2010. április 26., hétfő

Egyenesen remekül hangzik!

Szabolcs valószínűleg bárányhimlős,rendesen pöttyösödik.
A két nagy estére felváltva hányt.Alakul a helyzet! :(

3469

Jövőre épp feleannyi lesz!
Tegnap megtartottuk a családi születés,és névnapokat.Mindenki nagyon jól érezte magát,főleg a gyerekek.Leszámítva persze a nagyoknál jelentkező érzelmi válságokat,zsarolásokat.Hiába,gyakorolnak már a nagybetűs életre.A kicsik meg szimplán verekednek na..
Utána családilag elmentünk szavazni is.Ki bringán,ki kismotoron jött,ráadásul imitt-amott maszatosan.Fő az állampolgári jog! :)


Még mindig nem tudná letagadni! A tekintet is ugyanaz!

Keresztfiam a "Huncut öcsi"



2010. április 25., vasárnap

Tudom..tudom

Tudom,hogy nem vagyok normális..
Nos,eddig nem igazán tudtam írni a dologról,mert nagyon megviselt mindannyiunkat.
A kiskutya,amit a nyuszi hozott sajnos elpusztult.Sors keze,vagy ki tudja..a másikat visszaadtam,ez meg elpusztult.Borzasztó vacak volt,főleg a gyerekek miatt.
Miután kikértem sok-sok véleményt,többek között gyermekpszichológus kollégáét is,nos azután újabb kutya érkezett.
Tudom,talán hülye vagyok,meg vakmerő is ezek után,és magam sem értem magamat,de a gyerekek bánatát nem bírom.Petra nem tudott rendesen figyelni a suliban,a tanítónéni jelezte,hogy totál szomorú..Addig-addig,mígnem érkezett hozzánk egy kis fehér hópamacs.Remélem neki már semmi baja nem lesz!Szétrághatja tőlem a házat is,csak jól legyen.A másik kiskutya az elejétől apatikus volt,alig evett,és nem játszott.Valami nem volt rendben vele,de én azt hittem csak ilyen a mentalitása.Most,mióta(tegnap előtt)Lilike szedi szét a hálószobát,rohangál,eszik,ugat,rág és kapar,nos azóta tudom,hogy ő egészséges,a másik pedig valószínűleg már az elejétől beteg volt.Nem tudjuk igazából mi baja volt,mert az állatorvos szerint sok vírus megbetegíthet egy ilyen kis állatot.Oltva ugyan volt,de csak az elsőt kapta meg.No,az öröm szerencsére nagy,és a vidámság szüntelen.
Esténként újra felcsendül az altatódal,amit a kiskutyának énekeltek/nek a gyerekek..
Alvó kicsi láng,kígyó szem sem lát...
Így jártunk tehát,de nem adjuk fel!

Szibszab

Szabi..Két imádni való feljegyzésem is akad róla.
Mostanában minden kincset,számára fontos dolgot bedug a pocakjához,a kombidressz alá.Ott őrzi.Így fordulhatott elő,hogy pénteken a bölcsiből hazaérve Apa a pelenkázáskor egy műanyag,játék mobiltelefont talált a gyerek pocakjánál.Péntek lévén,én nem öltöztetgettem át a böliben,csak elhoztam,ahogy volt+ a váltóruhákat.Így nem vettem észre a kis mobilt.Tessék,szakra lett a fiam.Ma pedig az esti vetkőzéskor potyogott ki néhány kavics a pocak elől. Apropó esti vetkőzés...az úgy volt,hogy amikor az udvarról bejöttünk Szabi meglátta a bilit a fürdőben.Kérte is és le akart vetkőzni hozzá.Ám legyen,gondoltam én.Amikor aztán a bilire szerettem volna rásegíteni,akkor jött a szokásos,ellenállós hiszti.Általában úgy van,hogy ő kér valamit,és amikor megvalósítjuk óhaját,akkor kiveri a céltárgyat a kezünkből,vagy már nem szeretné végigvinni azt a cselekvés sort,amiért addig nyüsszögött.Nem ver már át,így nem bosszankodom ezeken a dolgokon,hanem otthagyom,hogy tegyen amit akar.Tapasztalat,hogy ilyenkor elkezdi mégis enni-inni,amit kért,vagy folytatja a cselekvés sort. Lehet,hogy zavarja a mi közbenjárásunk,Nem tudom.
Nos,egyszer csak jött ám utánam a konyhába,cipelve a bilit,és kiabálva,hogy bili-pisi.
-Anya,pisi,bili!
Azt hittem megzabálom,a nagyok pedig vitustáncot jártak örömükben.Atika rohant ,és jól összepuszilgatta az öccsét.
Hiába,aki mindjárt két éves,az bizony egyre rafináltabb,és egyre ügyesebb.

2010. április 14., szerda

Hajtós évek

Egyszer egy idősebb kolléganőm azt mondta,hogy 30 és 50 között hajt a legtöbbet az emer,ez a leginkább embert próbáló időszak egy asszonynak,anyának.Akkor még nem jártattam ezen az agyamat,ma már a bőrömön érzem a szavak súlyát.
Rohanunk reggeltől estig.Helytáll az ember ,mint anya,és ez még a dolgok legjobbik része.Kivéve amikor a közel 2 éves másfél órát ordít,hisztizik a teraszon úgy,hogy semmi nem jó neki.A felkínált lehetőségeket kiveri az ember kezéből,az orrát nem engedi kifújni,pedig bőven lóg neki..sorolhatnám.Közben a két nagyobb is alkot.A pár hónapja 5 éves totál homokos lábbal megy keresztül a lakáson,hogy feltúrja a táskámat egy kisautóért.Pech ,hogy a táskában épp csekkek is akadnak,melyek a gondos kis kezek munkája kapcsán meggyűrődnek,és némely helyen el is szakadnak.Ezek csak ízelítők,de az se piskóta amikor a nagy,már 7 éves este a ceruzáit hegyezi anyai felszólításra,mert ugye tompa készlettel nem lehet iskolába menni.Az asztali hegyező tartálya meg kiborul,amikor a kicsike üríteni próbálja.Mindent reszelék borít,de nem is a nagyobb fajta,hanem az apró,fűrészporos.Azt hiába kérded,hogy miért nem szólt,hisz ő csak önállósodik.Amíg ezt takarítja az ember,addig a legkisebb belelép a kutya kajájába,ami a fürdőben van elhelyezve.Azon persze elcsúszik,és beveri a fejét.Sajnos nem vagyok elég gyors,így ő is befelé indul a szobába,hogy vigasztalást nyerjen,a lábával végighordva a Pedigree-t a parkettán.Pfujj!
Apropó kutya.Édes,aranyos,imádjuk.Szabitól viszont félteni kell,így kb. 5 percenként csattan fel valamely nagyobb gyermek,és támad rá a picire,hogy megmentse heves szeretetétől Fanni nevű kutyusunkat.
Petra este szokott furulyázni is.Nos, ezt sajnos képtelenség érzékeltetni,de bizony embert próbáló tud lenni egy fáradtabb idegrendszernek.Ügyes,szépen játszik,de azért félre-félre csúszik,főleg a nagyobb ugrásoknál,vagy a mélyebb hangoknál.Egyszerűen kicsik az ujjai,ahogy én látom,és sokszor emiatt nem tud pontosan ráfogni.Hát na..
Ilyenkor biza eszembe jutnak a kolléganő szavai,meg akkor is,amikor lótok- futok a munkahelyemen,vagy mosógépet szedegetek,teregetek,mosogatok megállás nélkül.Ma gazoltunk is Atival,lelkesen segített,miután sikeresen eltépte a csekkeket,és efelett szerfelett furdalta a lelki.Pitypangot szedegettünk,én tövestől,ő meg letépve.A virágokat nekem adta.
Ráadásul még ott a suli is.Ezen a héten vagyok Pesten,és szembesülök a közel 15 vizsgával,beadandóval..stb..Elemháborodott lehettem,amikor ezt elkezdtem.Ott a novemberig leadandó szakdoli is,amihez még nem is szagoltam.Bár az igazság az,hogy nagyon szeretek tanulni,csak talán nem jól ítéltem meg ennek időpontját..Hiába,néha úgy érzem,jó lenne,ha kettő-három is lenne még belőlem.Na jó,nem vagyok skizo,csak fáradt.
Épp ezért érdemlek néha egy kis jutalmat.Másrészt közeleg a szüli-névnapom,így megleptem magam..A magamtól kapott ajándékom itt látható:Kriszti (Köszönöm,és gyönyörű!)
Ez egy kicsit önzőre sikeredett bejegyzés,de lesz ez még így se.. :)
Perzse,csak rájuk kell néznem,hogy tudjam,mindemellet nem csak a leghajtósabb,hanem a legszebb évek is ezek.

Csendélet,ami nálunk ritka,főleg a csend része!

2010. április 11., vasárnap

Ismét

Szabika áll a konyha előtt,és az előszobába mutat a semmibe.Majd azt mondja:
-Nézd!Bácsi!Bácsi,nézd!
Nos,tudom-tudom talán bolond vagyok,de már nem ez az első ilyen tapasztalásunk.Petrával többször is előfordult,hogy ilyesmit mondott,mutatott.Atinál nem igen mutatkozott ez a jelenség.Most Szabi mutogat a semmire örömmel.A különbség az,hogy most nem rémültem halálra,hanem kértem,hogy menjen oda hozzá..mármint oda,ahová mutogat.Mosolyogva oda is ment,és mutogatott rá tovább.
Sokféle magyarázat van,tudom.Szkeptikusok is akadnak,meg persze olyanok is,akik valamiféle földöntúli magyarázatot adnak a gyerekeknél tapasztalt ilyen jelenségekre.Én nem tudom mi ez,de a jelenség mint olyan létezik.Mit látnak,látnak-e valamit,azt nem tudom.
Egy dolognak örülök,hogy már nem rémülök ettől halálra.

2010. április 10., szombat

Rajz

A tavaszi szünetben történt szanálás kapcsán jó pár édes dolog akadt a kezembe.Petra pici kori rajzai,melyeket füzetekbe gyűjtöttünk korok szerint.Nem semmi,hogy az első gyereknél még milyen módszeres tud lenni az ember.Atinál bevallom,nincsenek már ilyen korok szerinti gyűjtemények.Néhány kezdetleges emberke akad füzetekben,de ott valahogy már olyan természetes volt,hogy jól van,már rajzol is.Szabinál meg egészen egyszerűen ...néha ki is dobom a firkákat,melyek már körökbe,zárt firkákba mennek át.Nem tudom,biztos furcsa,hogy ilyet írok,de változik az ember.Nem,nem azért,mert nem fontos már,csak mert nem akkora csoda..Lehet,hogy csak én vagyok ezzel így?
Nos,nemrégiben írtam épp a rajzfejlődésről.Álljon itt hát pár kezdetleges rajz,pár fej-láb ember,és az összes Mici mackó szereplő az én első csodám művei közül.Elég tipikus fejlődésen ment keresztül,nem csinált semmit extra korán,és ma is egy teljesen átlagos kislány.Azt gondolom,nem szabad túl sok jelentőséget tulajdonítani bizonyos dolgoknak.Nem szabad bizonyos dolgokba belelátni olyasmit,ami nem feltétlen reális.Talán sokan megharagszanak rám,de én így gondolom.Minden kisgyerek tehetséges valamiben,az is előfordul,hogy ez a tehetség korán kiütközik.Mégis..amikor azt feltételezem,hogy csemetém épp derivál a kiságyban,akkor magamat is górcső alá kell vetnem,mert én úgy gondolom,hogy ez lehet a későbbi túlkövetelés melegágya.Ez pedig a kisgyermeknek sem jó.Másfelől a szülői csalódásé is lehet.Hallottam már bizony én magam is néhányszor olyasmit,hogy:
Mi lett ezzel a gyerekkel,hisz kicsinek olyan ügyes volt...? Nekünk nőtt,nekünk volt csoda,nem a követelményeknek ugye.Nem volt még követelmény,amit esetleg nem lépett meg.
Amikor első gyermekes anyuka voltam,bizony sokszor megkaptam,hogy azért teszek,mondok dolgokat,mert még csak ez az egy gyermekem van.Akkor ezt furcsállottam,nehezményeztem és talán néha én is úgy láttam,hogy a gyermekem deriválni készül..Ma már belátok sok dolgot.Másként látok dolgokat.A többedik gyermek után már tudom,hogy bizony ezeket a lépéseket általában előbb-utóbb megugorják,és nem egyedi csoda az,hogy így történik.Nincs már annyi időm sem elmerengeni efelett.Ahogy a mondás is tartja..a harmadik gyermeknek a kutya nyalja le a cumiját.Azért ez túlzás,de van benne valami. Rossz példa ,de olyan lehet a szülő fejlődése ,mint amikor az ember autót tanul vezetni.(Élesen él bennem ez,mert 3 éves csak a jogsim.) először annak is örültem,hogy a rutinpályán meg tudtam különböztetni,hogy melyik a gáz,és melyik a fék.A váltót is megtaláltam,és mindezt csak 3 lefulladás mellett vittem végbe percenként.Mégis boldog voltam,és csodának éltem meg,hogy halad velem a kocsi,amit momentán én irányítok.Ma napi szinten nyomom a gázt,és semmi csodát nem érzek ebben.Rutin,aminek jelen esetben nincs érzelmi háttere.A gyereknevelés persze más,de ebben is fejlődünk,változunk.
"Jó szóval oktasd,játszani is engedd,szép komoly fiadat!"

Íme az első "csodák".


Tájkép busszal,3 évesen
Micimackóék 3és fél évesen
Első ember jó arccal,fej-láb szerkezetben 3 évesen
Zárt firkák,embernek nevezett,kezdetleges ábrázolási szándék 2.5 évesen
Firka 20 hónaposan

Kiegészítés!
Nos,ahogy valahol számítottam is rá,bizony felháborodást kelthettek a soraim.(?)
Félreértés ne essék,én átérzem mindenki örömét,elfogultságát,akár ömlengését is.Ahogy írtam,nekem magamnak is voltak/vannak hasonló érzéseim,ahogy minden egészséges embernek,szülőnek.
Amiről még pluszban szólt a bejegyzés,az talán a túlzott elfogultság.Tudom,mi jogon ítélek én meg ilyesmit..?Nem is erről van szó.Szerintem a túlzott elfogultság a fentebb felsorolt veszélyekkel járhat.Persze mikor túlzott..? Ezt mindenki maga éli meg..Nem is akarom semmi különöset ezzel,de véleményem van a tendenciáról,ami aztán elvisz a rivalizáló anyukák felé,akik majdan a suli előtt összevetik az elsős gyerekeik matekfelmérőit.Erről is írtam már.
Nos,a lényeg,hogy senkit nem akartam én megbántani,csak írom a magam gondolatait,ahogy én vélem,és látom.
A másik dolog..Ma már olyan repertoár áll a szülők rendelkezésére.Mindenki nagyon képzi magát,és a gyerekét.Meglátásom szerint néha elmegy a dolog valamiféle...az én gyerekem zseni,vagy majd azt csinálok belőle...gondolat felé.Ez addig jó is,amíg egy bizonyos mértéket nem halad meg.A szülő legyen leginkább szülő!
Persze,én is foglalkozom a gyerekekkel tudatosan,sokszor ezt-azt rajtuk próbálok ki.Mégis,idővel megtanultam őket reálisan is látni,és elfogadni,hogy bár nekem megismételhetetlen csodák,mégis egyek a sok közül.Aki ezt jól megérti,megérzi..talán könnyebben átvészeli az első olyan szitukat,amikor az óvodában,iskolában úgy kezelik a srácait,mint egyet a sok közül.Sajnos nehéz,de ez bizony így lesz,így van..

2010. április 6., kedd

Rövidke tavaszi

Rövidke tavaszi szünetünk véget is ér.Bár ez csak rám igaz,mert Petra sulijában plusz két napot adott az igazgató.Így pénteken kéne mennie,de én úgy döntöttem,hogy nem fog.Arra az egy napra nem sok értelmét látom vinni.Utána a nyárig már nincs megállás,hát ez a hét legyen akkor teljes.A fiúk is csak csütörtökön intézményesednek majd,amikor is Petra egy barátnőjénél tölti a napot,merthogy nekem már holnap kezdődik a munka.
Nem mondom,eddig sem pihentem.Megvolt a szanálás,pakolás a szekrényekben,bár nem mondható teljesnek.Most ennyihez volt lelkierőm.volt ablakmosás,virágültetés,nagytakarítás..stb..nem volt unalmas az a pár nap,amit magunk mögött hagytunk.
A nagyok Szentendrén töltöttek pár napot.Voltak tojást festeni a mamiékkal,mentek moziba,voltak a Balcsin családi húsvétolás kapcsán.Itt találkoztak a távoli rokon kisfiúkkal,akik közül a nagyobbik vastagon dobogtatja Petrám szívét.
Tegnap mentünk értük,és kellemes családi napot töltöttünk együtt.
Délután,amikor hazaértünk megjött a nyuszi,volt uncsitesókkal rendezett tojásvadászat,locsolás,na meg itt várta őket a húsvéti meglepetés.Dekorált szoba,és az eddig eltitkolt meglepi.Talán sokan hülyének fognak nézni,megjegyzem jogosan,de ismét kutya került hozzánk.Tudom-tudom,hogy nem vagyok normális.Ez az állat azonban 90dkg,és maximum 2-3 kiló lesz később is.Persze ő is kutya,ergo haraphat,no de nem brutális álkapoccsal.Furdalt a lelkiismeret,így döntöttem ezt a merészet.Volt már nekünk Palota Pincsink,nem volt más gond vele,csak az,hogy szökött.Ő nem nálunk nőtt fel,így reméljük Fannival ilyen gond nem lesz.Egyelőre a fürdőben lakik.(Hangosan sír a barátom,pedantéria..sose gondoltam volna magamról..)Véglegesen persze azért nem marad bent,legalábbis nem tervezem.Amint nagyobb lesz,várja a kert,főleg nyáron.Az öröm nagy volt,de Szabi mondjuk veszélyt jelent.Fordult a kocka,most nem a gyereket kell félteni a kutyától,hanem a kutyát a gyerektől.Közel 14 kilójával feküdne rá az egy kilót csak közelgető versenytársra.Petra meg ordít,sír,félti a kutyát.Zajlik tehát az élet.Petra mióta hazajött,le sem akarja tenni a kutyát.Ragyog az arca,imádja.Szabi vele is akart aludni,ölelte volna,mint egy plüsskutyát.Nos,így áll a helyzet,remélem ezzel a törpével azért elbírunk.
Közben szaporodtak az alkotások a dekorhálón is,a gyerekeknek nagyon tetszik,remekül feldobja a szobát.
Már csak pihenni lett volna jó egy kicsit.Megnéztem az AVATAR-t,igaz csak ittthon,DVD-n,de így is nagy élmény volt.Leszámítva,hogy Apa belehorkolt.Ez volt az én privát,tavaszi pihenésem.






