Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Fourth Birthday tickers

2009. december 31., csütörtök

2009.

Összegezzünk kicsit.
Nekem mindig olyan firi-furi ünnep volt ez a Szilveszter.Ok. egy év eltelik papíron,és új dátumot írunk.Valahol jó is,hogy vannak ilyen fordulópontok,amikor az ember visszatekint.Igazából viszont semmi nem változik holnaptól,csak a dátum.
Milyen is volt a 2009. év?
Változatos.A hirtelen döntések éve,és a nagy változásoké.Munkás volt,és gyorsan eltelt.
Hirtelen döntések..Januárban pár nap alatt eldöntöttem,hogy munkába állok.Olyan hirtelen történt,hogy egy hét múlva már dolgoztam is.Előtte nem volt ilyen tervem.Aztán februárban megláttam egy képzést a főiskola honlapján.A jelentkezést szinte pillanatok alatt döntöttem el.
Változások éve..
Lefogytam közel 20 kilót,amit most a karácsony alkalmával talán félig vissza is szedtem.Lesz nekem nemulass év elején..(no,nem csak magamról ám..)
Petrus iskolás,Szabi bölcsődés lett.
Visszanézve sok szép,és jó volt ebben az évben.Volt gyönyörű tavaszunk,boldog nyarunk.Sokat kirándultunk.Voltunk a Budai Várban,a Tropikáriumban, a Hajógyári játszótéren,Aquaworld-ben,Állatkertben..

Szabi egy éves lett,öröm volt figyelni,ahogy fejlődött.Pici Palkónk keresztanyja lettem.
A nyaralás emléke máig melegséggel tölti el a szívemet,mert olyan boldog,nyugalmas,gondtalan volt az hét.Aztán a nyári kirándulásaink a Balatonra,meg a Velencei tóra.A családi nyaralás Alsóőrsön.
Ott volt az ősz,a sok újdonságával.Az őszi pihenés Hévízen.A házi feladat nézegetés,gyakorlás Petrával.
Ateszka,hogy mennyit változott idén.Milyen nagyfiús lett.Szabi,aki kész kisgyerek lett az évvégére,holott tavaly ilyenkor még csak egy kisbaba volt.
Az egyetem nekem,ami újra visszahozta a diák évek hangulatát.Van mire készülni,mivel foglalkozni, sokszor erőn felül is.A társaság is jó..
A magunk gubójában jól telt ez az év,még ha csak ilyen összevisszán jut is eszembe.Azt leszámítva,hogy ami zajlott körülöttünk,az nem volt mindig vidám,és még ki tudja mi vár ránk jövőre.Emiatt néha ideges,zaklatott az ember..és ez rossz.Sajnos így van.
A lényeg az,hogy a gyerekek egészségesek,szépek,szeretik egymást,és ez a lehető legnagyobb boldogság nekünk!Igazi nagycsalád lettünk ebben az évben.Nevetéssel,sírással,néha olaszos temperamentummal(részemről).
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

2009. december 29., kedd

Bosszankodás

Ez egy amolyan OFF lesz..
Frusztra,és társai,így aki nem kíváncsi a házsártoskodásomra,az itt ne olvasson tovább.
Nekem muszáj írnom ,mert jó lesz kiadni.
Nos,több dolog miatt is boszankodom,holott tudom én jól,hogy apró-cseprő ügyek miatt igazán nem érdemes.Mégis,néha elkap egy-egy ilyen hangulat.

