2009. szeptember 30., szerda

A pakolós

Végy egy rendetlennek mondható Apukát,és kösd össze a pedantériára hajlamos Anyukával!Garantált a periodikusan jelentkező hajtépés.Hiába,az ellentétek vonzzák egymást.
Az összetevőket keverd jól össze,és hozz létre mindjárt 3 leszármazottat is!
Az eredmény (az örökléstan szabályait is figyelembe véve) borítékolható.Dominánsan öröklődik a rendetlenségre való hajlam.(Viszonylag kis számú populáción vizsgálva.)Recesszíve öröklődik a pedantéria.Mit is jelent ez ránk lefordítva?
Mindhárom gyermek rendetlen.A táskát ajtóban lehajító,zoknit szétdobáló,játékokat hosszas rábeszélés,majd fenyegetés :) árán összeszedő fenotípus.A kicsi meg kifejezetten alkotó rendetlenségtevő.A rámolás,dobálás a mindene.Így a pedantériára hajazó Anyuka igen elnyomott helyzetbe kerül,és sok kihívással szembesül.
Aztán történik valami,és a recesszíve hordozott gének jeleznek..Petra az asztalon hagyta a szívalakú tolltartóját,abból félig kihullott az íróeszközök zöme.Szabi két kis kezével visszatologatta(maga módján) a ceruzákat,meg a radírt.Kisvártatva eltűnt az asztalról a tolltartó.Amikor utánanéztem,hát elcsodálkoztam.A nyitva felejtett iskolatáskába helyezte a tolltartót..ő, az én legkisebb gyermekem.Sőt,a szoba falidíszét,egy borzasztó hangon csicsergő madárpárost is próbált a visszaakasztani a helyére,melyet én magam vettem le portalanítás céljából.Jó helyen téblábolt,és nyújtogatta a fal felé a dísztárgyat,csak a kampót nem érte el.Így elkeseredett arccal segítséget kért,"ü-ü-ü"+ mutogatás formájában.Ott a helye..NA!
Összességében tehát van még remény! :)

2009. szeptember 29., kedd

Apa örömére

Apa régen vágyott már arra,hogy igazán szép,minőségi képekkel örökíthessük meg a gyerekeket.
Amúgy is imád minden műszaki kütyüt.Így most megvalósította álmát,ha csak használt formában is.
A képek valóban gyönyörűek,és sokkal pontosabb,valósághűbb arcokat mutatnak.A kattintgatás amúgy is a szenvedélyünk,főleg,ha a gyerekekről van szó.Így van ezzel minden szülő.
Íme hát apa megvalósult vágya..minden tekintetben!


2009. szeptember 27., vasárnap

Terheseknek való macis hálóing..és a gyurma esete..

Erős idegzetűeknek!
Nos,hogy az ember miért is van még délelőtt 10 óra magasságában, terheseknek szánt, kissé nagymamás,macimintás,jelen testalkatomhoz mérten minimum kétszer méret hálóingben,azt talán csak a magamfajták érthetik.Magamfajtán a 3,vagy annál több 7 éven aluli gyerekkel rendelkező anyákat értek.(Megjegyzem..nem is kell ehhez 3,szerintem már egy is elég.)
Nem ebben az időben,nem 10-kor keltem ki az ágyból.Szó sincs róla.Az úgy fél hat körül történ,mikor is az allergiás Apuka dolgozni indult.Ő, az általam ismert leghangosabban tüsszentő,orrot fújó ember.Fel is ébredt rá apraja-nagyja.
A nagyja vissza is aludt,de az apraja nem.Ő sírt.Így az alvásnak lőttek.
Ezt végképp belátva,7 óra tájt reggeli készítéshez fogtam.Indult a nap.Álmos anyu lévén, a hálóing volt az öltözet.Szabolcs rövid időn belül körbedobálta a konyhát apró péksüteménydarabokkal,és locsolt rá egy kevés babatejet a magasból.Ati, csatlakozva az ötlethez a kakaót öntötte a pizsamára,mert elvétette a szájáig tartó út hosszát.Míg én mindezt négykézláb,és szigorúan hálóingben próbáltam összeszedni,a gyerekszobában már harsant is Petra hangja!
-Anya!Jó lesz ez a póló?
A mellékhelyiségben Attila szólított,hogy tekintsem meg minden rendben van -e,nincs-e hasmenése..
Szabolcs pedig nekilátott a DVD-k szokásos napi átrendezéséhez.
Megnéztem Atit,konstatáltam,hogy Petrának sikerült a legrövidebb pólóját elővenni,miközben Szabolcs az előszobai tükörhöz ért,és azt kezdte el valamiért, két különböző pár cipővel püfölni.Közben szélesen vigyorgott.Ezen a ponton felsejlett előttem a Magne B6 reklám,és hogy ebből talán ebben a szent minutumban kéne egy egész dobozzal bevenni,hogy a belső feszültségemet uralni tudjam.Míg ezt végiggondoltam,addig Ati cselekedett,és kicsavarta Szabi kezéből a két cipőt.Szabi meg erőteljes hajhúzós támadásba kezdett,ami Atiból a lehető legszörnyűbb hangot képes(érthető mód)előcsalogatni.Szétszedtem a fiúkat.A nagyokat kipateroltam az udvarra,a kicsit átpelusoztam.Alig értem a végére,már kint hangzott is a szólítás..ANYA!Szabi gyors öltöztetése,zokni lemaradt.Kezemben a gyerekkel kirontottam.
Petra felfedezte,hogy a levágott dísznapraforgóból kihullott a mag(hatalmas örömömre)szedjük össze,jó lesz valamire..(Talán jövőre elültetni.)
Gondoltam átöltözöm,de Szabi egy gyors csavarral kislisszolt az ajtón,és zokni nélkül pattant a motorra.Rövid kergetőzés,szigorúan terheshálóingben..Közben a magok szedésére legalkalmasabbnak egy papírtátika ötlete bizonyult,aminek alapanyagát Petra már dugta is az orrom alá.Hajtogassunk tátikát! Akkor Atinak meg ugróbéka kell,azt is hajtogassunk!Ezalatt Szabi mászófalként tekintett a sziklakertemre,melyről csak nagy nehézségek árán lehetett lefejteni.Meghódította a csúcsát,kivette belőle a pici kerámiabékát is,amit végképp nem akart kiadni a kezei közül.Rövid közelharc után,mégis elvettem a veszélyesnek ítélt tárgyat,miközben a nagyok mobilizálódtak.Petra a napraforgó romjainál kívánta a segítségemet,Ati nem találta a hajtogatott békát,és keltek a szomszédok.Vasárnap reggel idilli látványa a sógornőm ,és a szűkebb környezet örömére..Égnek álló hajú,nagyis hálóingben feszítő háromgyerekes a kertben,miközben guggolva napraforgómagot gyűjt.
Apánk ezen a ponton szokta közölni,hogy elkényezteted őket!..Na..ja..
A napraforgómag persze Murphy törvénye szerint ki is borult a teraszon,így erőteljes söprésbe kezdtem,és persze Szabolcs meg is ette.Miért is ne..
Volt aztán koszos talppal a lakásba csörtetés,és lábmosás,kádba be-ki..Majd a kádkilépő mosógépbe tuszkolása,ágyazás.Úgy fél tíz körül lekerült rólam a gyönyörű darab.Egyenes mozdulattal dobtam a szennyesbe anyai egyenruhám.
Ki gondolta volna,hogy mire nem lesz még jó,és miket kell még kiállnia.
Ezen szép bevezető után,még volt lélekjelenlétem elmenni a 3 gyerekkel a TESCO-ba,hogy itthon készíthető gyurmaalapanyagot vegyünk.A kocsihoz nem volt százasom,Szabi kidobta az útra a szandiját,a gyerekeknek a sorok közt(szokás szerint) WC-re kellett menni,így kirohantunk.Ama bizonyos helyiségben már nem kellett ,nem jött.Aztán a mellékhelyiséget elhagyva mégis vissza kellett menni,mert akkor már égetően sürgős lett a helyzet.A biztonsági őrre mosolyogtunk,hogy jöttünk hát vissza,és végül megvettük ami kell.
Itthon feltámadtam hamvaimból,kevéske kiabálás után elkészítettem a gyurmát,összespricceltem a falat kék ételfestékkel,majd lefestettem fehér falfestékkel.
A gyerekek örültek,gyurmáztak,a teraszt cseppet teleszórták galacsinnal,de egye fene..majd felsöpröm..csak legyen időm "itthoni ruhába" átöltözni!


