Fűztünk.Nagy,pinponglabda méretű gyöngyök ezek,melyekkel a színeket is sokat gyakoroltuk.Egy vastag cipőfűző elejébe celluxoztam be hurkapálcikát,és arra fűzte a gyöngyöket Petra.Később Ateszka is játszott vele,sőt állatos gyöngyökkel is kiegészült a készlet.
Ma Szabi is rászabadult a dologra.A régi cipőfűző nincs már meg,bár azóta vettem olyan fűzőt is,amin eleve volt "fatű".Azt viszont nem találtam,így hurkapálcára fűzte Babász.Nagyon ügyesen tette fel sorra a gyöngyöket.(Ráadásul úgy,hogy Petra napszemüvegében vagánykodott,így nehezítve a feladatot.)
Ma már kapható persze olyan készlet,amihez eleve adottak a kis rudak is,meg a vastag fűzőfonal.Színek szerinti tervek is járnak a dobozzal,ami alapján egyeztetéssel tanulja a gyerek a színeket,és a sorrendiséget.
Mi itt,az alapoknál járunk még.
Még akad aranyos írandóm. Játszottunk a Logico játékkal délután.Mindkét nagy lelkesen húzogatta a kis korongokat.Atesz a ovissal,Petra a sulissal.Pár betét mappa a gyerekszobába maradt,mi persze épp azokat kerestük.Atesz meg is jegyezte,hogy azok a polcon maradtak.
Szabi kisvártatva eltűnt,majd nyögve,jajgatva kicipelte a mappákat,a betétlapokkal.Célirányosan ment értük,tudta hol keresse,mert a polc olyan részén volt,ami nem is kézenfekvő.Annyira jó látni,ahogy okosodik,és egyre többet ért.
Problémamegoldó gondolkodás! Ez a sztori még betűt kíván.
Folyton kicsukják a nagyok a szobájukból.Én meg a fürdőből,WC-ből,mert a WC kefével óhajtotta kevergetni a WC tartalmát.Így minden ajtó becsukva.
Kis okoska megoldotta.A játék zsiráf ajtó elé,ráállni,és felérni! Máris lehet nyitogatni a kilincseket.Simán bemegy bárhová. Zárjuk is az ajtókat,főleg a hálóét,ahol sok-sok ajánlott szakirodalom akad anyának.Ez akkor a legjobb,ha a bezárt ajtó mögött maradt telefon csengeni kezd,és nem találjuk a kulcsot,mert magunk elől is elrejtettük.Miért is dugjuk el?Hja kérem,a kicsinyke gyermek a kulcsokkal is remekül manipulál.
Ahogy elnézem,az egyik okos könyvem bevezető sorai jutnak eszembe..
Csépe Valéria
"...a tipikus fejlődés a természetnek milyen csodálatos és sohasem eléggé értékelhető adománya."
Ezt próbálom felidézni akkor is,amikor este,lefekvés előtt Szabi a dohányzó asztal tetején áll.Versenyt ordít Ateszkával,majd fáradhatatlanul visítva kergetőznek a lakásban.Ilyenkor aztán én is sikítok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése