2010. április 2., péntek

Jellemzés jellemek életképek

Megkaptuk Szabolcs újabb negyedéves bölcsődei jellemzését.

"Szabolcs szókincse újabb szavakkal bővült.Nevemen szólít,és a gyerekek (12)nevét is tudja.Nagyon erőszakos,mindig megszerzi magának amit szeretne.(játékeszköz,enni,innivaló)Étvágya kitűnő,sokat és jó étvággyal eszik. A húst kézzel szedi ki a tányérból.Szereti,ha bábozunk,eleinte félt,de aztán ő is ráhúzkodta a kezére a bábot,úgy hamar megbarátkozott vele.Nagyon mozgékony,eleven fiúcska.Minden érdekli,mindent kipróbál,megpróbál.Ügyesen mozog.Barátságos,könnyen feloldódik,szereti a gyerektársaságot,bár játékait nem osztja meg a többiekkel."

Szabolcs szókincse valóban rohamosan gyarapszik.Kérdő mondatokat fogalmaz,amiket kérdő hangsúllyal tesz fel. pl. Mi csijász?-Mit csinálsz?
Fel is szólít gyakorta. pl. Kocsi nézd! Kakas nézd! A madarakra hajlamos azt mondani,hogy kakas,néha azt,hogy badaj.
Valóban elég erőszakos.Most pl. az arca van összekarmolva.Egy Ábel nevű kisgyerekkel kel sűrűn birokra,és vérremenő harcokba bocsájtkozik. Nem adja fel,harcol.Közben üvölt,sír,de megy előre.Szerintem ez annak is köszönhető,hogy Ati "keményebben" játszik azért vele.Ezért gyakran rá is szólok Atikára,bár Szabi élvezi a bírkózást.Mitagadás,Atival szemben sem adja fel a csatát,egy-egy kisautó,vagy állatfigura kapcsán komoly konfrontálódások akadnak.
Az étvágya kitűnő.Ma kettesben voltunk itthon,mert megkezdődött a tavaszi szünet,és a nagyok elmentek a nagyszülőkhöz. Egész nap evett a gyerek.Két banán simán lemegy neki,utána egy joghurtot dönget be.Az ebédből is kétszer evett.Így eshet meg az a hihetetlen dolog,hogy az elmúlt hónapban mindjárt 80dkg többlet keletkezett rajta. Jelenleg 13800g meztelenül.Bepótolja azt a gyarapodást,amit méhen belül nem tett meg.A húst pedig valóban kézzel eszi néha,de amúgy szerintem nagyon ügyesen eszik,és kizárólag egyedül hajlandó.
Báb! Nos,itthon klasszikus bábokkal nem igen bábozunk.Nincs nekünk,bár ez nagy hiányosság.Ujjbábokkal szoktunk,meg plüssjátékokkal.Azoktól nem fél,de gondolom nem is tűnik el benne a kezünk,szóval lehet,hogy ez volt a gond.Legalább ismét felrémlett,hogy vennem kéne bábokat,mert nagyon jó játék a gyerekeknek.
Mozgékony,eleven és kísérletező,ez szintén igaz.Jól mozog,ezt én is látom.Mindenre felmászik,fut,nagyon ritkán esik el.
Tényleg nagyon barátságos,de a farkastörvényeket is levágta már,hisz harmadik gyerek..nyilván elég neki itthon osztozkodni.
Jellemek.Épp erről beszélgettünk Apával a minap,amikor Szabi artikulálatlanul ordított vagy másfél órát.Nem engedtük,hogy felüljön Atesz bringájára,amivel előzőleg elborult.Annyira azért nem ügyes,hogy pótkerék nélkül menjen,én meg egy óra tologatás után simán lumbágót kaptam.A fifikás,bátor gyerek felmászott hát egyedül,mert felelőtlen mód felügyelet nélkül maradt a bringa.Nagy baja nem esett,sőt zokon vette,hogy nem próbálkozhat.Olyan hisztit vágott le,hogy végül hányt.Pont olyan hangon nyomta,mint Petra,amikor kicsi volt.Nevettünk is,hogy na itt a hasonmás.Petra olyan hisztiket nyomott,hogy a szomszédok egyszer rámhívták a mentőket,mert meggyőzték magukat,hogy epilepsziás rohama van.Én hiába tiltakoztam,végül rám is rámhozták a frászt.A Heim Pál kórházban meg is állapították ,hogy affektív apnoe volt az az epilepszia.Nagyjából a hisztivel,és az amiatt fellépő légzéskimaradással állunk szemben.Bár..légzéskimaradás nem volt.
Petra tehát elég keményen nyomta,és nem lehetett egykönnyen kizökkenteni.Szabi dettó.Hidegvizes arcmosás,pátyolgatás,határozottabb rászólás...semmi nem hat.Végül jön az öklendezés.Attól megijed egy percre,de aztán ordít tovább.
Jó,már egy kis tapasztalat akad ebben a témában,így nagy feneket nem kerítünk neki,és tudjuk,hogy majd elmúlik.Mégis,elgondolkodtató,hogy a kicsi,fiú gyerek hasonlít ennyire a nővére temperamentumára.Ati nem ilyen volt.Atinak kétszer azt mondtuk ,hogy nem,akkor ő felhagyott a tevékenységgel.Ő olyan kis jófiú.Na azért nem azt mondom,vannak ötletei,de ő könnyebben hajlítható.Ugrál,nyüzsög persze,de nem erőszakos,nem megy el a végsőkig.Nem harcol az oviban,ő könnyebben megadja magát.Más.
Érdekes,ahogy nőnek,fejlődnek,alakul a jellemük.Mi pedig csak nézünk néha nagyokat,keressük a hasonlóságokat.Apa híres harcos volt kicsinek,szóval ott is kereshető talán a gyökér.Én sem voltam piskóta,ha akaratosságról volt szó.A bátyám volt inkább olyan,mint Atika.Klassz érzés figyelni mindezt,na nem a hisztit,hanem ezeket a változásokat.

Apropó beszéd!Szabi mond már néhány mondókát,gyerekdalt is,persze a maga módján. A Sétálunk,sétálunk egy kis domra lecsücsülünk... c. dal rituáléval kapcsolódott össze.Én vittem a hátamon,ő pedig énekelte a dalt,aztán a csüccsnél leguggoltam.Nagyon élvezi.Kiabálja,hogy titálunk ,és mutogatja a hátam.Petra is bekapcsolódott.Ő is vitte a hátán.Azóta az ő hátát is mutogatja.Olyan édes Petra,bármely tevékenységét megszakítva azt mondja,hogy na jó,gyere titáljunk kicsit.Felveszi a picit a hátára,és viszi.
Ilyenkor arra gondolok,hogy amikor majd lefut a szemem előtt életem filmje,tuti ezek lesznek a fő filmkockák benne.Olyan szép érzés látni őket,ahogy szeretik egymást.
Ma,hogy nem voltak itthon a nagyok,Szabi egész nap emlegette őket. Atyi mami! -mondta.
Elment a mamihoz magyarán. Este el is vette egyik kisautóját,amit Ati nem szokott engedni.Azt mondta rá,hogy enyém.Aztán kicsit gondolkodott,és közölte,hogy Atyié.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése