2011. április 27., szerda

Fejlmények

Ateszt felvették az "énekes" osztályba.Tegnap be is írattam őt a 2011-2012-es tanév 1/É osztályába. Két kisfiú is jön az ő ovis csoportjából,és több olyan kisgyerek,akinek nővére,bátyja Petra osztálytársa. Mintha 24 név szerepelt volna csak a névsorban,ami ideális szerintem,de gondolom ez még nem a végső létszám.6 fiú..
Mellékesen... Atesz magatartás igen csak hagy maga után kívánni valót mostanság,de ez egy hosszú panasz lenne,így más posztban térek majd ki rá.

Szabolcs is kapott negyedéves jellemzést a bölcsiben.

"Szabolcs akaratos kisfiú. Akaratát sírással,toporzékolással fejezi ki.Néha dühkitörései vannak,ilyenkor teljesen kikapcsol,hiába vigasztaljuk,igyekszünk elterelni a figyelmét nem sikerül.Hosszan és keservesen sír.Magától vigasztalódik. szeret bölcsibe járni,de jobban szeret apával otthon játszani.
Étvágya kitűnő.A húst továbbra sem eszi meg.Már előke nélkül étkezik.
Szeret rajzolni, a ceruzát jobb kezében fogja,firkál vele.Alkotását megnevezi.Vidám színeket használ."

A dühkitörés,és az akaratosság megjelenik a jellemzésben.Tényleg ilyen,de ez valahol talán életkori sajátosság is.
Húst itthon eszik,a bölcsiben következetesen nem.Nos,ilyen közösségben,és külső szem megítélése szerint.

Petra pedig gőzerővel készült a versmondó versenyre,amin végül nem jutott tovább.Képes ilyesmiért sírni..mondom én ,hogy külsőre apja,belsőre anyja a gyerek.:)
A suli amúgy jól megy neki,44 ötöse van idén,pár négyese,és két hármasa..amiket viszont kijavított utólag.
Nem lehet rá rossz szavam,mert igyekszik,gyakorol,és akar.Sokat olvas,most épp a Misi mókus kalandjait gyűri.
A szorzótáblák is gyorsan beépülnek nála,és csak néha-néha nyúl mellé.

A magatartásuk viszont mondhatni borzalmas mostanság,amit bizony én magamon is érzek.Biztos itt a tavasz!Szófogadatlanok,előjött az alkalmi süketségük is,és elég gyakran gyilkolják egymást.Főként verbálisan,néha tettlegesen is.Ebben az a fergeteges,hogy már Szabi is aktív résztvevő,ráadásul ő a leghangosabb.
No,lesz erről még mit írnom,azt hiszem.
Pár szépséges dolgozat a végére..

2011. április 21., csütörtök

Nyúl mögött

Valahogy csak úgy sikerült bemutatni ezeket a nyuszikat,hogy mögéjük bújtak az alkotóik.
Pár forintos húsvéti dekoráció,csak egy fakanál,tempera és pár ív dekorgumi kell hozzá.
Nagyon lelkesek voltak a készítőik!


2011. április 20., szerda

Húsvéti tojások

Készítettünk pár húsvéti tojást.
Akad a példányok között hungarocel tojás,amit gombostűvel,és papírháromszögecskékkel díszítettünk fel(nagy tojás, átlósan félbehajtott papírnégyzetek)és volt igazi tojás is,amit megolvasztott zsírkréta véggel pöttyöztünk,majd csillámmal bolondítottunk meg.A zsírkrétát gyertya fölé tartottuk,majd a megolvadt véget a tojáshoz érintve klassz kis mintát alkottunk.Érdemes a végén egy kevés hajlakkot fújni rá,hogy tartósabb legyen.
Készítettünk gyönggyel szurkált hungarocel tojást is,illetve textil négyzetekkel ragasztottat darab is akad.
Persze elengedhetetlen volt elkészíteni életem első, horgolással díszített tojáskáját is.








Petra csinált egy kis kosárkát is,az alját sajtos dobozból alakítottuk ki.Hajtogatott nyuszit is a kis kosárba..