2010. április 4., vasárnap

Én erre képtelen voltam..




Cane corso et enfant
Uploaded by stefd75. - Explore other animal videos.

A kutyánk épp ilyen fajta volt.Hatalmas példány már kicsinek is,és természetesen gyönyörű.Rengeteg rágódás után úgy döntöttem,hogy én ezt nem vállalom.Vethet rám bárki követ,meg is érdemlem.
Sokat sírtam a dolog miatt,furdalt a lelkiismeret,mert Apa ,és a gyerekek nagyon szerették,főleg Szabi.Én is szerettem,bár ez hülyén hangzik,de mégis.Ennek ellenére én sosem hagynám egy ilyen kutyával felügyelet nélkül a gyerekeimet,még akkor sem,ha itt nő fel velük.60 kiló is lehet a kifejlett állat súlya,és nekünk csak 200nm a kertünk.
Tudom,biztosan lehet nevelni,fegyelmezni,de háromszor olyan erős a harapása,mint egy Németjuhásznak.Ez az állat ráfog valakire,annak törnek a csontjai,ez nem kérdéses.Azért jöttünk ide lakni a lakótelepről,hogy legyen a gyerekeknek kert,és akár folyamatos felügyelet nélkül is biztonságosan tudjanak játszani benne addig,amíg én ne adj' Isten teregetek..Emellett a kutya mellett nem éreztem volna őket biztonságban.Akár csak játékból is úgy feldönti a gyerekeket,hogy bajuk esik.Én le sem tudom állítani,hisz egy súlycsoportban vagyunk.
Végül Apukám szavai adták meg a biztos döntést.Állattenyésztő ,egész életében állatokkal volt,és kutyát is tenyésztett.Ő is azt mondta,hogy felelőtlenség ezt az állatot megtartani.A betörőtől tuti megvéd,de hogy én magam sem merek kimenni a saját kertembe az nem reális dolog.
Visszaadtam hát a tenyészőjének,aki nagyon fair ember vol és még a kutya árát is visszafizette.Fájt a szívem és sírtam a dolog miatt.
Következtetéseket is levontam..
-Nem dönthetek úgy ,mint egy ötéves gyerek.Hirtelen,és érzelmi alapon.Nem hozhatok valamit haza úgy,hogy kellő információm nincs róla.
-A férfiak ebben is másként mérlegelnek.Apa nem érzi a veszélyt,ő bizott a kutyában annyira,hogy a gyerekeket nem féltette tőle.Másként néz és látja.Erre is figyelnem kell jobban,bár tudom,hogy nem vagyunk egyformák,de ez megerősített ebben.
Nagyon sajnálom,de Shéna már egy hete nem a mi kutyusunk..

Gyerekek szobája

Most,hogy a nagyok nincsenek itthon szanáltam a szobájukba.Érdekes kincsekre is akadtam,de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz.Csomó szemetet is leltem persze,mert bizony hajlamosak a gyűjtögetésre,az utolsó cukorpapírkát is megőriznék mondván,hogy az emlék.Mondjuk én is ilyen vagyok,és nagy elhatározás kell hozzá,hogy megváljak dolgoktól.Szoktam is ismételgetni a Mamitól tanult szlogent,miszerit ezek a dolgok csak tárgyak.
A szanáláson kívül Apával ma elkészítettük a húsvéti meglepetést is a szobába.Régen készülök már ilyesmi dekorálásra,most meg is valósítottuk.A díszek között akadnak ugye általunk készítettek is. A gólyát követte egy papírtekercs gomba,amit Petrával együtt készítettünk.Ezután jött egy méhecske,amit én alkottam meg tegnap.Ők is felkerültek a szobába dísznek.
Nekem nagyon tetszik,remélem a srácok is ámulni fognak rajta.
Petrának közben megjött a fogtündér,mert a jobb felső kettes metszőfoga az unokatesóval való birkózás közben kiesett.Ez a napokban történt,de eddig nem jött a fogtündére.Most egy pici,köves ezüstfüli várja a párna alatt.Ma is beszéltünk telefonon,és kiderült,hogy újra izzítani kell a tündért,mert tegnap éjszaka a másik,bal kettes is kiesett felül.Arra ébredt állítólag,hogy a nyelvén van a foga.Kis fogatlanka lesz megint.
Húsvéti meglepetés mégegy várja őket itthon,de ez egyelőre még titkos,majd hétfőn lát csak napvilágot.(Reméljük a dekort sem látják meg előbb..Netbúvár nagyszülők...)
MINDENKINEK KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPET!






2010. április 2., péntek

Jellemzés jellemek életképek

Megkaptuk Szabolcs újabb negyedéves bölcsődei jellemzését.

"Szabolcs szókincse újabb szavakkal bővült.Nevemen szólít,és a gyerekek (12)nevét is tudja.Nagyon erőszakos,mindig megszerzi magának amit szeretne.(játékeszköz,enni,innivaló)Étvágya kitűnő,sokat és jó étvággyal eszik. A húst kézzel szedi ki a tányérból.Szereti,ha bábozunk,eleinte félt,de aztán ő is ráhúzkodta a kezére a bábot,úgy hamar megbarátkozott vele.Nagyon mozgékony,eleven fiúcska.Minden érdekli,mindent kipróbál,megpróbál.Ügyesen mozog.Barátságos,könnyen feloldódik,szereti a gyerektársaságot,bár játékait nem osztja meg a többiekkel."

