Hajtós évek

Egyszer egy idősebb kolléganőm azt mondta,hogy 30 és 50 között hajt a legtöbbet az emer,ez a leginkább embert próbáló időszak egy asszonynak,anyának.Akkor még nem jártattam ezen az agyamat,ma már a bőrömön érzem a szavak súlyát.
Rohanunk reggeltől estig.Helytáll az ember ,mint anya,és ez még a dolgok legjobbik része.Kivéve amikor a közel 2 éves másfél órát ordít,hisztizik a teraszon úgy,hogy semmi nem jó neki.A felkínált lehetőségeket kiveri az ember kezéből,az orrát nem engedi kifújni,pedig bőven lóg neki..sorolhatnám.Közben a két nagyobb is alkot.A pár hónapja 5 éves totál homokos lábbal megy keresztül a lakáson,hogy feltúrja a táskámat egy kisautóért.Pech ,hogy a táskában épp csekkek is akadnak,melyek a gondos kis kezek munkája kapcsán meggyűrődnek,és némely helyen el is szakadnak.Ezek csak ízelítők,de az se piskóta amikor a nagy,már 7 éves este a ceruzáit hegyezi anyai felszólításra,mert ugye tompa készlettel nem lehet iskolába menni.Az asztali hegyező tartálya meg kiborul,amikor a kicsike üríteni próbálja.Mindent reszelék borít,de nem is a nagyobb fajta,hanem az apró,fűrészporos.Azt hiába kérded,hogy miért nem szólt,hisz ő csak önállósodik.Amíg ezt takarítja az ember,addig a legkisebb belelép a kutya kajájába,ami a fürdőben van elhelyezve.Azon persze elcsúszik,és beveri a fejét.Sajnos nem vagyok elég gyors,így ő is befelé indul a szobába,hogy vigasztalást nyerjen,a lábával végighordva a Pedigree-t a parkettán.Pfujj!
Apropó kutya.Édes,aranyos,imádjuk.Szabitól viszont félteni kell,így kb. 5 percenként csattan fel valamely nagyobb gyermek,és támad rá a picire,hogy megmentse heves szeretetétől Fanni nevű kutyusunkat.
Petra este szokott furulyázni is.Nos, ezt sajnos képtelenség érzékeltetni,de bizony embert próbáló tud lenni egy fáradtabb idegrendszernek.Ügyes,szépen játszik,de azért félre-félre csúszik,főleg a nagyobb ugrásoknál,vagy a mélyebb hangoknál.Egyszerűen kicsik az ujjai,ahogy én látom,és sokszor emiatt nem tud pontosan ráfogni.Hát na..
Ilyenkor biza eszembe jutnak a kolléganő szavai,meg akkor is,amikor lótok- futok a munkahelyemen,vagy mosógépet szedegetek,teregetek,mosogatok megállás nélkül.Ma gazoltunk is Atival,lelkesen segített,miután sikeresen eltépte a csekkeket,és efelett szerfelett furdalta a lelki.Pitypangot szedegettünk,én tövestől,ő meg letépve.A virágokat nekem adta.
Ráadásul még ott a suli is.Ezen a héten vagyok Pesten,és szembesülök a közel 15 vizsgával,beadandóval..stb..Elemháborodott lehettem,amikor ezt elkezdtem.Ott a novemberig leadandó szakdoli is,amihez még nem is szagoltam.Bár az igazság az,hogy nagyon szeretek tanulni,csak talán nem jól ítéltem meg ennek időpontját..Hiába,néha úgy érzem,jó lenne,ha kettő-három is lenne még belőlem.Na jó,nem vagyok skizo,csak fáradt.
Épp ezért érdemlek néha egy kis jutalmat.Másrészt közeleg a szüli-névnapom,így megleptem magam..A magamtól kapott ajándékom itt látható:Kriszti (Köszönöm,és gyönyörű!)
Ez egy kicsit önzőre sikeredett bejegyzés,de lesz ez még így se.. :)
Perzse,csak rájuk kell néznem,hogy tudjam,mindemellet nem csak a leghajtósabb,hanem a legszebb évek is ezek.

Csendélet,ami nálunk ritka,főleg a csend része!