(A gyurma ötletét tegnap láttam egy blogon:
Mindenféle tapasztalat: Házilag készült gyurma
Valóban nagyon jó minőségű gyurma lesz belőle,és élmény megcsinálni! :) )

2009. szeptember 26., szombat

Egyedül eszem!

Elég vacak hetünk volt,de már látjuk az alagút végét.
Szabolcs jobban,jómagam rosszabbul viseltem eme betegség lefolyását.Pontosabban,rég éreztem magam ennyire vacakul.
Szerencsére a többiek jól vannak,ezt vastagon le is kopogom.
Szabolcs enni azért evett,főként egyedül.
Ezt példázza az itt következő néhány,szerintem felettébb bájos kép.

2009. szeptember 20., vasárnap

Ősz és 16 hónap

Reggel ő kiabál elsőnek.Hajnalban ébreszt,nincs mese,menni kell.
Kiveszem az ágyból,és a reggeli puszik után útjára engedem.Kihúzza a párnáját az ágyából,azt mindenhová magával viszi.ebben segítségre szorul,mert két oldalról fogja,és úgy húzza.Tesz-vesz,én ledőlök a kanapéra.Felül párnástól a dohányzóasztalra,és ölelgeti a párnát.Aztán néz,hosszasan néz engem.Apró,huncut mosoly bújkál a szája szélén,csillog a szeme,közben előre-hátra hintáztatja magát.Aztán elkezd nevetni,és cuppogva puszikat küld nekem.Ő,aki ma 16 hónapos.

Apa halászlevet főzött ebédre,és olyan jó kis őszi hangulatban telt a nap.(Ateszka megkérdezte,hogy azért picit fürdetjük-e a halacskákat,mielőtt megfőzzük őket..)Délután bementünk Apa munkahelyére,a Duna partra.Háborítatlan,békés,gyönyörű részek akadnak itt.Szedtünk jó sok gesztenyét,tobozt,almát.A srácok bringáztak,motoroztak.Szabi nagyon élvezte az elé táruló teret.
Egyszer esett egy nagyobbat,így lett egy pukli a fején,de ez sem zavarta túl sokáig.
Este alkottunk pár gesztenyezsiráfot is.
Szeretem az ilyen egyszerűen jó napokat.


2009. szeptember 19., szombat

Két éve..

Két éve történ,egy napsütéses őszi napon.
Az állatkertben voltunk a gyerekekkel.Nagyon élvezték a sétát,egy nagy zacskó mogyorót majszolgatott a család.Az állatsimogató előtt éreztem először erősebb hányingert,amit előtte pár nappal megtapasztalhattam enyhébb formában.Akkor még nem tulajdonítottam neki jelentőséget.Itt az állatkertben viszont olyannyira jellegzetes volt.Az a furcsa,semmi mással nem keverhető szag az orromban,nyilallások a pocakom alján.
Ateszkát felsegítettem az állatsimogató létráján,közben apa találkozott valami régi osztálytárssal,és bemutatott neki.Alig váltak el,én megpendítettem érzéseimet,miszerint terhes vagyok.
Olyan természetes volt az egész,Apa sem vágta rá,hogy..Ugyan menj már!Megbeszéltük,hogy hazafelé veszünk egy tesztet.Hazaérve persze rögtön megcsináltam ,és mindjárt pozitív lett,épp ahogy sejtettem.
Valahogy azt is magától értetődőnek éreztem,hogy kirontsak a legkisebb helyiségből,és azonnal közöljem a család aparaja-nagyjával,hogy kistesó érkezik.Meglepetésemre épp a bátyám is ott állt a nappaliban.Mondtam is neki,hogy jól megihletett a kisfia,aki akkoriban született,amikor én terhes lettem.
Olyan természetes volt az egész,és olyan egyértelműnek éreztem,szinte evidensnek,holott akkor,épp még nem akartuk.
Ez a legfurcsább esete volt a várandósság kiderülésének,mert még nem is lett volna okom érezni,hogy ott van,mert még annyira picike terhesség volt,és annyira érthetetlen visszaszámolva,hogy mikor is eshettem teherbe.
Ő jönni akart ide,közénk!
Holnap már 16 hónapos Ő, a kis két csíkos teszt okozó.Ma sétáltunk két nagy kört a házak körül este.A bátyám,és én..na meg az 5 gyerek+ a kutya.Van ennek egy hangulata.Sokan mosolyognak vastagon az arra járó kocsikból,szerintem azt hiszik,hogy Anya+Apa vagyunk+5 gyerek..Olyan szép őszi este volt,és Szabikám végig a motorjával jött,lökte magát.Néha büszkén mosolyogva nézett rám,hogy ő már ilyen ügyes.Két éve is mindig erre sétáltunk.A gyerekek épp így motoroztak,én meg erősen émelyegtem.
Milyen hihetetlen,hogy az akkori kis sejtkupacból mára egy édes kisfiú lett.Egy kisfiú,akinek árkocskák jelennek meg a szája körül,amikor mosolyog.
Jól ismerem ezt a mosolyt,és kirázott a hideg,amikor rájöttem,hogy ez a mosoly ,egy viszontlátott mosoly az életemből.Mindenki azt fejtegette,hogy Szabolcs vajon kire hasonlít.Én a gödröcskés mosoly erőteljes vonássá válása óta tudom,hogy Anyukám mosolya ül azon a kis arcon.

Álljon itt egy rövidke megemlékezés féle arról,amikor a világ felé is tudtul adtam,hogy ő a pocakomba költözött.

"Sziasztok!
Tegnap teszteletem egy kétcsíkosat! Augusztus 25 az utolsó mensi, így kétes ,hogy májusi baba, vagy júniusi.Egyik kalkulátor május31. másik meg június 1. A három hónap vissza+ egy hét + egy év alapján is június 1. jön ki. Így írok ide, de talán oda is... Mármint, írok a májusiaknak is.
Nekem már van két manócskám, Petra 5 éves lesz decemberben, Ati januárban tölti a 3 évet. Mindkettőt előbb szültem a kiírtnál egy picivel, szal valószínűbb a május, de majd a babó dönti el.
Egyébként nekem is erős tüneteim voltak ,azért teszteltem, és mivel már kétszer éreztem magam ilyen formán, könnyen ráismertem a tünetekre, és igazam is lett.
Megjönnie csak jövőhéten kellene...Remélem nem fog, mert már beleéltem magam!
Csilla
3hét+4 nap
Jól hangzik, már 25 nap után tudom ,hogy ott van, pedig el se maradt a mensim..."