2011. április 17., vasárnap

Filc nevek

Elkészült az első filc név.Miután a készítő engedélyt adott arra,hogy kölcsönvegyem az ötletét,Petra nevét két délután alatt összeraktam.
Nem egy eszeveszett tempó,és nem is olyan tökéletes,mint az eredetiek.Mégis nagy volt az öröm.

2011. április 15., péntek

Képek hozzá..

Képekre sikerült szert tenni,ami a bemutató órát illeti.Egy kedves anyukától kaptam ezt a pár képecskét.Az elsőn,jobb felső sarokban látható a leendő elsős,több képen pedig feltűnik a komoly másodikos.. :)



2011. április 14., csütörtök

Felvételi

Tegnapelőtt volt a meghallgatás.Atika Apával vett részt eme eseményen.Először volt egy bemutató énekóra,ami épp Petra osztályában zajlott.Ezen a nagycsoportos gyerekek is részt vettek a szülőkkel.A kicsiket is kérdezte a tanárnéni,Ati pedig jelentkezett itt is,és megválaszolt kérdéseket.Hol őrlik a lisztet? stb..
Ezután következett a meghallgatás,amire jócskán kellett várni.Sokan voltak,de sok ismerős arc is akadt a tömegben.Petra több osztálytársának kistestvére is most lesz elsős,illetve az ovis csoportból is ott volt egy kis barát.
Atika a Vörös hajú lányok c. dallal készült.Petrától tanulta.Petra pedig a suliban tanulta,sőt egy versenyen is részt vett múlt hét pénteken,3 másik kislánnyal képviselve az osztályukat.Nívódíjat kaptak a csajok,talán kistérségi szinten.
Ati bátran bement Apával a terembe,ahol az alsós,és a felsős énektanár,illetve a leendő tanítónéni várta a gyerekeket.Kérdezgettek tőle pár dolgot.Apa azt mondja igen határozottan válaszolgatott.Kérdezték,hogy mit szeret legjobban,mire azt válaszolta,hogy olvasni. Vissza is kérdeztek a pedagógusok,hogy tényleg tud-e olvasni,mire ismét határozottan rávágta,hogy igen.
Aztán belecsapott a nótába is,amire Petra tanárnénije rögtön fel is kapta a fejét.Ismerős volt ugye,és nem is véletlenül.
Kellett ritmust tapsolni,lalázni adott dallamot.Apa már az elején közölte,hogy ő nem tud segíteni a gyereknek,mert azzal csak rontana az esélyein.
Összességében úgy érzi a két férfiember,hogy jól sikerült ez a kis meghallgatás Atinak.Eredmény még nincs,de hamarosan kiteszik a névsort a bejárathoz.Reméljük sikerült!Ati szeret énekelni,és van is talán érzéke hozzá.Most majd kiderül mennyire..
Furcsa,hogy iskolás lesz,mert sokáig úgy gondoltam,visszatartom őt egy évre.Mélységesen nagy okát nem láttam a dolognak.Volt pár bizonytalan terület,de ezek sem voltak olyan "igazán" problémás dolgok nála.(Gyöngybetűkkel nem fog írni!Ez egyértelmű..)Inkább talán én szerettem volna,hogy kicsi maradjon.Mint tudjuk,ez lehetetlen..
Olvastam egy blogon a napokban a tankötelesség kérdéséről,és újra gondolkodtam ezen.
Ati mindig ugrásszerűen fejlődött,kicsinek is.Ma egész másnak látom,mint pár hónapja.Motivált,kitartó..Betűket ír mindenhová,girbegurbán..persze..Olvasni szinte folyamatosan olvas.A számára ismeretlen betűket kisilabizálja a szavak képéből,és behelyettesíti,hogy mi is lehet az.Sőt,meg is jegyzi így.Ömlengeni nem szeretnék,és elfogult sem vagyok.A történetünk csak azt erősítette meg bennem,hogy ez az iskolaalkalmassági kérdés mennyire egyéni elbírálás alá kellene,hogy essen.Sokszor kár visszatartani a gyereket,mert nem szolgálja az érdekét.Adalék,hogy sok gyerek (Ati is) homogén csoportba jár,(csak nagycsopis) így alig pár csoporttársa marad vissza,őket pedig szétosztják más csoportokba.Kétszer új közösséget megszokni? Egyszer az új ovis csoportot,aztán a sulit..Ez a rendszer sem mindig szolgálja a gyerekek érdekeit így,ebben a formában.A vegyes csoport pedig más kérdéseket vet fel ennek kapcsán.
Hiába a sok szó no,két iskolás gyerek anyukája leszek nemsoká..