1. Miért van az,hogy az általunk vásárolt termékek zöme vacak,hamar tönkre megy,vagy nem működik rendesen?Jó,talán bénák,szerencsétlenek vagyunk.Jó,talán nem is mindig a legdrágábbat vesszük.Mégis bosszant,amikor a nem is túl olcsó hűtő polcai egy év alatt eltörnek,vagy a kanapé szövete 2 év után varrás mentén elszakad.Jó,fogyó eszköz,múlandó. Mégis,néha összeesküvést sejtek a dolog mögött.Mégpedig arra vonatkozóan,hogy ez jó üzlet is,hiszen ha a vacak minőségű termék hamar tönkremegy újat veszel,kvázi újra pénzt költesz,ami a gyártók,a forgalmazók,a piac érdekeit szolgálja.Mi lenne,ha ezen használati tárgyak 30 évet kibírnának?
Jó-jó,de amikor a gyereknek vásárolt karácsonyi ajándékokkal vagy bajban?Az felettébb bossszantó.Petra 3 éves lehetett,amikor kapott a tesóméktól egy álom kis porszívót.Klassz volt,csak épp nem szívott.Vissza nem cserélték,mert nem volt meg doboza.
Most a tőlünk kapott varrógép adott okot több nap bosszankodásra,szerelésre,várakozásra.Végül vissza kellett vinni úgy,hogy a gyerek egyszer tudott vele varrni.Akkor ragyogott a kis arca,és majdnem megzabáltam.Azóta a kis gép úgy döntött,nem húzza fel többé az alsó szálat,és nem viszi tovább az anyagot.Ilyen gép persze nem volt már a A...-ban.Így a pénzt állt módjukban visszaadni.Örüljek,mert nem is volt meg a csomagolásunk,amit izgatott kis kezek téptek szét a fa alatt.
Mit is mondjak a gyereknek?A Jézuska véletlen ilyet hozott?
Mivel olyan szomorú volt a kis arca átmentünk T..-ba.
Ott sem lehetett kapni kis varrógépet,de a játékos soron dolgozó fiatalember a vevőszolgálathoz küldött.Azt mondta,volt a polcon pár hete,így a vevőszolgálatos fel tudja hívni a központi raktárat,hogy melyik T. áruházban lehet még ilyen termék.3 fáradt,nyűgös gyerekkel járultam a vevőszolgálatos hölgy elé.Pár évvel tán fiatalabb volt ,mint én.A kislányom oly nagy reménnyel tekintett rá.(A Jézuska erre az évre már elment,így nekünk kell az ügyben tennünk valamit,és ez a néni fog nekünk segíteni.)
Elmondtam a néninek,hogy a Jézuska tévedésből nem jól működő gépet hozott.(Mégse rontsam el a dolgot,de rövidre fogtam,hogy ne is untassam,amúgy is unott volt piszkosul.) Majd azt is elmeséltem,hogy a bent dolgozó kollégája szerint ő tud segíteni nekünk,hogy hol lehetne szerezni.
Végig sem hallgatott,egy kérdést szegezett felém mosolytalan,rezzenéstelen arccal:
-Melyik újságban volt a varrógép akciós?
Én azt ugyan nem tudom,hogy melyikben,hisz az elsőt nem ennél a cégnél vettem.Ismét hivatkozni próbáltam a kedves fiatalemberre,aki ideküldött és próbáltam a gyerekeket minél inkább a hátam mögé slisszolni.Nem sikerült,mert Petra izgatott volt,és remélt.
A hölgy szobor arca továbbra is rezzenéstelen volt,és ismét a szavamba vágott:
-Nem ezt kérdezem,hanem hogy melyik újságban volt akciós!
Aztán picit ciccegve,pofavágva nyúlt a telefonért,hogy kénytelen-kelletlen mégis telefonáljon.
Én pár pillanatig másodikosnak éreztem magam,mikor is a szigorú napközis tanítónéni ledorongolt,hogy engedély nélkül WC-re mentem.A mentegetőzésem kapcsán ő mondotta,hogy nem ezt kérdezte.No,de ez ugye közel 30 éve volt...Mikor is ráeszméltem,hogy ez a hölgy nem Margit néni, és a gyerekem naiv hitét tépdesi,akkor megkértem,hogy ne telefonáljon,majd udvariasan megköszöntem a segítségét.Mindezt egy olyan helyen,ahol a szlogen:
A legkisebb is számít...!"
A legkisebbek egyike igen csalódott volt,amikor távoztunk.A neten levadásztuk azért a varrógép beszerzési helyeket,csak ugye arra várni kell,ő pedig még ma szerette volna.Én pedig kárpótoltam volna.
Nézem,hogy a fa alatt milyen boldog volt azzal a kis géppel.Bosszantó,hogy végül üröm lesz az öröme,és nem is az én hibámból.
Bosszant,hogy azért a kevés kis pénzért,amit fizetésként kapunk szinte csak vackokat adnak el nekünk.Főként,hogy legtöbbje nem is feltétlen olcsó.
Apuéktól kapott robot.No az is egy történet. Petra lesodorta.Letört a karja.Épp ma.Vállból esett le.Még jó,hogy a pillanatragasztó épp olyan,mint rég.Egyből odaragasztottam vele.Kicsit gyengébben mozog,de működik.Gyerekeknek szánják,miért ilyen gyenge?A gyerekek földhöz is vágják,stb.Letörik egyből a karja?Nem is részletezem,hogy Ati mennyire kiborult miatta.
Visszatérve a varrógépre.Kerestem a neten,és hát találtam olyat,mint amilyen az enyém volt 25 éve.Épp az a típus,és épp annyi idős.Árverésen.Még ma is működik,hisz minden rendben rajta.A mai darabok meg egy napig mennek csak?
Talán tényleg szerencsétlenül választunk?
Az emberek,akik a szolgáltatás valamely ágában dolgoznak.Miért ennyire kedvetlenek? Semmi segítőkészség nem volt ebben a mai hölgyben.Egy pillanatig nem nézte,hogy a kislány ott állt,és tőle várta a segítséget.Sem az én kis dumám nem hatotta meg,holott lehet,hogy épp ennyi idős gyereki vannak.
Már csak mi néhányan hiszünk a csodákban? Belátom,én magam is gyermekien naiv vagyok,még mindig.

Más..
Frusztra 2.

Amióta itthon vagyunk egyszerűen elönt a házimunka.Egy ekkora család ellátása,háztartásának vezetése nem kis meló.Főleg,ha az emberlánya pedantériával is barátkozik.
Jó pár dolgot hanyagolok már.Csak a legfontosabbakat vasalom.
Eleve a szárítót leszedni is egy óra hossza,mert két szárító van tele.
Szabi mindent kiönt,a konyhát minden étkezés után fel kell porszívózni,rosszabb esetben mosni,mert a kakaó is gejzír formában robban a plafon felé,ha ledobja az üveget.Azt csak üvegből szereti inni,főleg mert így lehet fröcskölni.
Játékok szana-szét,tengerimalac sodorja ezer felé a forgácsot,gyerekek viszik be a lakásba.
Szemetes szinte mindig tele.Főzni kell,azután mosogatni.No nem panasz,mert csinálja az ember lány,ez a dolga,ez is része,csak annyi idő!Mégis panasz...
Rengeteg idő,amit úgy,de úgy sajnálok elvenni erre a gyerekektől.Talán én nem osztom be jól,vagy talán túl sok még mindig az,amit fontosnak érzek?
Múltkor itt volt Petra kis barátnője.Játszottak,én néha teregettem,néha a másik szárítót szedegettem.Szabi után takarítottam,ruhákat pakoltam,mosogattam.A kislány meg is jegyezte,hogy mennyit dolgozom.
Ismétlem nem is ez a gond,hanem az idő,amit elvesz.Vajon mások hogyan birkóznak meg ezzel?
Amikor dolgozom,akkor tán nincs "időm" ennyire észrevenni,hogy mi mindent kell megcsinálni.Apjuk pedig sokat nyomul,szedi a szárítót,főz,de még így is mindig elúszunk.

3.Mindehhez még jön a jókedv,hogy 5 leadandót kéne egyszerre megírnom,és semmi Péterkém nincs hozzá.
Ünnep után,ilyen nyügi vagyok.Majd nyomok egyet jobbról-balról,és megyek tovább,de most ezt le kellett írnom.
Aztán írok úgy fél kettőig leadandókat..
A gyerekeim meg visszaolvassák majd pár év múlva,és megállapítják,hogy az anyjuk tiszta frusztra volt ilyentájt.
Bocsánat azoktól,akik ezt az összevisszaságot idáig elolvasták,de legalább kijött.Jobb kint,mint bent,bár ezt Shrek másra értette. :)

2009. december 28., hétfő

Ányim

Olvastam mostanság,hogy sok helyütt laknak "ÉNIKÉK".
Nos,minálunk lakik egy "ÁNYIM".
Ezt mondja ugyanis családunk legifjabb tagja,mikor is tulajdonlását fejezi ki valamely tárgy felett.
Ezen valamely tárgyak persze általában közel sem az ÁNYIM birtokai,hanem a testvérsor idősebb tagjaié.
Mindegy,"ÁNYIM" akkor is jogot formál rájuk,mégpedig igen nagy vehemenciával.
Atival szó szerint szócsatákba bocsátkoznak.A szócsata szókincs tekintetében igen sivár,mert mindkét fél ugyanazt szajkózza. ENYÉM-ÁNYIM váltakozik,miközben a szóban forgó tárgyat,vagy játékeszközt a két fél ide-oda rángatja.Az idő múlásával emelkedik a hangerő,mindkét fél sírva nyafizva ismételgeti a birtoklást kifejező szócskát.
Aki "ÁNYIM" az valószínűleg tisztában van azzal,hogy ő egy "ÉN".A tükörteszt szerint is tisztában van azzal,hogy az a másik baba ott éppenséggel nem egy utánzó majom,hanem ő maga,és az ő saját"ÁNYIM" orra piros.

Empátia terén is bővül a repertoár.Mikor is sírva találja Petrát (A téli szünetre való tekintettel atrocitás szám emelkedés akad,így a sírás is gyakoribb.) úgy igen empatikusan lép fel a maga 19 hónapja komolyságával.
Azt kérdi nővérétől:
-Mié sísz?
Majd meg is puszikálja,hogy javítson a kedvén.Pont úgy,ahogy a mintát elleste.A síró gyerektől először ezt kell kérdezni,majd puszit kell neki adni.
Ilyen hát a mi kis ÁNYIMUNK.

2009. december 27., vasárnap

Karácsony2

Ismét eltelt a Karácsony.Mindig úgy várjuk,és aztán gyorsan tovatűnik.Ilyenkor egy kis ürességet érzek ,de a Szilveszter még felvillanyozza a gyerekeket.Aztán jön majd csak az igazi űr,amit én Január elején szoktam megélni.Olyan lassan telnek az év első napjai,olyan komótos szokott lenni a tél,amit addigra már unok is.Már akár el is tespednénk,amire persze most több okból sem lesz lehetőségünk.Még jó,hogy Atesz ilyen jól tervezett,és beragyogja a születésnapja Január elejét.
Nos a Karácsony..Mindkét nap rokonjárás volt.25-én jöttek a sógoromék.A gyerekek imádják őket.Kaptak távcsövet,voki-tokit fiús-lányos cuccokat.Szabi egy szép kis macit,amit imád ölelgetni.Végre nincs vita az oroszlánon.A sógorom is nagy vehemenciával próbálta megtenni a lehetetlennek tűnőt,befűzni a varrógépet.
Tegnap Apuéknál voltunk otthon.Enni már nem kellett volna,mert úszógumiban nincs hiányom mostanra..
A gyerekek szuper csodákat kaptak itt is.Nagyon beletrafáltak a Beny nevű kisrobotba,ami az idei Karácsony abszolút favoritja lett.Atika kapta.Világít,pislog,lövöldözik,énekel,táncolt.Mindhárman imádják,ebből meg nagy galibák akadnak.Szabi pl. erőnek-erejével szerezné meg.Ati ordít,nem akarja hagyni...
Mindenesetre jó volt látni Apukám örömét,hogy ő milyen örömöt szerzett a kis unokájának.Apum nem egy gyerekre hangolt személyiség,ma már a kora miatt sem,de tegnap csak úgy ragyogott,ahogy nézte a mosolygó Atikát.A VARRÓGÉPET IS BE TUDJUK MÁR FŰZNI,ÁGI ÚTMUTATÁSAI ALAPJÁN.VARRTUNK IS VELE MÁR OROSZLÁNNAK VALÓ RUHÁKAT,AMIKET ÉN SZABTAM KI...REMEKÜL..
Hiába,épp ezért szép a Karácsony!

2009. december 25., péntek

Karácsony

Az események nagyjából szokásosan zajlottak.Halászléfőzés,fadíszítés a gyerekekkel.Ebben Szabász nem vett részt,ő aludt.Mire felkelt kész is voltunk.Öröm volt nézni a csodálatot,ami az arcán megjelent.
Mindenkit kicsinosítottam.Megjöttek a Mamiék.Ők átmentek karácsonyfát csodálni a bátyámékhoz.Vitték a gyerekeket is.Mi addig a fa alá tettük az ajándékokat.Imádom ezeket a pillanatokat.
Petrusék sokszor kérdezték már,hogy hol van a Jézuska,ők miért nem látják,miért megy el addigra,mire ők ideérnek.Volt,hogy a szülinapjukra is meg akarták hívni.
Magyarázatot nehéz szülőként adni,az ilyen és hasonló kérdésekre.Nem szeretné az ember elrontani a csodavárást sem,de az igazsághoz is közelíteni szeretne.
Én azt mondtam nekik,hogy nem minden fontos dolog látható szemmel.Például,ha azt mondom nekik,hogy szeretem őket,azt se látják,mert az egy érzés,nem kézzel fogható.Nagyon jól megértették a dolog lényegét.
Nos,amikor visszajönnek megszólal a csengő.Ez tradíció nálunk,mert még én mondtam kislány koromban,hogy "Apóbáti tönget!"
Most én csöngetek már egy ideje.
Ezután ragyogó arccal szállják meg a szobát.Itt van mind az 5 gyerek,és hatalmas a forgatag.Olyan másodpercek ezek,amikor azt se tudja az ember mihez is kapjon,de mégis tele van érzelemmel.Mindenki ad valamit a másiknak,és mindenki bontogat,segít a gyerekeknek.Olyan igazi,családias.
Így volt ez tagnap is.
Petra megkapta a hőn áhított varrógépét.Mostanában keresztszemezni is szokott,és nagyon vágyott varrógépre.Befűzni ugyan nem igen sikerült,pedig az összes felnőtt próbálta.Kapott szép ezüstnyakláncot,társast,könyvet,berregős fogkefét,oroszlánt.(Előző éjjel lenyelte egy fogát.Azért izgult,hogy nem esik ki,akkor ő hogyan mos fogat az új,hercegnős elektromossal,amit majd kap.Kihúzni nem engedte,de fájt is neki.Végül megoldódott,mert lenyelte.)Oroszlánra feltétlen szüksége volt,mert az öccsének oroszlán a legjobb barátja,így neki is kellett egy.
Atesz is megkapott mindent,amiről álmodott.Dinótrükkös pályát,mai kompatibilis az eddigiekkel,meg legorepülőt,berregős fogkefét,szerelős játékot,pizsamát...
Szabolcs igen lelkes volt,tetszett neki minden,ami a másé.Ordított a varrógépért,és ölelgette volna az oroszlánt.A dinótrükkel is játszott volna szívesen.Végül csak beérte a saját tornyával,formaillesztőjével,könyveivel.
Sokat-sokat ettünk,nevettünk,beszélgettünk.Igazi karácsonyi volt a hangulat.
A bátyám,és én megkaptuk a családfánkat.1500-as évekre visszavezetve,de rajta vannak már a mi gyerekeink is.Az én oldalamon nem igen van már hely,hogy újabb elágazás férjen oda.Mondtam is,hogy ez egy finom célzás a gyerekszám maximumára. :)Nem semmi ilyesmit nézegetni.Ki milyen foglalkozást űzött,milyen nevek fordultak elő..stb..
Mostanában ezüstmániás van,így Apától fülbevalót,és karkötőt kaptam ezüstből.
A gyerekek pizsiben játszottak a fa alatt este.Épp úgy,ahogy közel 30 éve mi magunk a tesómmal.Imádtam az új pizsamában játszós pillanatokat a világító fa alatt.Ez a hangulat megvan ma is,és én imádom nézni.
Este egymás mellé feküdt a két nagy.Az oroszlánjaikat összebújtatták,és ők is fogták egymás kezét.Mi lehetne szebb karácsonyi ajándék?

2009. december 24., csütörtök

Mézeskalács ,várakozás és 1 éves BLOG

Tegnap kisütöttük mi is a mézeskalácsunkat.Hiába a sok fortély,amit innen-onnan lesek el,a miénk mégis keményke lesz.No sebaj,így is fogy,mégpedig gyorsan.Tavaly "remek"kis házat alkottunk Petrával.Máig megvan.Nem engedik kidobni.Megszívta már magát nedvességgel,kidől-bedől,de áll.
Nos,idén is neki kellett veselkednem.Igény van a dologra.Kisütöttünk egy kisebb méretűt,ami viszont a sütőben rakoncátlankodott.A tészta nem volt tán elég vékonyra nyújtva,de különböző vastagságokban pompázott.A hossza sem stimmelt mindenhol.Nem sok reményt fűztem hozzá,tekintve ,hogy fáradtabb is vagyok,mint egy éve,így türelmem sincs annyi.Tavaly pl. órákat illesztgettük,meg rögzítettük.
A sejtésem be is igazolódott.Nem akart összeállni.Többször is úgy tűnt,hogy mindjárt kész,de végül összeomlott.Petrus szerencsére elvolt a színes írókával,így nem kesergett túl soká a dolgon.én meg egy csavarral megoldottam,és a tetőt vízszintessé téve összeállítottam a házat.Nem túl szép,és nem is igen laknék benne,de a minék!


Tavalyi házunk..kicsit profibb változat!
Egy éve,december 24-én kezdtem el írni ezt a naplót. 362 bejegyzés született eddig.Szép szám,sok szép esemény,felmerülő gondolat..Esemény,ami a számomra legfontosabbakkal történt.Történetek Három kis manómról!


Minden Kedves Ismerősnek,Barátnak Boldog Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!

2009. december 22., kedd

Törzsi beavatás

A törzs legifjabb tagjai úgy egy-másfél éves korukban esnek át rajta.Addig csodálgatják szüleik göndörödő fürtöcskéiket,melyek hátul a legkifejezetebbek.Épp olyanok,mint az elsőszülött,legidősebb gyermeké,aki egyetlen leány ebben a törzsben..
Aztán felvirrad a szép nap,amikor megjelenik a törzs összes gyermeke,hogy tiszteletét tegye a beavatáson.
Megjelenik a korban legközelebb álló,aki mély átérzéssel viseltetik a beavatási szertartás ceremóniáját tekintve.Főleg akkor,ha a beavatandó gyermek inzultálja őt,ruháját,haját cibálja,rángatja,verekszik vele..Ahogyan szokta.Nos, épp ezért a korban legközelebb álló bölcsen a kanapén várakozik.

Az idősebb gyermekek a szertartás rendjét követve varázslóruhát öltenek,és hangos "Farkas vagyok"ordításokkkal járják körbe a lakást.

Varázslójelmezt ölt a korban legközelebb álló gyermek is.Az ő állata a pók.
A beavatást vezénylő Anya megörökíti ártatlan gyermekét.Közben a hangulat tetőfokára hág. A gyermekek törzsi zenére (karácsonyi) ropják a varázslótáncot.
Ezután megkezdődik a beavatás.A törzs embere,és asszonya elfogja az ártatlan gyermeket,fürdőszobába vonszolja,és ott egy berregő eszközzel több ízben a fejéhez közelít.A gyermek először tiltakozik,majd rájön,hogy ő szereti a berregő hangokat,így csendben marad,és vár.A beavatás elég viszketős dolog,így orrát,fülét,fejét sűrűn vakarja.A törzs gyermekei kört alakítva állnak a fürdőszoba ajtajában,és áhítattal várják a csodát.
A beavatáson átesett kisgyermek maga igazítja meg új fürtjeit,lehetőleg a legvacakabb tupír fésűvel.
Lezárult a babahaj korszak,a törzs egy újabb,kisgyermekes frizurát viselő csemetével gyarapodott.
A nagyobb gyermekek közül egy,kit épp Mauglinak becéznek,félmeztelenre vetkőzvén szintén igényt formál egy kis beavatásra.Bátorságáért férfias ölelés jár egy korban hozzá közelállótól.

A ceremónia féktelen játékkal folytatódik,egészen a törzs másik asszonyának megérkezéséig.Az asszonyok táplálkozással,és pihenéssel kapcsolatos törzsi programokat helyeznek kilátásba,mely programok kisebb sírást,nyavalygást okoznak a gyermekek körében.
Így zárul a beavatási szertartás.A levágott tincseket pici zacskóba helyezve,egy fiók mélye őrzi..

2009. december 21., hétfő

Forduló..Térdenállva

Szabi tegnap volt 19 hónapos.
Szerencsére nem hányt többet eme szép napon,sőt az azt követő main sem!Köhögni köhög.Enni szépen evett.
Nem írok róla hosszas jellemzést,pár szösszenet a bölcsis,decemberi jellemzésből..Néha megmosolyogtam,néha elgondolkodtatott.
"Szabolcs jól érzi magát a bölcsődében. Hosszabb távollét után is szívesen jön.Egész nap tevékeny,úgy 11:15 felé már nagyon fáradt,mereven ül a szőnyegen,és nagyokat pislog."
Jó vicc,olyankor már én is nagyon fáradt szoktam lenni.Látom magam előtt azt az arckifejezését!Mégis csak hatkor kel.Az remek,hogy jól érzi magát!
"Mostanában nagyon verekszik,társai játékát elveszi,ruhájukat cibálja,rájuk mászik."
Pont,mint Atival.Társai játékát elveszi?Melyik 19 hónapos nem cselekszik így?
"Tiltást nem érti,vagy nem akarja érteni.a tevékenységet csak akkor hagyja abba,ha oda megyünk hozzá és eltereljük társától."
Szerintem ez sem különös egy 19 hónapos esetében,bár valószínűleg elfogult vagyok.A tiltást tapasztalatom szerint gyakorta még 7-8-9-10 évesen sem mindig értik,vagy akarják érteni a gyerekek.Szabi érti a tiltást,én úgy látom,főleg amikor huncutul belevigyorog a tiltás kapcsán az arcomba,majd azért is nekimegy a dolognak.Ezalatt mindvégig tartja velem a szemkontaktust.Szinte azt kérdi a szemeivel,hogy látom-e mit csinál..Épp így cselekedett tegnap is,amikor juszt is a földhöz vágta a tányér gulyáslevest.Kérem jelentkezzen,akinek gyermeke tökéletesen érti a tiltást!Úgy majd igyekszem elkeseredni az enyém miatt! :) Nyilván a 19 hónap környéki csemetékre gondolok.
"Bili használata ellen hevesen tiltakozik."
Nem aggódom emiatt.Van ugyan bili itthon.A nagyoknak is volt már ilyenkor.Rá is ültek,kapott is hangsúlyt a dolog.Aztán két és fél évesen,szinte napra pontosan ugyan akkor lettek szobatiszták mindketten,de akkor rögtön ágytiszták is voltak.Többet baleset se nagyon fordult elő,csak betegség esetén.Én nem erőltettem ezt,úgy voltam vele,hogy amikor érettek erre,maguktól is használják.Így is lett.Az éjszakai peluselhagyást spec. mindketten maguk kérték.
Szabi leginkább a fogkeféket dobálná a bilibe,ami szinte steril,mert rég nem használja már senki,és még nem használja ő.Tiltakozik?Ám legyen..Majd nem fog!

Nos,ilyen az én pici csemetém a gondozónénik mondatai alapján.Én ebből azt szűröm le magunknak,hogy nagy vonalakban pont olyan,amilyennek lenni kell egy ennyi idős kisfiúnak,megspékelve a nagy testvérektől kapott mintákkal,lásd birkózás.(Elfogult anya.)