Így történt hát..

2009. szeptember 18., péntek

Szép :)

Olvasgatok.Egy anyatárs blogján találtam a linket.Elolvastam,és bizony jól meg is könnyeztem.

Zágon István:
Az anya meg a szülő

Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza.
A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.
A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.
Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.

Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya.
Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.
Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.

Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet.
De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya.

Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg, az az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az az anya.

Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.
De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya.

És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad, és nagymama lesz belőle.

De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya.
Mintha így született volna ötvenegynéhány éves korában, egyenesen nagymamának.

2009. szeptember 16., szerda

Ateszkanap


Nincsen névnapja,vagy ilyesmi.
Ő a középső.Ahogy a gyermekpszichológusok mondják..nem egyszerű a helyzete.Alkalmazkodnia kell kicsihez is,nagyhoz is.Néha maga sem tudja,hogy milyen akar lenni.Infantilis,kisbabás,vagy komoly nagyfiú.Ez jól megfigyelhető a viselkedésében is.Beleül az etetőszékbe,iszik Szabi üvegéből,gagyarászik..A következő pillanatban meg ő is olvasna,meg számolna,és tanulni akar.
Nehéz neki,mert bár nagyon figyelünk,mégis óhatatlanul úgy alakult,hogy az idei tanévkezdés során sem ő volt a középpontban,sőt vele történt a legkevesebb változás.Továbbra is ovis maradt,bár középsős lett.A többiek..bölcsit ,sulit kezdtek.Sok új holmi kellett a két szélső pólusnak,beszoktattunk,évnyitóra mentünk.
Ateszka meg próbálkozik ezerrel... Felhívni a figyelmet.Néha nem a legjobb utat választja,és nyüzsgéssel,idétlen viselkedéssel,sőt a többiek "piszkálásával" igyekszik több figyelmet kieszközölni.
Apával megbeszéltük,hogy tennünk kell valamit.Furdal a lelki is,bár ez most csak így jött ki.
"Ateszkanap" mellett döntöttünk, úgy hogy csak őt hozzuk haza,és csak ő lesz velünk,ő jön nézelődni,autózni Apával,Anyával.
Tegnap délben elhoztam őt az oviból,csak őt.Apa is itthon volt,beültünk a kocsiba,és elindultunk a nagy mosógépválasztó utazásra.Kivettük a másik két ülést,ha netán el is szállítjuk a masinát,hát be tudjuk tenni hátra.
Ati már a városhatárt jelző tábla előtt reklamált,hogy hol vannak az ő tesói,és neki rossz,hogy ő egyedül ül itt hátul,és hiányoznak neki Petráék. (Az oviban még madarat lehetett volna fogatni vele,hogy érte jöttem el..egyedül.)Olyan jó volt ezt hallani,és igazán megható,hogy ennyire kötődnek egymáshoz.Olyan jó!
Bejártunk pár üzletet,végig csak az ő kis kezét fogtuk.A boltokban ő ülhetett az egyébként babák számára rendszeresített toligában is.Két kezét fogva,hintáztatva sétáltunk mi hárman.
Aztán el is unta magát,és tesótársaság hiányában,meg délutáni alvás nélkül fel is pörgött picit.Forgatta a bevásárlókocsit,kinyitott mindent ..stb..
Sokat ölelgettem,meg beszélgettünk erről-arról,oviról..
Ő leginkább a tesókat emlegette.
Amikor aztán hazaértünk nagyon örültek egymásnak,majd úgy félórányi nyugi után persze össze is kaptak.Úgy jó tesóhoz méltóan.
Örülök,hogy viszonylag kis korkülönbséggel születtek mindhárman,és ennyire szeretik egymást.
A szendvics közepe.Szendvics gyerek???
Nem tudom.Mindenesetre a mi szendvicsünk így jó,ahogy van,mert jó sok szeretet fűszerezi.
(Nem,nem..nem zöld paradicsom..)

Középső gyerek

Az elsőszülött sosem veszti el a nagynak járó előjogokat, míg a középső egy szép napon kénytelen átadni a kisebbnek járó helyet a kistestvérének. Talán éppen ez tanítja meg arra, hogy olyan ügyesen boldoguljon egyedül is.

A középsők kétségtelenül különleges helyzetben vannak. Az elsőszülöttet megérkezésétől fogva, sőt már az előtt is kitüntetett szeretettel veszik körül a szülők, rokonok. Minden lépését figyelik, óvják a széltől is, meghatározott nevelési elvek szerint igazgatják útját, és nagyon büszkék, ha valami újra képes. A második gyereknél a szülők már lazábbak, magabiztosabbak. Tudják, hogy a kicsi nem fog éhen halni, ha nem az előírásoknak megfelelően eszik, nem hagynak ott csapot-papot, ha sírva fakad, nem avatkoznak bele annyira fejlődési ritmusába. Ez a csoda már nem olyan nagy csoda. Persze nagyon szeretik, sokat foglalkoznak vele, de közben a nagynak is meg kell adni, ami jár. Az elsőszülött továbbra is a középpontban marad, hiszen már gyönyörűen rajzol, verseket mond, nemsokára iskolás lesz, büszke rá mindenki. Ám egyszer csak megszületik a legkisebb. A mama most már minden szorongás nélkül babázik. Egyáltalán nem sietteti a kicsi fejlődését, sőt, élvezi ezt a – talán utolsó – lehetőséget. A középső helyzete ekkor kissé bizonytalanná válik. Elvesztette a legkisebb gyereknek járó előnyöket, de nem élvezi az elsőszülött előjogait sem. Mivel eddig sem csak ő birtokolta szülei szeretetét, figyelmét, a középső legtöbbször megtanul egyedül játszani, vissza tud húzódni a saját világába, és nem is érzi így rosszul magát. Nem akar mindig a környezet elvárásaihoz alkalmazkodni, nem aggódik folyton amiatt, hogy megfelel-e a felnőttek igényeinek. Ugyanakkor számos helyzetben hátrányban érzi magát: testvére kinőtt ruháiban jár, testvérétől örökölt játékokkal játszik, az óvodában, iskolában a Nagy kisöccseként, kishúgaként tartják számon. A középső sokszor nem is tudja biztosan, minek is kéne megfelelnie, hiszen ő se nem kicsi, se nem nagy... Ő olyan – másmilyen. És, bár látszólag nagyon jól eléldegél ott a háttérben, leghőbb vágya, hogy ugyanolyan büszkék legyenek rá, mint a nagyra, és úgy szeretgessék, mint a kicsit. Ennek érdekében meglepő teljesítményekre képes, olyan dolgokat tanul meg, amilyeneket életkor szerint a nagy testvértől lehetne elvárni, vagy más módszerrel hívja föl magára a figyelmet.

Teljesült jóslatok
Mivel keményen meg kell dolgoznia azért, hogy "gyerekszámba" vegyék, nem ritka, hogy néha nemtelen eszközökkel sikerül célt érnie: alvászavar, dadogás, hiszti, bepisilés, agresszió, cirkusz az evés körül, és még sokáig sorolhatnám, mi minden alkalmas arra, hogy segítségével legalább kis időre a figyelem középpontjába kerüljön. De álljunk meg egy pillanatra! A fent leírt "tünetek" minden csemete viselkedési palettáján helyet kaphatnak, nem kell ahhoz középsőnek lenni, hogy végül az ember a gyerekpszichológus várójában kössön ki. A közhiedelemmel ellentétben a rendelőket nem árasztják el a középső gyerekek, nincs eleve elrendeltetve, hogy nekik lesz tele intővel az ellenőrzőjük, és ők alkotják majd a galerik kemény magját. A középső gyerek ügyesen alkalmazkodhat a helyzethez, megtalálhatja a visszahúzódás módjait és a figyelemfelkeltés olyan eszközeit, amelyekkel nem okoz állandó problémát a családban. Csak akkor alakul ki komoly viselkedészavar, ha a gyerek adottságai, temperamentuma és a testvérek, szülők hozzáállása kedvezőtlenül egészíti ki egymást. Ebben nagy szerepet játszhat, ha a szülők eleve azt hallják, hogy a középsővel mindig baj van, és a kicsi megszületése pillanatától gyanakvással figyelik a másodszülött minden lépését. A legjobb lenne minden gyereket születésétől fogva úgy kezelni, mint egy titokzatos meglepetést, és napról napra, évről évre kíváncsian és szeretettel figyelni, vajon mi lesz belőle. Ebben az esetben biztosan nem csalódunk, és nem kényszerítünk rá semmit, ami nem a sajátja. Ezt a gyerek biztosan meghálálja.

Használati utasítás a középső gyerekhez:

– Próbáljuk az életkorának megfelelően kezelni, és ne a testvéreihez viszonyítva állapítsuk meg kötelességeit és jogait.
– Támogassuk, hogy ő is kitűnhessen valamivel. Áldozzunk rá egy kicsit több időt, energiát, hogy kibontakoztathassa képességeit.
– Ne a füle hallatára tárgyaljuk meg más felnőttekkel a "középső gyerekről" szóló elméleteinket, mert ez megerősíti abban, hogy valami baj van vele.

forrás:Kimama

2009. szeptember 13., vasárnap

Fejlesztés?

Most,hogy elkezdődött az ovi,meg a suli,és én is suliba járok,meg elkezdtem ovisokkal vizsgálódni,és mert annyi minden kavarog a fejemben..na meg azért,mert nemérgiben olvastam itt egy anyatárs ezzel kapcsolatos gondolatait..így én is leírom,amit látok,érzek.
Miért is van az,hogy nő a tendencia?Nő-e a tendencia,és valóban egyre több kisgyerek szorul fejlesztésre?
Miért fejlesztjük az amúgy jó intellektusú kisgyereket is,ha egyszer a természet volt olyan bölcs,és megadta az utat?
A fejlődéslélektan ugye azt mondja,hogy amennyiben a kisgyermek megkapja a kellő ingert,lehetőséget,és a kognitív funkció kielégítően működnek,úgy fejlődik ő magától is szépen..Tényleg,ez így igaz.

Szerintem nagyon megváltozott a világ.
Hol is kezdjem?Mindjárt a legfontosabb,és a legalapvetőbb egységnél,a családnál.
Régen a nagyszülők is szerves részei voltak az életünknek.Az ő lassabb tempójuk,nyugalmuk egy más dimenziót adott a kicsiknek.Ők hintáztattak a lábukon,így ingerelve a vesztibuláris rendszerünket is.Ők meséltek hosszasan,és volt idejük,meg energiájuk megválaszolni a legeslegnehezebb kérdéseket is,amit egy pici feltehet.Így nőtt a szókincs,a tudás.
A nagyik sütöttek sok sütit,a munkában mi is aktívan részt vehettünk.Gyúrtuk a tésztát,így kaptak ingert a kéz finommozgásai,tónus stb..A sütikészítés közben a sorrendiség is megfigyelhető volt,mert a fázisok sorrendje nem mindegy pl. egy poginál.
A mai nagyszülők vagy dolgoznak még,mert muszáj,vagy kellően modernek,és más ingereket adnak az unokáknak,vagy sajna lestrapáltak..Nyilván vannak klasszikus nagyszülők is,de mégsem él már együtt úgy,az az igazi nagycsalád..mert eleve későn vállalnak gyereket a nők.
Itt egy újabb kérdés merül fel mindjárt.
Vajon mennyi gyerekecske az,aki ténylegesen ilyen-olyan sérülés miatt(szülés alatt,méhen belül..stb..)szenved valamiféle részképesség gyengeségben ,zavarban,vagy küzd magatartás problémával..?Mennyi?
Vajon hányan vannak azok,akik ezen problémáikat jól kompenzálnák akkor,ha még ma is olyan lenne a világ,mint régen?A mai gyerekek más ingereket kapnak.Rohanó világot,kisebb mozgásteret,túl sok ingert.Sok olyan eszköz van a birtokunkban ,ami elvonja őket pl. a mozgástól,mert a TV előtt ülnek,vagy mert akár számítógépeznek..stb..A szülő is lestrapált,és neki is más dolgok fontosak.A pogit nem kell pl. feltétlenül megsütni,ha pikk-pakk veszek egy zacskónyit a sarkon.Így ugyan nincs se tésztagyúrás,se finommotorika,se sorrendiség,se együttlét,közös munka..Gyors,megvan,finom.Megesszük,a zacsit kidobjuk.
A világ ilyen..
A szülő?Rádöbbentem a héten,hogy pedagógus létemre állati ritkán írok kézzel.Most,hogy újra jegyzetelnem kellett,hát íróbütyök lett a kezemen,a nyomatékom erős,és kapkodva,betűket kihagyva,csúnyán írok.Elszoktam tőle,mert géppel írok,mert már nem folytatok napi levelezést,nem jegyzetelek rég kézzel.Adminisztrálok a munkahelyen..és kb. ennyi.
A gyerekek vajon mennyit rajzolnak ceruzával az ovi előtt,és kitől látják a példát?A szülő sem ír sokat,akkor ők?Jó,tudom,hogy adunk lehetőséget,hisz én is kirakom a ceruzát,festéket,meg rajzolunk,már az első kezdetleges próbálkozások óta.Mióta csak nyomot kívánnak hagyni a papíron..Az oviban is csinálják,hisz látom,de egy csoportban 30 kicsi van.HARMINC!Mindnek elég nehéz segíteni,ceruzafogást,ollótartást mutatni..Itt jön,hogy hová is lettek az óvodák?Ja,hogy csökkent a gyereklétszám,és bezárták?Mára meg kevés lett..A gyerekek meg így jártak..
Aztán beülnek az iskolába,és biza az első pár hónap másról sem szól,mint vonalakat húzni,vonalközben tájékozódni,monoton dolgokat csinálni,nyugton ülni..Talán az iskola sem teljesen kompatibilis a világgal mára?Vajon meddig tanulnak még kézzel írni a gyerekek?Az alap kultúra elemei meddig lesznek ilyen módon közvetítve?Bennem felmerül a kérdés,hogy vajon erre az iskolára készít-e fel a mai világ,a mai ingerhalmaz.
Fejlesztés?Hatalmas piac épül már rá.Rengeteg eszköz,és módszer akad.Sok-sok szakemberrel.
Sokszor az amúgy teljesen jó intellektusú,jól fejlődő gyerekeket is fejlesztik.Biztos,ami fix alapon.Nem tagadom,én is odaadom a tudásom a saját gyerekeimnek is,de ez inkább már adódik,mert tudom,hogy mi lehet jó..
Mégis,mi fejlesztők..mind,talán azt adjuk meg a gyerekeknek,ami régen az övék volt,ami régen természetes volt.
Például a mozgást,amit régen lehetővé tett a környezet.
Régen fáramásztak a gyerekek,négykézláb játszottak kutyásat,és nem a monitoron irányítottak egy mű kutyát.Gurultak a fűben,koszosan,szaladtak...Az ember létezése maga mozgás.Az,hogy a gondolataimat közlöm,beszélek, az a beszédszerveim mozgása...Az idegrendszerünk éréséhez,strukturálódásához elengedhetetlen a mozgás.A különböző receptorok által érzékelt ingerek is a mozgás által jutnak el hozzánk,hisz oda kell lépnünk,mennünk,hogy jobban lássuk,halljuk,ehhez akár egyensúlyoznunk kell..stb..A mai gyereknek talán ezek az ingerek elavultak már.Talán nem is a gyerekben van a hiba,hanem sokszor az őt körülvevő világ változásában.
Aztán később mégis a réginek próbáljuk megfeleltetni,szókincset kérünk tőle,amiben a "kucsma" szó is szerepel,holott ma már sehol nem látni.Formákat kell másolnia,holott a ceruzát is nehezen fogja meg.Iskolapadba ültetjük,bár a papír-ceruza feladatokra nem készült fel.Sokszor a széken való egyensúlyozás is elég feladatot ad neki,mert azon a szinten éretlen az idegrendszere..
Sok aspektusa van a dolognak.Konklúzióként....A jól fejlődő,intellektuálisan kiváló kisgyerek is jól járhat a fejlesztéssel,mert közelebb kerülhet az elvárásokhoz.Talán..
Mi azért sütünk pogit,és tudom,szerencsére akadnak sokan mások is.Gyúrjuk a tésztát,közben beszélgetünk.Ecsettel kenjük rá a tojást,hogy fényes legyen.A lépéseket jól átbeszéljük,és együtt örülünk az eredménynek.(Na jó,azért zacsis is játszik.)
Aztán ülünk persze fejlesztőfüzet mellé is,és fojtogatunk néha ceruzát.Próbálunk hallani,látni,összekapcsolni,egyensúlyozni,mozogni..érni!
Én meg tudom,hogy a világot nem lehet megállítani,változik.Jó-e,rossz-e..majd kiderül.
Mindenesetre a szakdolim témája valószínűleg ez lesz..A megváltozott világ hatása a mai gyerekek fejlődésére..vagy valami hasonló..
Szerintem elgondolkodtató..