2011. április 11., hétfő

Gurigavár

Elkészült egy újabb darab a gurigákból.A gyerekek festették,alakították.Én ragsztottam össze.
A türelmemet próbára tette,ugyanis nincs ragasztópisztolyom,és a sima ragasztók nem igen akarták összefogni az elemeket.Sebaj,jött a tűzőgép,ami nem annyira esztétikus,mint amilyen praktikus.Mellesleg a türelmem csak egyetlen bástyatető elkészítését tette lehetővé,valószínűleg a ragasztós incidensek eredményeként.Most az ikeroroszlánok lakhelye a vár..Szuper!

Ötlet innen:http://hoxa.hu/?p1=cikk&p2=4702

2011. április 10., vasárnap

Újabb függőség

Tavaly nyár óta horgolok.Előtte is szerettem kreatívkodni,de nem volt hobbi egyik sem.Néha alkottam valamit,egy-egy kis sapkát varrtam a srácoknak ,amikor megszülettek...Ilyesmi.A gyerekekkel alkottunk általában,de ez megint csak más.
Horgolni,kötni úgy 7-8 éves koromban tanultam meg anyutól.Ő rengeteg pulcsit kötött nekünk.Nagyon ügyes volt.Ő ezt csinálta,szerette.Sütiben,pogácsában is profi volt,az is készült minden hétvégén.
A nagymamám figurákat,babákat is készített nekünk.Horgolta,varrta őket.Folyton csinált valamit.Mami,aki eredetileg a nagynénim,ma pedig sok minden más is számunkra..szóval ő alapból profi,hisz rajzszakos tanár.Rajzolni tőle tanultam piciként,mellesleg kötött,horgolt,varrt.Be kell valljam,mindez örökletes.
Sokáig nem volt motivációm,időm,kedvem csinálni.Nem ismertem fel ezen tevékenységek pihentető jellegét.Számolni horgolás közben a pálcákat,szemeket,és nem filózni semmin.
Valahogy eljött ez az idő,és a hatalmas késztetés.Valamit kiárasztani a világra.Alkotni,megvalósítani,ha csak ilyen amatőr szinten is.
Ötlet van dögivel,elég csak rákeresni a neten egy-egy dologra..Ez is előnye a mai világnak.Persze mindenki beleviszi kicsit önmagát.
Én úgy gondoltam,elég nekem a horgolás,bár láttam,hogy a horgolós lányok is készítenek foltvarrást,stb..stb..Aki filcből készít dolgokat az köt és horgol mellesleg.Ez egy külön világ,ami engem magával sodort,és ahogy elnézem sokan vannak még így ezzel.
Így már nem csak horgolok,hanem filccel is dolgozom.Klassz,haladós és mutatós.
Petra pedig követ,és követ.Készíti,szabja,ölti..csinálja.
A motivációt ezek a termékek adták meg először..

http://www.meska.hu/Shop/index/4236
Persze ilyen profi nem vagyok még,de ezek a nevek elvarázsoltak.
Íme az én első próbálkozásaim.


Petra alkot..