Szabolcs szókincse valóban rohamosan gyarapszik.Kérdő mondatokat fogalmaz,amiket kérdő hangsúllyal tesz fel. pl. Mi csijász?-Mit csinálsz?
Fel is szólít gyakorta. pl. Kocsi nézd! Kakas nézd! A madarakra hajlamos azt mondani,hogy kakas,néha azt,hogy badaj.
Valóban elég erőszakos.Most pl. az arca van összekarmolva.Egy Ábel nevű kisgyerekkel kel sűrűn birokra,és vérremenő harcokba bocsájtkozik. Nem adja fel,harcol.Közben üvölt,sír,de megy előre.Szerintem ez annak is köszönhető,hogy Ati "keményebben" játszik azért vele.Ezért gyakran rá is szólok Atikára,bár Szabi élvezi a bírkózást.Mitagadás,Atival szemben sem adja fel a csatát,egy-egy kisautó,vagy állatfigura kapcsán komoly konfrontálódások akadnak.
Az étvágya kitűnő.Ma kettesben voltunk itthon,mert megkezdődött a tavaszi szünet,és a nagyok elmentek a nagyszülőkhöz. Egész nap evett a gyerek.Két banán simán lemegy neki,utána egy joghurtot dönget be.Az ebédből is kétszer evett.Így eshet meg az a hihetetlen dolog,hogy az elmúlt hónapban mindjárt 80dkg többlet keletkezett rajta. Jelenleg 13800g meztelenül.Bepótolja azt a gyarapodást,amit méhen belül nem tett meg.A húst pedig valóban kézzel eszi néha,de amúgy szerintem nagyon ügyesen eszik,és kizárólag egyedül hajlandó.
Báb! Nos,itthon klasszikus bábokkal nem igen bábozunk.Nincs nekünk,bár ez nagy hiányosság.Ujjbábokkal szoktunk,meg plüssjátékokkal.Azoktól nem fél,de gondolom nem is tűnik el benne a kezünk,szóval lehet,hogy ez volt a gond.Legalább ismét felrémlett,hogy vennem kéne bábokat,mert nagyon jó játék a gyerekeknek.
Mozgékony,eleven és kísérletező,ez szintén igaz.Jól mozog,ezt én is látom.Mindenre felmászik,fut,nagyon ritkán esik el.
Tényleg nagyon barátságos,de a farkastörvényeket is levágta már,hisz harmadik gyerek..nyilván elég neki itthon osztozkodni.
Jellemek.Épp erről beszélgettünk Apával a minap,amikor Szabi artikulálatlanul ordított vagy másfél órát.Nem engedtük,hogy felüljön Atesz bringájára,amivel előzőleg elborult.Annyira azért nem ügyes,hogy pótkerék nélkül menjen,én meg egy óra tologatás után simán lumbágót kaptam.A fifikás,bátor gyerek felmászott hát egyedül,mert felelőtlen mód felügyelet nélkül maradt a bringa.Nagy baja nem esett,sőt zokon vette,hogy nem próbálkozhat.Olyan hisztit vágott le,hogy végül hányt.Pont olyan hangon nyomta,mint Petra,amikor kicsi volt.Nevettünk is,hogy na itt a hasonmás.Petra olyan hisztiket nyomott,hogy a szomszédok egyszer rámhívták a mentőket,mert meggyőzték magukat,hogy epilepsziás rohama van.Én hiába tiltakoztam,végül rám is rámhozták a frászt.A Heim Pál kórházban meg is állapították ,hogy affektív apnoe volt az az epilepszia.Nagyjából a hisztivel,és az amiatt fellépő légzéskimaradással állunk szemben.Bár..légzéskimaradás nem volt.
Petra tehát elég keményen nyomta,és nem lehetett egykönnyen kizökkenteni.Szabi dettó.Hidegvizes arcmosás,pátyolgatás,határozottabb rászólás...semmi nem hat.Végül jön az öklendezés.Attól megijed egy percre,de aztán ordít tovább.
Jó,már egy kis tapasztalat akad ebben a témában,így nagy feneket nem kerítünk neki,és tudjuk,hogy majd elmúlik.Mégis,elgondolkodtató,hogy a kicsi,fiú gyerek hasonlít ennyire a nővére temperamentumára.Ati nem ilyen volt.Atinak kétszer azt mondtuk ,hogy nem,akkor ő felhagyott a tevékenységgel.Ő olyan kis jófiú.Na azért nem azt mondom,vannak ötletei,de ő könnyebben hajlítható.Ugrál,nyüzsög persze,de nem erőszakos,nem megy el a végsőkig.Nem harcol az oviban,ő könnyebben megadja magát.Más.
Érdekes,ahogy nőnek,fejlődnek,alakul a jellemük.Mi pedig csak nézünk néha nagyokat,keressük a hasonlóságokat.Apa híres harcos volt kicsinek,szóval ott is kereshető talán a gyökér.Én sem voltam piskóta,ha akaratosságról volt szó.A bátyám volt inkább olyan,mint Atika.Klassz érzés figyelni mindezt,na nem a hisztit,hanem ezeket a változásokat.

Apropó beszéd!Szabi mond már néhány mondókát,gyerekdalt is,persze a maga módján. A Sétálunk,sétálunk egy kis domra lecsücsülünk... c. dal rituáléval kapcsolódott össze.Én vittem a hátamon,ő pedig énekelte a dalt,aztán a csüccsnél leguggoltam.Nagyon élvezi.Kiabálja,hogy titálunk ,és mutogatja a hátam.Petra is bekapcsolódott.Ő is vitte a hátán.Azóta az ő hátát is mutogatja.Olyan édes Petra,bármely tevékenységét megszakítva azt mondja,hogy na jó,gyere titáljunk kicsit.Felveszi a picit a hátára,és viszi.
Ilyenkor arra gondolok,hogy amikor majd lefut a szemem előtt életem filmje,tuti ezek lesznek a fő filmkockák benne.Olyan szép érzés látni őket,ahogy szeretik egymást.
Ma,hogy nem voltak itthon a nagyok,Szabi egész nap emlegette őket. Atyi mami! -mondta.
Elment a mamihoz magyarán. Este el is vette egyik kisautóját,amit Ati nem szokott engedni.Azt mondta rá,hogy enyém.Aztán kicsit gondolkodott,és közölte,hogy Atyié.


Rád hogyan hat ? 2.

Ritkán akad alkalmam TV-t nézni.Nagyjából a hiradó,és a "szellemi rágógumi" Barátok Közt megtekintésén kívül más nem is játszik.Reklámokat meg végképp nem nézek,ha nem muszáj.Idegesít némelyik utálom,hogy hülyének néznek a mosópor reklámokkal pl. A gyerekek szórakozásból kenik össze mindenféle borzalommal saját ruháikat.Édesanyjuk pedig fülig érő vigyorral konstatálja ezt,majd a csoda mosóporával ki is mossa.
Aztán a családi idillek,ahol sosem kapkod,sosem ideges senki,hanem bárgyú mosollyal osztozkodnak az utolsó darab medvesajton..
Valamelyik nap belefutottam egy reklám blokkba,amiben két olyan reklám is szerepelt,ami kiverte a biztosítékomat.Egyszerűen elképesztő,hogy milyen példát állítanának elénk.Jó,persze a szülők zöme nem így él és gondolokodik,mégis hatnak valamiképp ezek a reklámok ránk.Ránk,akik mondjuk dolgozunk is a gyerekeink mellett.Sajnos manapság a szülőknek kevesebb ideje jut a gyerekekre,mert rohanunk,mert beszűkült a tér körülöttünk,mert féltjük a munkahelyünket,mert...mert....Én a magam részéről tudatos,strukturált együttléteket szervezek,félredobva a mosogatnivalót,ami néha magasra tornyosul egy-egy ledolgozott nap után.Félredobva a szárítón halomban rám váró ruhahalmot,és bizony a gyerekekkel vagyok.Lásd az oldalt megjelenő idézetet..Hamar elszállnak az évek és nekem,nekünk egy csomó fontos dolgot kell adnunk.Érzelmi alapokat,szeretetet,együttlétet,lehetőséget,jó példát....szinte mindent az alap kulturtechnikákon kívül.(Jóesetben)Néha hibázunk,nem is vagyunk persze tökéletesek.
Már a nyolcvanas évek végén kongatták a harangokat bizonyos szakemberek,hogy a család válságban van.Ez a válság meglátásom szerint egyre csak mélyült azóta.
Nos,visszatérve tehát a reklámokra.
Apukám egy hős! -mondja a kisfiú,hisz egész nap internetezhetne,de mégis elvitte őt a játszóházba.Egyszerűen hihetetlen!Igen,teszem hozzá én is internetezek,és nyilván kell a szülőnek is kikapcsolódás,Uram bocsá' hobbi..Az viszont bicskanyitogató szerintem,ha a média azt sugallja,hogy lassan hős az a szülő,aki együtt van a gyermekével ahelyett,hogy fogyasztana.Szerintem össznépileg hullámozhatnánk ennek az apukának,állíthatnánk őt piedesztálra,talán kaphatna kitüntetést is..
A másik egy hitelkártya reklámja..Hétvége lehet a filmben a szülő pár a franciaágyban lustálkodik..A gyerekek ez idő alatt szétverik a konyhát,kiöntik a tejet,beleszórják a gabona pelyhet..A szöveg ezen képkockák alatt arról szól,hogy mi mennyibe kerül.Tej..gabonapehely.Ezután jön a hab a tortára,amikor is a gyerekek TV elé ülnek,és a világ leghosszabb DVD meséjét nézik 3500FT-ért.A szülőknek mindez nem drága áldozat,hisz egy kis plusz "fetrengés" megfizethetetlen.
Hja kérem,kell ez a reklám,amikor a mai kor gyerekei főleg vizuális ingerekkel táplálkoznak..Sokat ülnek a TV előtt,vagy számítógépeznek.Amúgy is,a családi reggelek sajnos nem divatosak akkor,amikor mindenki más időpontban rohan el otthonról..Hétvégén meg ültessük oda a gyereket a TV elé,mi meg lustálkodjunk csak..Minek is együtt lenni?Majd vigyáz rá a villanypásztor.Ez a példa kell a népnek! Miért nem lehet együtt játszó,kártyázó,társasozó családot bemutatni?Ott is lehetne sorolni az árakat,végül jöhetne a szöveg,hogy az együtlét megfizethetetlen.Esetleg valami groteszk kép,gúny ez a mai családról?"Ilyenek vagytok,na nézzétek csak!"
Nem,persze tudom,hogy sokan nem vagyunk ilyenek.Nem is vagyok valami fanatikus TV ellenes,mert az én srácaim is nézik azért.Nem is ez a fő gond,hanem a hangsúly,a példa.
Szerintem érdemes átgondolni ezt.Mit sugároznak felénk...? Miért...?Mit látnak,és kapnak a mai kor gyerekei?