Vagyunk

Azért vagyunk..Kicsit lestrapálódott a társaság ezen a héten.
több okból is.
Apa kedden elment meeting-re,Debrecenbe.Így napokig nyomtuk négyesben.
Apa indulása előtti nap elromlott a mosógép.10 éves volt szegény,még az első közös lakásunkba vettük.Így most napok óta tele az összes szennyesünk.
A srácok elkezdték az intézményeskedést,így jött a menetrend szerinti fosika.Nem tudom mi az oka,de tavaly is rengeteg alkalommal jelentkezett.Nem tudom mi az ,ami az összetevők közt szerepel.
A szomszédban meg megjelent a vírus,amiről nem rég még csak a TV-ben hallottam.hihetetlen,hogy ilyen gyorsan elterjedt.Szerencsére enyhék a tünetei,legalábbis amikről én tudok.
Közben tagajai lettünk a szigetszentmiklósi nagycsaládos szervezetnek is,amit Petra egyik osztálytársának anyukája vezet.Tegnap Apa hazajött,a gyerekek már nagyon várták,emlegették.
Így most mosógépvásárlásra adjuk a fejünket.
Van pár érdekes gondolatom is,amelyeket leírnék,majd,egyszer..este..

2009. szeptember 9., szerda

Híresség

Híresség gyermeke jár Petra osztályába.Ez meglepő volt számomra,mert nem lakunk valami különleges helyen.
Petra nem is ebbe az osztályba járt volna,így én rácsodálkoztam erre a kislányra,amikor találkoztam vele,és a szüleivel.
Én is ember vagyok,így egy pár napig "nagy számként"éltem meg,hogy a gyermekem egy híresség lányával jár majd együtt.Jó,túlzásba nem vittem,de érdekes volt na.Emlékszem anno láttam a TV-ben,hogy az ismert személy babát vár,és akkor már az én pocimban is ott lapult Petra.Sőt,nem is sok különbséggel születtek,így most furcsa gondolat volt,hogy épp egy osztályba járnak.
Aztán elkezdődött a suli.A kislány gyönyörű persze,és hatalmas önbizalma van.
Már az évnyitón hallottam a szülők körében,hogy néhányan biztatták a gyermekeiket,hogy:
-Ott,ott!Azzal a kislánnyal barátkozz!
Miért is?Azért mert ő egy színésznő kislánya?
Azt gondolom,hogy azért ez a kislány semmivel nem több még a többiektől..
A biztatás hatására,vagy sem,hát bizony jól körül zsongják a gyerekek.Főleg a lányok,és itt a kislányból van több.
Ráadásul ennek a bizonyos kislánynak az én lányom valamiért nem jön be..Többször elutasította már,legalábbis Petra elmondása alapján.
Sőt,aki mellett Petra először ült, sem játszik már az én kis Petrámmal,ő is átpártolt a népszerű híresség lányka mellé.Mondta is Petrának,hogy:
-Azért játszom már vele,mert ő egy színésznő lánya,de ezt te biztos nem tudod!

Bizony de.Petra is tudja.Kicsit szomorú,és bánt,hogy pár napja már úgy jön haza,hogy vele nem játszanak,mert mindenki csak ennek a kislánynak keresi kedvét.Őt meg ez a kislány nem szereti.Petra meg nem egy törtető típus,legalábbis etéren.Inkább sír,és odébb áll.
Kérdeztem én Petrától,hogy miért.Talán az a kislány szebb,okosabb bárkinél?Mire az én ártatlan kismanóm azt felelte,hogy :
-Nem!Szerintem a mi osztályunkban mindenki szép,és okos!

Milyen furcsa ez..Már a gyerekek az alapján ítélnének,hogy valaki híresség gyereke?Már nekik az a szempont,hogy ő egy színésznő lánya?
Én csak egy pór anya vagyok,de azt gondolom,hogy az én kislányomban is van egy jó csomó érték,bár én magam nem csillogok.Nem is tőlem értékes persze,hanem önmagáért.A hatalmas bátorságáért,az empátiáért ami benne lakik,a jószívűségéért,kedvességéért,mert szép,mert értelmes..Ahogy ezt az oviban oly sokan észrevették,és épp ezért,magáért szerették.
Mindezek persze nyilván minden gyerekben ott vannak,biztos vagyok abban,hogy az ismert személy kislányában is,hisz elég csak ránézni . Nem is harag,vagy ilyesmi ami bennem mocorog,inkább értetlenség.Mi is az érték a mai 6-7 éveseknek?Mi alapján ítélnek?Mit közvetítenek a szülök?
Aztán az is lehet,hogy ez a kislány amúgy is vezéregyéniség lenne,és Petra amúgy sem lenne szimpatikus neki.Van ilyen.Most viszont épp ez van.Remélem nem kerül Petrám az osztály perifériájára emiatt .Szociometria..A vezéren is múlik,hogy a struktúra hogyan szerveződik.
Mindenesetre elgondolkodtató.