2011. április 9., szombat

Hogyan boldogabbak..?

httphttp://www.blogger.com/img/blank.gif://velvet.hu/blogok/randi/2011/04/06/ket_leanygyermekkel_a_legboldogabbak_a_szulok/
Olvastam ezt az érdekességet a minap.Nem tudom,hogy van-e benne valami.
Nem hinném,hogy a gyermekek neme csupán az,ami mindezt befolyásolja.Persze statisztikailag talán kimutatható ez a rangsor..
Amikor Szabi felveszi Petra tündérszoknyáját,és a Neon Trees Animal c. számára ropja a bugit,a szoknyához szorosan illeszkedő,Pókemberes felsőben...Majd kicsi a rakást játszik az egész bagázs kutyástól ordítva,akkor a szám címét is ideillőnek érezem..Főleg a legyünk állatok szövegrészt.
Persze,hogy vannak nehéz napok,hetek.Nyűgös,depis időszakok.Az én srácaim sem tökéletesek,én magam főleg nem!Hisztiznek,alkalmi süketek,veszekednek.Én meg néha magamból kikelve próbálom őket megfékezni,fegyelmezni.Valahol ez az élet rendje.(?)Nem a nemüktől vagyok boldog,hanem úgy általában tőlük..(Másfél-két éve volt,hogy mami azt tanácsolta egy magamból kikelt napon,hogy:
-Csillukám,ne kiabálj velük,beszélj hozzájuk halkan!
Mire én:
-Én nem kiabálok,én ordítok mint az állat..) :)

2011. április 8., péntek

Érettségi

Kicsit vicces párbeszéd zajlott tegnap városkánk egyik fagyizója előtt.Sütött a Nap,Atika pedig azt mondta:
-Anya jó ,hogy sikerült az érettségim!Az is jó lenne,ha a felvételi sikerülne.
Pár pillanatig úgy éreztem,hogy valami időutazáson veszünk részt,úgy 12 évvel később.
A megoldás persze nem bonyolult.Tegnap voltunk iskolaérettségi vizsgálaton,jövő héten pedig az énektagozatra lesz felvételi,ahol pár dalocskát kell majd elénekelni.
Iskolaérettség..Sokan megmosolyogtak,hogy elviszem Atit erre a vizsgálatra.Többek között a vizsgáló pszichológus is egy kis félmosolyt nyomott el,amikor meglátott.Mondta is,hogy furcsa szituáció ez,hogy én ülök itt előtte szülőként.Tavaly még együtt dolgoztunk ugye.
Miért vittem el?
Azért,mert saját gyerekemnek az anyja vagyok,és nem egy objektív szakember.Ebben dolgozom,így rengeteg tudásom van a dologról,és ismerem a nehézségeket is.Látom Atinál mindazt,ami nehézkesebb,de az érzéseim nem engedik,hogy teljes realitásában vizsgáljam.
Megerősítést nyertem.A gyermeknél grafomotoros éretlenség mutatkozik,és a mennyiségi relációk terén bizonytalanabb.Ezek igénylenek egy kevéske fejlesztést.(Ezt tettük eddig is.)A többi területen nagyon jól teljesített,és iskolaérettnek bizonyult.
A kedves volt kolléganő a vizsgálat végén azt is hozzátette,hogy jobb fejlesztő szakembert nem is kívánna a gyerekemnek,mint engem.
Ahogy áll a helyzet..a jövő tanévtől két iskolás gyermekem lesz..pfu..Tegnap születtek!
Minden kisgyerekesnek üzenem!Pillantson egyet a szemével,és megérzi,hogy milyen rövid idő alatt jut el idáig egy gyerek.Minden pillanatot ki kell használni,amíg kicsik,és amikor nagyobbak!!!Gondolom a kamasz gyerekkel rendelkezők meg rólam gondolják ugyanezt,és a gyereknevelés bugyrainak más nehézségeit,szépségeit tapasztalják,élik meg.
A vizsgálat után Ati kapott egy extra adag jégkásást,így a fagyizó előtt filozofálhattunk a történtekről.
Jövő héten pedig énekelni megyünk,hogy ő is Petra nyomdokaiba léphessen.

2011. április 5., kedd

Hétköznapi párbeszédek.. és mindeféle más

Szabi a cipőjétől,ruháitól szabadul a bejárati ajtónál.Ebben segíti őt apukája.
Közben párbeszéd is zajlik.
Apa: Hány hangyát ettél meg?
Szabi:Egyet.Itt a számban,csikiz..
Nos igen,egy közel 3 éves kapcsán semmin nem lepődünk meg.
Enyém anyámból már én anyámmá finomodtunk,amihez hozzáteszi azt is,hogy a többiek anyja is vagyok.Imádom a beszédmotiváltságát,folyton mond valami édeset.
Fertőzi a világ.Apa új mobilt kapott,amin van pár új játék is.Nem sokat ugyan,de azért játszanak a gyerekek ilyesmivel.Így néha Szabi is.Ő leginkább a "kocsis" játékokat kultiválja. Vezeti a versenyautókat,a "viűs"(nénózó, szirénázó) autóktól pedig fél.
Mindig azt mondja,hogy ő vezeti a játékban szereplő kocsit,és én ülök mellette.Minő megtiszteltetés!
Ő is elért a bunkerépítő korszak csúcspontjára.Ott,a bunkiban kíván délután álomba szenderülni,amíg a két nagy tanul,alkot..stb..Főleg akkor,ha engem nem térít el egy telefonhívás.Amennyiben eltérít,úgy Atika dinóvá avanzsál,aki nem általam fejlesztődik,hanem Szabihoz ront be,őskori hangokat hallatván.Ez persze remek rémisztő hatással bír a közel 3 évesre.Mi lehetne jobb vigasz,mint egy gondoskodó nővérke,aki tanulás helyett vigasztal,és mesél.A mese arról szól,hogy a bunki sarkába(modern kor gyermeke) Petra felszerel egy kamerát,amit a konyhából,tanulás közben is lehet figyelni.Megígéri Szabinak,hogy onnan figyeli majd őt,és dinómentesít.A kicsi erre nyugis álomba szenderül,mindezt az én közreműködésem nélkül.Nos,hát..
Szóval duma van,az élet pedig zajlik.
Közben készítettünk pár húsvéti dekorációt,és játékot is gyártottam házilag.Alakult egy sapi Petrának is.Sok idő nincs már erre,mert tavasz lévén vagy kertészkedünk,vagy az utcán nyomjuk a biciklizést.Petra kapott is egy új brinyát,amivel Ati azonnal neki is ment,amikor kipróbálta.Petra féltékenységből elé ugrott.Mi az,hogy fél méternél többet ment az ő új cangájával..?Ettől az ütközéstől Petra erőteljes foltokkal rendelkezett pár napig.Ati ennek egyenes következményeként átült Petrától örökölt brinyájára(én is mindig a bátyám levetett holmiját örököltem..pfujj,de ez van..)amivel rögtön egy olyan ágacskára futott rá,ami kiszúrta a kerekét.Mondom,zajlik.
Ágacska..Dolgozatot írtak Petráék a kötelező olvasmányból,ami az Ágacska volt.Nem szólt,hogy dolgozat lesz.Sírt,izgult,hogy nem is sikerült jól,hisz nem gyakoroltuk.Épp csak nem én voltam a hibás,hogy magamtól nem tudom,hogy dolgozat lesz.Aztán végül ötöst kapott rá.Kishitű sajnos,de majd alakul.
Bezzeg a természetismeret!Emlős állatokról tanulnak.Elhangzott az is az órán,hogy az anyaállat emlőiben termelődő tejével táplálja...
Ez jó,mert mint kiderült az én lányom ide mindjárt élő példát hozott.Szabit és engem!Amikor az anya táplálta a kistesót..Tényleg klassz,csak épp a szarvasmarha mellett???:)
Nagyjából így..
Végül néhány kép a mindenféléről..(mindjárt)
Az újrahasznosítást,mint kifejezést remekül nyomják a srácok,én pedig büszke vagyok,hogy WC gurigák díszítik a lakást.Éljen a természettudatos nevelés!!!:)