Este letérdeltem,hogy megpusziljam Petrust,és ölelkezzünk egy picit.Ekkor vettem észre,hogy térdelve épp olyan magas vagyok,mint most ő.Milyen furcsa gondolat!Körülnéztem ebből a pozícióból,milyen is így a világ.Mit láthat az én kislányom,és mekkorának érzi magát?
Egyszer hallottam,hogy a bordűr azért jó a gyerekszobákban,mert akkor azt a vonalat látják a gyerekek közelebbről,nem a plafon az első határ.Így nem is érzik magukat annyira "kicsinek," kvázi növeli a biztonságérzetüket.Így térdelve,nézelődve valahol értettem a gondolatmenet lényegét.
Olyan furcsa kérdés,hogy mit tapasztal egy kisgyerek a világból.Napi szinten azt"feltételezzük",hogy a tapasztalatai hasonlóak a mieinkhez.Gyakorlatban nem mindig képzeljük a helyükbe magunkat.Nem bonyolult dolgokra gondolva,elég példának csak ez..a méret!Úgy gondoljuk talán,hogy azon impulzusok,ingerek jutnak el hozzájuk is,ami hozzánk.Aztán kipróbálva azt,hogy milyen kicsik is ők..Hát már ez eleve sok különbséget jelent.Akkor még nem is gondoltam bele,hogy Szabi mit láthat,és érezhet a maga 81 centijével.Érdekes elképzelni!
Mára ezek a gondolatok jutottak.Megyek,bekeverem a mézeskalács tésztáját,pihenjen holnapig! :)
(Legalább az pihenjen,ha már én éjszakánként sosem..)



2009. december 20., vasárnap

Szánkózás,beszerzés,táncbemutató,betegség..

Nagyjából ezek voltak a mai napunk napirendi pontjai.
Délelőtt apa nagyüzemben kezdte el lapátolni a havat.Gyakorlatilag lehetetlen volt közlekedni a kertünkben.Én gyorsan felöltöztettem a gyerekeket,és kimentünk szánkózni.Felültettem őket egymás mögé,és húztam a csipetcsapatot. Szabi ült középen,és nem tetszett neki a dolog.Folyamatosan ordított.Mentünk egy nagy kört a házak körül.Végül Szabit a kezemben vittem,a madzag a derekamon volt,és így húztam a nagyokat.
Kora délután elmentünk beszerezni.Addig a bátyám vigyázott a népre.Beszámolója alapján Szabi igen ragaszkodott hozzá,feküdt rajta,és nem akart leszállni róla.Amikor felkelt,kéredzkedett az ölébe,ráfeküdt,és ott pihent.Gyanús jel..A nagyok viszont hátratett kézzel ültek a kanapén,amikor megjöttünk.Hiába, a militarista szemléletű nevelés.. :)
Hat órára mentünk Petra táncműsorára.Állati nagy hóban kellett átkelnünk a szomszéd település sportcsarnokáig.A kocsi hőmérője -17°mutatott a két város közti puszta útszakaszon.Lépésben lehetett haladni,sehol nem takarították el a havat.
Odaértünk.
Country-t táncoltak a gyerekek.Édesek voltak,bár nem volt minden pillanat összerendezett.Petráék pl. nem tudtak összekapaszkodni,amikor kellett volna.A kis lábát viszont nagyon gyorsan kapkodta,szóval van érzéke hozzá.Az RSG nekem jobban tetszett,arra járt az oviban.Nagyon késői időpontban van a sulisoknak,így váltottunk társastáncra.
Szabi nehezen viselte a műsort a második órában,így haza indultunk.Petra maradni akart,és a másik Petra szülei azt mondták haza is hozzák.Amikor kint evickéltünk a hóban,már bántam,hogy megengedtem neki,hogy maradjon.Még úgy is féltem őket,ha velem utaznak egy kocsiban ilyen időben,nem úgy,ha még csak nem is vagyok ott.Sértetlenül megérkezett,és tele volt élménnyel.
Ezidő alatt Szabi itthon köhögni kezdett,jó kis kruppos köhögéssel.Addig köhögött,míg végül sugárban nem hányt egyet.Nagyon rossz volt neki,mert mióta ilyen nagy,még nem is hányt.Láttam,hogy meg van ijedve.
Szerencsére vidáman lubickolt Atival. Könnyen el is aludt.Reméljük az éjszaka is jól telik majd!

(A táncos képek vackok lettek megint..Valamit nagyon elállítunk.Ezen még elmegy a minőség.Kép jobb széle érdekes.)

Készülődés...?Furdalás..Gazdagság..

Idén elcsúszott nálunk a karácsonyi készülődés.Emiatt furdal is a lelkiismeret.Csütörtökön pl. vásár volt Petrának a suliban.Mindenféle kütyüt lehetett árulni 50Ft-ért.Én pedig elfelejtettem ezt.Mondta ő előző nap is,de valahogy el voltam havazva,pedig még nem is esett a hó.Amikor aztán kiderült,hogy kiment a fejemből még sírtam is..késő bánat.
Attól meg még inkább,hogy a kis drága megoldotta. Készített a suliban asztaldíszeket papírból,és ő azt árulta.Vettek is tőle.
Ő meg abból a kis pénzből másoktól ezt-azt.Annyira drága volt,nekem pedig nagyon fájt!Úgy éreztem nem vagyok jó anyuka.
Tényleg túlvállaltam magam?Ahelyett,hogy jobban az agyamba véstem volna Petruska programját,a dolgozataimon járt az eszem,hogy le tudom-e adni időre..Nos, így esett,hogy íri sem volt kedvem ide.(Dolgozatok leadva,de nem érzem magam ettől jobban.)
Csütörtökön az IKEA-ban voltunk családilag, a Tanácsadó kapott pénzt,és én vállaltam(még mit nem) a fejlesztő eszközök beszerzését.Szokás szerint jól éreztük magunkat,és egy külön kocsiba tettünk ajándékokat is,főleg olyat ,ami tetszett a srácoknak.így könnyű volt ráfogni,hogy az is a Tanácsadóba lesz.Az első ajándékok így születtek meg.
Tegnap pedig Apával mentünk el. Kiemelném a Pöttyös Panni könyvet,ami gyermekkorom kedvence volt.Épp olyan ma is,csak ma 2500Ft az ára..Nem semmi.
Van azért már ajándék is,de kéne még.A lehullott hó mennyiségét tekintve kétes,hogy hogyan fogunk hozzájutni.
Mellesleg holnap Petrának táncos fellépése is lesz.Oda tűzön-vízen át elmegyünk ..ezek után..
Ma pedig kis vendégünk volt.Petruska Petruska nevű kis barátnője.Egy különleges kislány,szívfájdító történettel a háta mögött.Petra rögtön rátalált,már az év elején.
Úgy volt,hogy itt is alszik nálunk.Jól el voltak a srácok.A lányok néha összevesztek,kibékültek.Kicsukták Ateszt a szobából,sírtak,nevettek.Szabi mindezt aláfestette azzal,hogy egy egész doboz gabonapelyhet szórt szét a konyhában,felmosó vödörből csurom vizesen vette ki az eszközt,és segítségként felmosta így a nappalit.Mindezt azon idő alatt,míg én a lányokat győzködtem Ati szobába való bebocsájtásáról.Gondoltam így csökkentem középsőm ordításra való hajlamát.Együtt is fürödtek,vacsiztak a gyerekek..így négyen.Bűnös mód engedtem nekeik,hogy nézzék a Csillag Születik döntőjét.Mogyorót majszolva szurkoltak is.A vendég Petruska úgy fél 10 magasságában fáradt el,és tört ki könnyekben,hogy hiányzik neki az anyukája.Végül eljöttek érte,mert haza szeretett volna menni.Addigra 20 centis hó volt mindenütt.Szegény szülei,alig tudták előásni az autót.
Megnéztük együtt a döntő végét.A lányok kicsit csalódottak voltak,mert Csikó Szabinak szurkoltak.Petráék hazatértek,mi pedig nyugovóra.
Petruskám megint bölcs volt .Olyan tisztán,és logikusan látja a dolgokat.Meg is könnyeztem!
Azt mondat lefekvés után:
-Anya! Nem is baj,hogy az István (Tabáni) nyerte a döntőt.Ő szegény,neki kellett ez. Szabinak(Csikó) ott van az Apukája,aki elkíséri,az Anyukája ,aki főz neki.Van barátnője is.Ő gazdag! István meg egyedül van.
Hiába,a 7 éves jobban tudja,jobban érti,hogy mi a gazdagság,mint mi felnőttek.
Nekem is sokkal jobban kell figyelnem ezentúl arra,hogy mi a legfontosabb!Eddig ment is,ment minden.Most engem is betemetett a nagy hó...

2009. december 16., szerda

Ajándék

A munkahelyemen ma volt az ajándékozás.Megajándékozott minket a polgármester,a vezetőnk,és mi is egymást.
Egy kolléganőmtől kaptam egy idézetet.Mindenki kapott tőle.Olyan életbölcsesség féle,azt mondják ,minden évben készít ilyet.
Szerintem nagyon beletrafált,nekem nagyon tetszenek a sorok.Most épp jól jön nekem biztatásul!

"Egy idő után megtanulod a különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod,hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni,hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz,hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,a felnőtt méltóságával,nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz,hogy minden tervedet a mára alapozd,mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod,hogy még a napsugár is éget,ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet,magad ékesíted fel lelkedet,
nem mástól várod,hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod,hogy valóban sokat kibírsz...
hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes."

2009. december 15., kedd

Hasmenés

Elég sűrű vendég nálunk,mióta a gyerekek elkezdték tavaly az ovit.
Petra teljesen elhagyta ezen jelenséget,mióta iskolás,és nem az ovis konyha főz rá.
Tavaly brutálisan sokszor volt ilyen gond nála,és alaposan ki is vizsgáltattuk.Főleg mi,paraszülők.Már akkor is erős gyanú élt bennem,hogy valami összefüggés lehet a konyhával,mert nyáron,amikor itthon ettek nem volt ilyen gond.
Most Atinál harapódzik el a dolog.Ma érte kellett mennem az oviba.Megy a hasa,mondták.Idén neki sem először.A gyerek amúgy vidáman kiabált,hogy jöttek érte,és rohant elém ugrándozva.Egyáltalán nem tűnt sem betegnek,sem elesettnek. Ilyen volt egész délután.Se láz,se hányás.
Egyik óvónéni tavaly elárulta,ő sem bírja az ottani ételt,mert keményítővel sűrítenek.
Nem tudom.Remélem nagyon,hogy csak ez a gond,és helyes az elméletem!Igazolja pár dolog.
Mindenesetre az óvóbácsi azt mondta,mutassam meg orvosnak.Hogyne,magamtól is ezt tettem volna.El is mentünk,de délelőtt volt rendelés.Délelőtt én vizsgáztam Pesten,és mire szóltak ,már le is járt a rendelési idő.Holnap pedig délután lesz csak gyermekrendelés.A doktornőt kihívni sem egyszerű,mert adott napon nehezen oldja meg.Mindez azért bosszantó,mert holnap lesz az óvodai karácsonyi ünnepség,ahová igazolás nélkül nehezen viszem be.Betelefonáltam én,hogy ez van.Azt mondták jó,vigyem,de.. nagyon ment a hasa..Na,most akkor..Délután egyébként jól volt.
Jó kis kör.Amúgy meg az ünnepségen maradhat,de vigyem utána orvoshoz.Ok,de ezt hogyan oldjam meg..?
Ráadásul ez rendszeresen visszatérő probléma,amit nem is tudok kivédeni.Ott eszik,akkor jön az áldás.Azt nehezen bizonyítom,hogy nem vírus okozza.Petránál se muattak ki semmit.Tenyésztésre sem mehet minden alakalommal.Érzékenység?Ok. reméljük az!Gyakorlati kérdés,hogy akkor hol,és mit egyen?
Most írhatnám,hogy ilyentén hogyan minősíteném a napunkat,még illene is ide.
Azért büszkélkedem is,legyen jó is.
Vizsga: Szociálpolitika:jeles.. A harmadik ebben a félévben!(Na jó,az angol csak gyak.jegy volt..)