2009. szeptember 8., kedd

Döcögünk

Döcögünk!Kicsit nehéz még a reggeli kelés,és időre menetelés.Nekem talán ez a legnehezebb a dolgos hétköznapokban.
A srácok igazán jó fejek.Mindhárom helytáll a maga módján.A pici egyre kevesebbet sír,és egyre koszosabb délután.Hiába,azt mondják akkor érzi jól magát,ha koszos lesz.Ma tiszta vér volt a fülecskéje belül,de kiderült,hogy egy kivakart seb okozta.Megijedtem.Délután meg összeevett egy csomó mindent.Uzsonnát a böliben,itthon pudingot,aztán pufit..végül persze sírás,és hányci lett belőle.Jól megijedtem.Szerencsére hamar jó lett a kedve.Mostanában szuper jól belejött a lábbakhajtós ketyerék kezelésébe,így elmondhatom,hogy rendesen halad a motorral.Hiába,van hol gyakorolnia.A böliben ugyanis van ebből bőven.Mi is viszünk egy sajátot,mert mostmár jogos.

Ateszka szeme csak néhányszor könnyes már.Ma reggel igen vidám volt,mert ő figyelt egyedül kellőképpen az óvónénire,és vitt ma diót.Puszit,és nagy dicséretet kapott érte.Olyan jó volt látni,hogy büszke magára.
Ma beszéltem az óvódavezetővel is.Bemutatkoztam egy kicsit más szerepben,mint a fejlesztőped. aki ki fog járni ide.Furcsa volt szülőből kollégává lenni.

Petárda!Egyre jobban beleszokik a sulis létbe.Átültette a tanítónéni az első padba,mert biza ő az egyik legkisebb.Eszméletlen nagyok a mai gyerekek.
Szerzett már jópár csillagot,és piros pontot is.Az a kislány a padtársa,aki az oviban is cimborája volt,igaz másik csopiba járt.
Már a könyvekért sem kell visszaslattyognunk,és kevéssé látszanak gyűröttnek. :)
Estére eléggé el is fárad a csibe,mert itt nincs ám délutáni alvás,meg stb..ez már biza iskola.

Anyának szintén..A héten én is az Ecserin nyomulok.Első konzultációs hét lévén,elég sok információ hullott az agyamra.Lesz úgy 10 vizsgám félévkor,és jópár leadandó dolgozat,meg tanulmány.Mellesleg angolból is kéne egy középfok.Na jó,az csak másfél év múlva.Hamar itt lesz!
(Tényleg,aki tud angolul!Gondoltam egy angolt tanuló blog indítására,ahol esetleg angolul írnánk,gyakorolnánk..stb..Segít nekem valaki?Lányok?)
Nagy fegyvertényem a hétre,hogy az M0-án behatolok Bp-re,és az M5-n haladva tovább eljutok kocsival,egyedül az egyetemre.Közben szakad a tenyeremről a víz,de sikerül!már kétszer sikerült!A továbbképzés idejét természetesen le is kell majd dolgoznom,szóval lesz mit csinálnom!
Este jó!Együtt vagyunk,beszélgetünk,ma mesét is néztünk.Alvin,és a mókusok volt a tárgy.Szabi szerint mind vau.Táncolt a zenére,én meg csak csodáltam.Végül mindhárman ropták.A legjobb ez,ennél jobb nincs is!

2009. szeptember 4., péntek

Pillanatfelvételek az első hétről

Az iskola előtt állok,16 óra van.Bemenni nem lehet,mert a tavalyi évben jelentősen megszaporodtak az intézményben a lopások,rongálások(magyar valóság).Jönnek le az elsősök,hozzák a nagy táskájukat.Lesem,nézem a kislányom,akinek picinyke mosoly ragyog az arcán.Jön ,a nagy,rózsaszínű táskával..

Szerda reggel van.Három gyereket szedek elő a kocsiból.Szabi kézben,vállra Petra táskája.Indulunk a bölcsi felé.A járdát munkások készítik.Rácsodálkoznak,hogy "csak" ennyi gyerekem van..Sajnos csak ennyi-mondom én.Erre még a segítségüket is felajánlják,hogy pontosan miben...?

Petrus énekfüzetét nézzük.Elő van írva benne 2 sor hullám vonal.Az 5 vonalas kotta füzet vonalazása szerint.Nem értjük,mert nincs mellette jel,és nem készült el a napköziben.Úgy döntünk el kell készíteni,biztos ami fix..A feladat nehéz,én meg fáradt,türelmetlen,többször kiradírozom,és morgok..Petra megharagszik,elrohan.Utálom magam.Eszembe jut egy kislány,valamikor úgy 27 éve,aki az első ének leckéjét nem jól készítette el,és hatalmas fekete pontot kapott.Máig érzem a fájdalmát.Hetekig fájt..Elvette a kedvem..Remélem én nem vettem el Petráét!Nehéz!Megfelelni is,de nem gyötörni..Bánt!

Atika áll az udvaron,az oviban,és megveri az,aki tavaly is.Látom,nézem,mint egy lassított filmet.Nem tudom megvédeni,tehetetlen vagyok.Megyek,lépek,megbeszélni a kisfiúval,hatni rá..de nem könnyű.Ati sír,fogja a nyakam.
Soma bácsi megnyugtat,figyelni fog.
A fiam büszke,neki óvóbácsija van!

Az egyetem nagy előadója. Intézmény,melyben gondtalan ,gyermektelen,leginkább fiatal és bohó voltam.Tök új rendszer,számítógépes szemináriumi jelentkezés,vizsgajelentkezés. Ülök,és hallgatom a huszonéves,frissen végzettet,amint totál magától értetődően elmagyarázza azt,ami nekem még kínai.Hova lépek,és minek,és hogyan?Legfőképp mit is keresek én itt?
Aztán következik a jó része.A tantárgyak mind érdekesek,lelkesedem!Jó lesz ez..vagy 10 vizsga,de nem gond..
Mellettem egy földim,egy gimibe jártunk,csak ő két évvel felettem.Apuja nálunk volt körzeti orvos,Anyukámmal együtt tanított az eü. szakközépben.Furcsa érzés,amikor együtt nyomjuk a földszinten a vizsgajelentkezést a számítógépen.Együtt is felvételiztünk.Számot cserélünk,és régi ismerősként beszélgetünk.

Megyek Szabiért a bölcsibe.Hozza ki a kezében a kispárnáját,jön gyalog.Olyan nagyfiús,égnek áll a haja!Imádom.Minden rendben volt vele!Játszott,evett,aludt...
Beteszem a babakocsiba,és jövünk kifelé.Szemben szalad a tanítónéni,aki eredetileg Petrát tanította volna.A bölcsi kertjében áll magában a kislánya,és torka szakadtából ordít.Meglátta az ANYÁT.Nézem,süt rá a Nap,egészen vidám délután..Az Anyuka csak szalad,a gyerek a szemével követi,és sír.Elképzelem az érzést,amit odabent éreznek ezek a picik,egész nap..Ez a rendje,és minden szeptemberben sok-sok bölcsis,ovis keresztül megy ezen..így csak egy anyát lehet szeretni,hiányolni.

