménye miatt,míg végül informálódtam ezügyben,mert nem kívántam így nekimenni a hétvégének.Én is izgulok! Kiderült,hogy az is ötös lett neki.
Le kellett írnom,mert annyira jól esett most nekem is.
Megélte a gyerek,hogy energiát visz valamibe,kitart,és bár már a legutolsó porcikája sem kívánja év végén,de gyakorol.Megéli,hogy megéri mindez.Ott a sikerélmény,a kitartás ajándéka.
Örülök,hogy mindez számít neki.Tudom,néha túlzottan is,és ez már az én saram,de mégis..Most kell mindezt megtapasztalnia,hogy később is tudja értékelni.
Szóval,mindig jön valami..Rossz után jó..Csak ne lázadnánk ez ellen.Néha lázadok.Vágyom mindig a jót,pedig tudom,ha mindig,minden jó lenne,nem lenne ami előrébb vinne.Érik már bennem réges-rég a gondolatoknak nagy kupaca...
(Bocsánat a kisgyerekes szülőktől,talán fura,hogy egy-egy jegynek így örül az ember,de majd..eljön a tapasztalás ideje!)

2011. május 17., kedd

Szóval..

Történik mindenféle..Fontos,és szép dolgok.Meg is kellene örökíteni őket,csak nincs a világon annyi idő,ami elegendő lenne mindenre.
Amióta kitavaszodott vár a kert is,ott a házimunka,tanulunk,és én magam is tanulok.Pedig annyi írnivalóm lenne.(Emellett horgolom a nyereménybabát,amivel csúnyán el vagyok maradva.)
Belecsapok a közepébe tehát.
Múlthét csütörtökön volt az utolsó,ovis Anyák napja Atitnál.Gyönyörűen mondta a verset úgy,hogy itthon meg sem említette mi lesz.
Atinak ez a pálya "fekszik".Verbálisan erős,szépen,választékosan fejezi ki magát. A verset is nagy beleéléssel,szépen hangsúlyozta.
"Meséltél és meséltél..igazakat,szépet.
Kívántam,hogy a meséd sose érjen véget.."
Nyilvános való ,hogy épp akkor dolgozott az apukájuk,így nem volt aki felvegye a szereplésést.Én magam meg csak bömböltem,és csodáltam ezt a mini férfit.
A műsor végén több szülő külön megdicsérte nekem Atit,szóval büszke voltam rá.(Mégis elfogult lennék?)
Mivel olyan nagyfiú,múlt pénteken iskolásokkal ment kirándulni.Petráék mentek Buidakeszire a vadasparkba.Kis tesókkal,szülőkkel felfegyverkezve indult a társaság.Ati sok kérdést megválaszolt,amiket a kísérő néni tett fel.Mi a különbség a vadállat,és a vadon élő állat között?stb.
Két csoportra osztották az osztályt,úgy vetélkedtek a gyerekek.Az egyik csapat vezetőjének Petrát nevezte ki a tanító néni.Épp az ő csapatuk nyert.Volt öröm!
Ma pedig a városi "KI MIT TUD" rendezvényen vettünk részt,ahová Petra osztálya tovább jutott az iskolai versenyről. "Peti áll a ház előtt"
A városin is megnyerték a maguk kategóriáját.Édesek voltak.
Én a két fiúval mentem.Szabi hozta a formát.Kúszott-mászott a sorok között,csapkodta a felhajtható székeket.Sőt,talált a földön egy almacsutkát,és meg akarta kóstolni..Azt még megakadályoztam,de amikor odébb mászott,akkor találta egy megrágot pogácsát is.Azt megette,mert nem értem el odáig,és nem volt aki megakadályozza.
Mellesleg..Ma Petra megkapta élete első KETTESÉT!
Mire másra kapta volna,mint tollbamondásra.Ott,a rendezvényen akarta közölni velem.Szomorúan artikulált a távoli sorból,és mutogatta két ujját.Pár anyuka sejtette,hogy dráma van,és súgó posta formájában adták tovább,hogy mely tantárgyat érinti eme hattyú forma jegy.A vicces az volt a dologban,hogy épp abban a sorban ült a tanító néni is,aki a jegyet adta,így neki is tovább súgták a szülők az érdemjegyet.Én meg csak mosolyogtam,hogy neki nem kell megsúgni,hisz ő adta..Hát ez is eljött,de majd kijavítja a csaj.
Mellesleg szintén megkapta,egy nem régiben szervezett,szereplésért járó oklevelét is,amire azért nagyon büszke volt,és ez kompenzálta valamelyest nála a rossz jegyet.
A "KI MIT TUD" egyik nyerteseként egy tortát is kapott az osztály,amit majd holnap készülnek megenni,mert nem tudott ma minden kisgyerek eljönni.A tanító néni gyalog volt,így felajánlottam,hogy elhozzuk a tortát haza,és holnap a suliba is bevisszük.No,Szabi cirka másfél órát üvöltött,hogy tortát akar enni.Még jó,hogy van gyerekzár a hűtőn.Végül feladta,és elaludt a kanapén ruhástól.Elfáradt a sok csúszás-mászástól rosszalkodástól.Mellesleg ma,a nézőtéren egy anyuka azt tételezte fel,hogy a 17 kilós,közel 90 centis gyermekem 1.5 éves.Biztosan nem eszik eleget..
Ja,igen..Petra arca nem csak piros pozsgás a képeken.Mára kiderült,hogy lepkehimlője van.Nem felelőtlen húzás,hogy részt vesz mindenen,csak épp a tünetek megjelenése után már nem is fertőz a dolog,előtte meg nem tudni róla.
Mondom,hogy zajlik.(Képek alább..)






2011. május 15., vasárnap

Kati..Európa

Előre elnézést kérek,hogy ezen sírok itt..
Nagyon rosszul érintett az,ami tegnap történt.Vannak persze elméleteim,és gondolom másoknak is.
Nagyon sajnálom Katit!Jelképez valamit.Tehetséges,szép, érett korban van(van történelme)kiforrott.Jelképezhet minket,magyarokat.A helye is jelképes számomra,megmutatja,hogy hová is tegyük magunkat ezen a kontinensen.Jó adottságaink vannak,és mégis a sor végén kullogunk. Mondhatni magunk vagyunk.
Persze gondolok itt másra is.
Nem hiszünk eléggé magunkban! Mit mond a magyar szülő a gyerekének akkor,ha a gyerek úgy fogalmaz, AKAR valamit?
Azt mondja,hogy nem AKARUNK,hanem SZERETNÉNK!

Miért bűn akarni valamit? Miért kell ezt finomítani?Később elvárjuk a gyerektől,hogy akarjon tanulni,akarjon valaki lenni az életben.Előtte megtanítjuk arra,hogy ne fejezze ki határozottan ezt a vágyat.
Nem szeretem a majomszeretettel nevelő,túlságosan elfogult szülőket.Ez az én sajátom,és vállalom is.DE Az is jellemez minket,hogy rászólunk a gyerekre,ha szépnek,jónak ,okosnak véli magát,és ezt kifejezi.
LÉGY SZERÉNY! NA NEM!!!
Ezt belénk nevelték,verték az évtizedek.Látszik is..
Szomorú vagyok,és csalódott.Sajnálom Katit,rég szurkoltam bárkinek is ennyire.
A műsort,a fesztivált soha többé nem fogom megnézni,ami persze nem nagy veszteség a világnak,de úgy gondolom nem éri meg,hogy idegesítsem magam rajta.
SZÉP VOLT KATI!Nincs miért szerénykedni!

2011. május 9., hétfő

Ez+Az

Főként képekkel jövök,bár egy ideje érik bennem a nagy,filozofikus kinyilatkoztatás is.Most úgy tűnik,várat magára egy kicsit...
Tettünk-vettünk,alakultunk.Íme a "muti" röviden..Akad itt papírgolyó hernyó,amit Petrával alkottunk tegnap.Aztán az elkészült nevecske,és a nagyjából befejezett sziklakertem képei,amit a terasz elé álmodtam.




2011. május 4., szerda

Pár ...

Sok dolog forog a fejemben,és majd biztosan ki is árasztom valamikor.Túl sok időm nincs rá.Végre szakdolgozatírásra adtam a fejem,és mivel örültem a lendületemnek,így rendesen bele is vetettem magam.
Aztán ott a kert,amin folyton alakítunk valamit.Erről is fotóznék majd,de valahogy eddig nem vitt rá a lélek.(Elég az hozzá,hogy a kőgrillt egy egész napon át festettem fehérre.Sötétedéskor végeztem,majd szakadni kezdett az eső.Nem volt mivel letakarni,így a festék felét lemosta az eső.Jól szemlélteti ez,talán a jelen hangulatomat.Lelkesedés,meló,lehuppanás.Elölről kezdés..stb..)
Tanulunk,alkotunk a gyerekekkel.Jómagam Atesz nevét készítem egy ideje filcből,de ez sem halad most kellő gyorsasággal.
A bátyám amúgy is megállapította korábban,hogy hiperaktív vagyok.Ő már csak tudja...ennyi gyógypedagógussal körülvéve.Talán épp ettől a hiperaktivitástól sokaltam be mára? :)Egyszer,majd a közeli jövőben ezt is kifejtem..talán.
Vagyogatunk tehát,csak túl gyorsan,de bizonyos szempontból mégis lelassulva.