2009. december 13., vasárnap

A buli!

Ma volt a nagy nap!
Ide vártunk közel 20 gyereket.Na jó,ebből 5 eleve a házban tartózkodott,tehát 15 meghívott akadt.
Szép számmal meg is jelentek a kislányok,akik nagyon jól érezték magukat.(Legalábbis én úgy láttam,és remélem így is volt!)
Nagyon készültünk,délelőtt megvettük az utolsó,hiányzó alapanyagokat.Volt pár tervem ,ami a vetélkedőket,játékokat illeti.
Volt közös rajzkészítés nagy papírra.Felírtam rá a dátumot,meg azt,hogy Boldog Szülinapot!Édesen rajzolgattak rá közösen.Még a betűket is kidíszítették.
Raktak ki szétvágott képeslapot,volt WC papír múmia verseny.(Ki tudja gyorsabban betekerni a párját?) Szaloncukor evészet késsel-villával,újságpapírtánc, memória játék,lufifújó verseny,szóposta...
Természetesen előkerültek a tündérjelmezek is,amiket 5 perc viselés után átadtak egymásnak..már amikor..
Szabad játék,és ereszd el a hajam is akadt.Nagyon édesek voltak együtt,és csak néha kaptak össze.
A pár megjelent kisfiú(Petikénk,Ateszkánk) is ügyesen beállt a csajok közé..
A legmeghatóbb persze a tortázás volt,ahol az "énekes" kislányok az összes versszakkal elénekelték Halász Judit szülinapos számát.Ráadásul nem is akárhogy!Én meg néztem őket,és igyekeztem nem belesírni az általam tartott két tortába.
Petra tobzódott a lányok társaságában.Nagyon tetszett neki,azt mondta szuper buli volt.
Szabi toleranciáját jellemzi,hogy az első másfél órát átaludta,a hangos zene,és a nyüzsi ellenére is.Amikor felébred kb. azt kérdezte az arckifejezésével,hogy :
Eddig csak egy nővérem volt,hogy lett belőle ennyi?

Végül feltalálta magát ő is.Leöntötte a ruháját répalével,majd leült és kézzel nyomta a tortát a szájába.Amikor megjött Lilike kistesója,édesen pakolásztak együtt.
Nagyon jó hangulat volt,nekem is igazán szép élmény volt ez a nap.
Petrus este leült,és nézegette a szép kis ajándékait.Mindet tudta kötni az ajándékozóhoz .Új cerkákat,radírokat betette a tolltartóba,felvette az új kis ruháját,mamuszát,felhúztuk az ébresztőórát,színezett,szagolgatta az illatos karkötőbabát,rakosgatta a kártyáit,a nyakában pedig ott virított a szép kis rózsaszín nyaklánc.Most a "Petra" díszítésű kiskutyát ölelve alszik.
Köszönet Krisztinek a segítségért,pizza sütögetésért!
Minden kedves megjelent vendégecskének,Petruska boldogságáért!



2009. december 11., péntek

Mindenik embernek a lelkében..








"Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek"
(Babits Mihály)

Hangzott el ma az idézet a József Attila Ált. Isk. szokásos karácsonyi koncertjén.A rendszeresen tartott koncerten mi először vettünk részt,mert ez az első év,amikor egy bizonyos kis kórustag igen közeli kapcsolatban áll velünk.
A koncertet hagyományosan a város katolikus templomában tartották.Nem mindennapi élményben volt részünk.
A fenti idézetet az igazgató nő, beszéde zárásaként mondta el.Előttem felrémlett régi énektanárom,aki minden gyerek emlékkönyvébe ezt az idézetet írta,mellé pedig gyönyörű ,vízipókos rajzot készített. Szíven ütött ,hogy megjelent itt is ez pár kedves sor.Megint éreztem a folytonosság sugallatát. Valahol megértettem,hogy talán nem volt véletlen az,hogy Petrust az utolsó pillanatban mégis a zenei osztályba írattam.Nem csak pozitív emlék számomra az ének- zenei iskola,de ma ahogy elnéztem a sok kicsit,és nagyot egyenruhában,ragyogó arccal énekelni tudtam,hogy itt a helyünk.
Mondanom sem kell,hogy ismét mélységesen meghatódtam.Néha már szó szerint szégyenlem magam,hogy minden ilyen alkalommal sírok,mint a záporeső.
A templom,a gyerekek lelkesedése,szóval úgy az egész igazán szép élmény volt.

OFF! Aranyköpés!
Ateszka kitartóan,nyüzsögve figyeli az előadást.Lábának rugdosásával maradandó sérüléseket okoz a harisnyámnak.
Gondolom mindvégig tanakodott,míg ártatlan kérdését végül fel nem tette.

-Anya! Inci néni miért csapkod a karjával?

Apával könnyesre nevettük magunkat.(Hiába magyar ember sírva vigad.) Inci néni ugyanis a kórus vezetője,és azért csapkod ugye a karjával,mert vezényli a gyerekeket.
Nagyon aranyos kérdés volt.
Kedves anyatárs,Bea blogján láthatóak képek arról,hogy Ateszkánál hogyan csökkent az érdeklődés szintje, az idő múlásával.("Ellenfényképeztünk",de elég vacak minőségű képek lettek .Orsika gyönyörűséges rajtuk,majd átnyomom.)

Végül még egy videó,a 3.,4.osztályosok előadásáról.
Szerintem gyönyörű!

Ráadásnak egy link,melyen az egész felvétel látható!(Köszi Kriszti!)

http://www.youtube.com/watch?v=6D7fuTXlTgA