2011. április 3., vasárnap

Lassan a felén

Lassan itt a szülinapom.Idén a 35.Lassan a felén,mondhatnánk..Nagyjából egy átlagos emberi létezés felén.
Sok minden forog a fejemben...
Amikor a nappaliba lépek,és körülnézek mi minden az,amit elértem.Egy-egy kapkodva induló reggel,amikor az óra csipogása mérföldkőként ébreszt..A kád szélén egy-egy gyerekjáték,egy-egy kismotor az udvaron.
Az eső,ami a 20. születésnapomon az arcomba zuhogott.Futottunk az utcán..mi lányok négyen.
Örömök fájdalmak,könnyek..szerelmek..
Egy-egy ráncos kis "öregember" a szülőszoba zöld háttere előtt.
Hogyan is kerültem ide?
A kislány ,aki érettségi előtti estén kimászott az ablakon,hogy elmenjen bulizni.
A kislány aki 13 éves megtanulta,hogy az ember mindent túlél.
Április van! A 35.
Nyarak,az arcomba vágó napsugarak,tópartok,tengerek.
Anyukám törődése,a gyermekeim szeretete..Emberi kapcsolataim..
Mennyi minden visz előre?
Felnőttem,vagy csak hiszem?
3 gyerek,akikért felelek,a mosolyuk az új remény..a hitem,az erőm. A 8 éves kislányom tekintete,lelkének nagysága.
Kihívások,valamikor 12 évesen a paprikaföldön,ahol először megéreztem a kitartásom,hitem hatalmát.
Gyerekarcok,nevek akik kötődtek hozzám,és kaptak tőlem valamit.
Impulzusok,érzések,változások..
Megtudni azt,hogy ki is vagyok én!
Kinek voltam példája,kinek öröme?
Lassan 35 évnyi érzés,kötődés,emberi létezés.Küzdelem.
Megállnék,körülnéznék,hol is tartok,hová is megyek.. Tudom-e?Jól élek-e? Úgy élek-e,ami érték,ahogy érdemes..?
Talán a szöveg nem közeli,de az érzés mégis az.Manapság nagy kedvenc,egy korombeli.

2011. április 1., péntek

Judo

A gyerekek kitartóan járnak,ha csak nem betegek.
Közrejátszik az edzőbácsi személye is,mert valami olyasmi sugárzik belőle,ami ugyan nem kézzel fogható,de általában egy életre hatással van a keze alá került gyerekekre.Csak sejtem,remélni tudom,hogy néhány gyerek és szülő néha rám is gondol hasonlóképpen...(Valahogy mindig meghat,ha egy felnőtt ott áll egy gyerekcsapat élén.Teszi ezt bármilyen minőségben is a lényeg,hogy ad nekik valamit.Tovább ad példát..szorgalomból,kitartásból,tudásból.Főleg akkor,ha ezt nagy tudással,jól és odaadóan teszi meg.)
Nos,ma erőnléti edzést tartott a nép,mégpedig városkánk egy sportolásra,ünnepek megtartására használt helyén,pályáján.Az idő is kedvezett,mert éppen elállt az eső.
Kezdésnek 3000m futással indítottak,ami 8 kör volt a pálya körül.Megjegyzem,én egyet sem tudnék lefutni.Jó volt nézni őket.Petra elöl futott a nagyokkal.A lányok közül mondhatni(edzőbá szerint)ő a legtehetségesebb.A sárga övesekkel kell összeengedni,pedig neki még nincs is övvizsgája.A fehér öves társaságból nincs aki lenyomja.A sárgák közül azért akad egy-egy nagyobb,erősebb fiú,akivel nem bír.
Ati pedig kitartóan állja a sarat ,pedig ő az egyik legkisebb.
Családilag néztük meg ma ezt az edzést.Még a kutyát is vittük.Apa elengedte,aminek az lett az egyenes következménye,hogy a gyerekek után szaladt.Először keresete őket,majd örömmel talált rájuk sok kicsi ember között.Az ő két kis gazdájára!Beállt Petra mellé,és futotta kitartóan vele a köröket.Annyira édes jelenet volt!Amikor a srácok megálltak,és leültek egy nagy fa alá,hát a kutya is odaült velük.Hiába,ő egy igazi családtag lett itt nálunk,még edzeni is eljár a gazdikkal.Ennél már csak az jobb,amikor a kicsi Szabi vezeti őt pórázon.Nem tudni kit-ki vezet.
Visszatérve a judora..Van fantázia a srácokban,és örülök,hogy rátaláltunk erre a lehetőségre!