Petáért megyek.Még csak fél négy!Kétszer bemondatom a hangosbemondóba ,hogy P.Petra..
Jön a lányom,fején horzsolás,a kis pulcsi kifordítva rajta.Kérdezgetem,mi volt ma..?
A kocsinál megnézem a táskát.Fele cucc nincs benne,fenn hagyta...Ismét rosszul reagálok,dühös vagyok,ő meg sír..A tájékoztató füzetre rátolta a tolltartót,így a füzet cefetül gyűrött lett.Közlöm,hogy egyedül kell felmennie az ott maradt holmiért.Még jobban sír.Újabb tolatásra teszek kísérletet.Ki a kocsiból a 3 gyereket,könyörgés a portás néninek,hogy engedjen fel,nem lopok,és nem rongálok,csak elsős szülő vagyok..Ők még szinte ovisok,kell a segítség nekik.
A terembe érve megleljük a könyveket,bent a padban.Kisvártatva másik tajtékzó anyuka érkezik,a gond hasonló..fele cucc hiányzik.hiába,milyen jó is lenne bemenni!

Petra kapott egy gyakorló írásfüzetet.Magától kéri itthon,hogy írhasson.Erős a nyomatéka,így rotllinggal íratom(csak itthon) mert azt erősen nyomva hamar kitörik a hegy,így jobban figyel rá...Ül a terasz asztalnál,és ír,csak ír..Csésze vonalakat,álló egyeneseket..Én meg nézem,hogy mennyire csodálatos!

Ateszka kapott egy tűhegyű ,zöld filcet.Embert rajzol vele,és azt mondja rá,hogy szerinte édes.Közben összefogja a kis lábát is a zöld filc,csipog,mosolyog..

Petra napközis.A napköziben kiviszik az ugráló köteleket.(Három kis barátnője van.Kettő járt hozzám tornázni,és imádtam őket!Mindig arra gondoltam,hogy jó kis barátnők lennének a lányomnak.Mondják is Petrának,hogy ismerjük az anyukádat.)A kötéllel pacisat játszanak.Derekukra teszik,és futnak,amíg a másik fogja a gyeplőt.27 éve egy kislány pont ezt játszotta a napiban.Amikor elmeséli kiráz a hideg.A folytonosság,és a hasonlóság az élet csodája!

Szabi imád hintázni...mondja a gondinéni.Felül rá,és olyan vehemensen hintázik a rugós hintán,hogy repked a haja.Feláll,és repked..
Bebújik a kis házakba,és les ki.Egész nap tevékenykedik.Aztán amikor meglátja a gondinénit felé nyújtja a kis kezeit,és nyög,hogy vegye fel egy kicsit.Megölelgeti,és Szabi megy tovább a dolgára.
Már nem csak én,nem csak mi vagyunk a biztos pont!

Hárman ülünk a termben,két logopédus,és én.A munkát osztjuk be.Ki,hova,mikor megy szűrni,és mikorra adja le.Mennyit kell rádolgoznom,hogy a sulimat pótoljam,melyik ovik is az enyémek?Pont az is,ahová a kisfiam jár..

Este van.Fürdenek.A kicsit kiveszem,felöltöztetem.Cseng a telefon.Mami az.Beszélünk,közben lesem a nagyokat.
Petra kiszáll,mert menni kell,de a WC-ig azért mégsem...Ráül a bilire..Ati poénból utána dobálja az összes vízzel telt játékot.Spriccel,fröcsög a fürdő.Hiába mondom,jelzem,mutatom,hogy ne.Épp csak nem gőzöl már a fejem.Szabi belegázol a vízbe,térdig felszívja a pizsama alsó.Kikelek magamból,és vagy 10 percig ordítozom.Dobálom vissza a játékokat a vízbe,csapkodok.Mérges vagyok,mert nem használ a szépszó,mert nem hallgatnak rám.Megszeppenve ülnek,még sírnak is.Elemészt a lelkiismeretfurdalás.Csak,és kizárólag rájuk kell figyelnem,hisz ezt jelzik nekem!

Vacsorázunk együtt,nevetnek,kakaót isznak,mesélnek.Lefekvés előtt mesélek nekik,bújnak.
Örülnek,hogy holnap itthon leszünk,és nem megyünk sehová.Egymás mellett alszanak el,én pedig agyonpuszilgatom őket.
Esendőek vagyunk,és rá kell jöjjek,hogy sokszor hibázunk.Ilyenkor tán erősödnek is ezen hibák,amikor változik az életünk.Alkalmazkodni kell sok új,néha nehéz helyzethez.
Sok is talán egyszerre,de persze majd minden szépen gördül...
Annyi szerepben állunk helyt..Bölcsis kisfiú,aki önállósodik,és mégis anya picikéje.Valakinek a nagy,és bátor bátyókája,aki néha széplelkű,jámbor,kiszolgáltatott.A kis elsős,aki ír,de néha még ráugrik a bilire.Anya,aki ANYA,tanár,diák,feleség..Apa meg szegény,sokszor ,sokmindenből kimarad.
Ebből lesz aztán a morgás,meg néha az ordítozás.Hiába,közel nem vagyunk tökéletesek, de ez a valóság..Ez a hét mégis jó volt azért,és egy olyan hét volt,ami emlékezetes marad.

2009. szeptember 2., szerda

Ezt akkor most jól értem?? :O

Szeptember elsejétől adóterhet nem viselő járandóság lett a családi pótlék.
Az adóterhet nem viselő járandóság lényege, hogy összege nem adózik, de „feljebb tolja” a többi jövedelmet. A két kulcsos szja táblában a felsősáv 1,9 millió forintnál kezdődik. Ez havi 158 333 forint havi jövedelemnek felel meg. Ha valakinek a ráeső havi családi pótlékkal növelt havi jövedelme nem éri el a 158 333 forintot, akkor a havi nettó kifizetése változatlan marad, semmit sem fog észrevenni a változásból. Akinek a havi adóelőleg alapja a családi pótlék összegével meghaladja a 158 333 forintot, ő a ráeső (50 százalék) családi pótlék összegének 18 százalékával több adóelőleget fognak fizetni.
A magánszemélynek például 160 ezer forint vagy annál magasabb havi bruttó keresete van és havonta például 13 300 családi pótlékot kap (kétgyerekes család), akkor (13 300 forint 18 százaléka) 2 394 forinttal több szja előleget fizet. Ennyivel csökken a nettó jövedelme havi szinten. Mivel a családi pótlék összege az alsó adósávból foglalja el a helyet más jövedelemtől, ezért mindenki, akinek a havi jövedelme 160 ezer forint feletti, az a leírt számpéldának megfelelő nettó jövedelem csökkenéssel számolhat havi jövedelemtől függetlenül. Tehát a havi ráeső családi pótlék összegének 18 százalékával csökken a nettó jövedelme. Az itt leírt számítás csak akkor igaz, akiknél a „havi adóelőleg levonási” módszert alkalmazzák. Mivel az szja sávhatár visszamenőleges emelése havi háromezer forinttal növelte a nettó kifizetést, ezért levonhatjuk a következtetést: már egy kétgyerekes családnál a törvénymódosítás vissza is veszi (2394 forint) a sávhatár kitolása miatti szja-csökkentést.

Akkor én ezt most jól értem?
Kitöltöttem persze a papírt,ami a családi pótlékomat firtatta.
Igen,és vagyok én olyan rossz magyar állampolgár,hogy nem csak a családi pótlék a jövedelmem,hanem Uram bocsá' dolgozom is a 3 gyerekem mellett!
Ja,hogy 3 gyermek,akkor ugye annál több családi pótlék,és így annál magasabb adósáv..mert hogyan is van ez?Aki több gyermeket is merészel vállalni,és még dolgozik is,nem eltartattja magát,azon szülő gyermekei valószínűleg kevesebb pótlékot érdemelnek,hisz a magasabb sávba kerüléssel több pénzt vonnak le a szüleiktől.Én naivan azt hittem,hogy a családi a gyerekeknek jár,és mint ilyen egységesen!
Sőt,én a legbrutálabb kategória vagyok,mert nem elég,hogy szültem eme hazának 3 értékes kis polgárt,voltunk olyan szerencsétlenek,hogy az egyikőjük magasabb családi pótlékra lett jogosult.Igen,azért lett jogosult erre,hogy minél jobb,és több dolgot biztosíthassunk neki,hogy minél egészségesebb legyen!Ezzel persze egy még magasabb kategóriába esik a fizum,így a tartósan beteg gyermekre kapott összeg kifejezett hátrányt képez ezen szempontból.
Hja kérem,hogy akik nem dolgoznak,sokszor megélhetési anyák(már bocsánat a kifejezésért) azok kérem nem adóznak többet,mert nincs miből,így őket tovább buzdíthatjuk a gyermekvállalásra,kifizetjük mi dolgozó népek nekik a TB-t,amiből ők továbbra is adózatlanul kapják a családit..aztán a kifizetésünk után mi végül kevesebb juttatásban részesülünk,hisz velük ellentétben mi adózunk.Az adózott jövedelmünk mellett még a juttatással is lehet húzni minket.
Bocsánat,ez egy manós blog,de ez most mélységesen felháborít megint!
Ezt én jól értem akkor?
Ezt még egy gyerek ösztönös igazságérzete is átlátná..Mi meg csak hagyjuk..
Aztán megyek az oviba,és EGY kisfiú a szemem láttára üti ököllel a kisfiam hátát,és kiabálja,hogy:
-Húzzál a ... anyádba!Középsőben.Ahhoz az anyukájához küldi,aki becsületesen nevel 3 kisgyereket,dolgozik,tanul,mindent befizet,adózik,betartja hazánk törvényeit!Pontosan oda.A kisfiam meg csak sír,és húz bizony hozzám..
Mindenkitől sűrű bocsánat,de ezt most ki kellett írnom magamból,mert mérhetetlenül felháborít.

2009. szeptember 1., kedd

Évnyitó

Nem sokat aludtunk az elmúlt éjjel.A két nagy nyugtalan volt,főleg Petra,így hamar átjöttek.
Reggel korai kelés,öltözés,frizura,miegymás.Készítettünk eme nagy napon pár indulós képet is a családról.
"Úgy ,mint az Anna Peti ,és Gergőben!"
Kérték ezt Petráék,hisz van egy iskolakezdésről szóló történet is,ahol akad hasonló kép..
Miután a fiúkat leadtuk,a nagy iskolához vezetett az utunk.Ez a fő épület,de Petrusék a kis épületbe járnak majd.(Az első két évfolyam egy kis barátságos,külön épületben tanul.)
A nagy udvaron már nyüzsgött a nép.156 elsős kisgyermek,és szülei várták a nagy pillanatokat,na meg az egész iskola,közel 1000 gyerek.Szólt persze aktuális zene is,amitől kellően elérzékenyühettünk.
A Mocorgó oviból érkezett egy óvónéni ,aki a versmondó gyerekeket gyűjtötte össze.Ők kiültek előre,a tanári kar mögé.A kicsik padokon ültek,és a szülők ott nyüzsögtek közöttük.Nagy volt a zsivaj.Egy tanárbácsi beleszólt hát a mikrofonba,hogy kezdhessék az évnyitót.

"Kérem az elsősök szüleit,hogy most már engedjék el gyermekeik kezét,és bízzák ránk őket a következő 8 évre!Ígérjük vigyázni fogunk rájuk!"

Na,nekem se kellett több,egyből sírósra vettem a figurát.Nem régen még az inkubátor mellett álltunk Apával,és csodáltuk az alig 2 kilós Petrát.Ma pedig az iskolai évnyitón csodáltuk az elsős lányunkat.
Az igazgató helyettes vezette be a tanévnyitót,és olvasta fel azon kis elsősök nevét,akik köszöntik az iskolát.Petrusék felálltak,és elmondták a kis versüket.Nagyon-nagyon édesek voltak!
Aztán minden úgy zajlott,ahogy a tanévnyitókon szokott.Himnusz,Szózat,igazgatói beszéd..stb..
Végül a tanítónénihez kísértem Petrát,az osztályához.Szépen,hangosan bemutatkozott,és kapott egy kis nyakbavalót,hogy ő első "E" osztályos.Páran sírdogáltak,de lassanként kialakult a kettes sor,és elindultunk sétálva ,át a kis iskolába.Apa kocsival ment át,vitte a hatalmas táskát is..
Az úton már ment a kuncogás,ismerkedés.
Beértünk a terembe,és leültek a padokba a kicsik.Rövid búcsú után a szülőknek indulni kellett.Petra villantott felénk pár fogatlan mosolyt,adott puszikat,és büszkén ült a padban.
Ebéd után Apa hozta el.Tele volt élménnyel,ahogy mesélték,mert én a magam tanévnyitó értekezletén vettem részt.
Ildikó néni ki is emelte ,hogy ő mondott verset,és meg is tapsolták.Őt kérte meg,hogy segítsen a betűkártyákat kiosztani,mert megtanulták az első két betűt is.Itt az a, és az i betű az első kettő.
Petra persze csak legyint,hogy ő ezt már rég tudja.. :)
Kaptak házit is, figyelemfejlesztő lapocskát,melyeken formákat kell észrevenni.
Holnap már a napközit is kipróbálja..
A fiúkákról!
Atesz igen lelkes,és minden gond nélkül,örömmel megy a középső csopiba.Van új kisfiú is,akinek nagyon örül.Neki minden,és mindenki nagyjából megszokott,bár egyik óvónéni kicserélődött.
Szabi ma először feküdt le a böliben.Apa ,és a két nagy kint állt addig a fogadóban,ha mégsem alszik el,hát ne üvöltse fel a többit.Vittük a kedvenc párnáját,amit magához ölelve el is aludt.Amikor Edit néni meg akarta mutatni a családnak az alvó mukit,akkor viszont felébredt.Hiába,a két nagy nem tud osonva bemenni egy terembe,és csendben megnézni a kistesót..
Összességében jól telt a napjuk.
Az enyém nagyjából sírósan,boldogan,lelkesen,értekezősen,fejfájósan,és leginkább hiányzósan.HIÁNYOZTAK!Alig voltam ma velük...
15 óráig a munkahelyen értekeztünk,utána gyalog hazajöttem.Ettem pár falatot,és vissza a suliba,szülői értekezletre.Ez pontosan este fél 9-ig tartott.Azt hittem megőszülök.Az összes könyvet átnéztük,az összes eszközt kipakoltuk,mindenről nyilatkoztunk,igényeltünk,leírtunk,beadtunk,meghallgattunk..stb..
Apa egy igazi nagycsaládos Apuka,aki nem kis logisztikával,és pontossággal,de mindenhova odaért,és minden pedagógussal kooperált.Nem felejtette el,hogy kinek kell váltócucc,kinek zokni,és ki mit mondott..A tanévnyitón ő is meghatódott,és nagyon büszke volt!
Remélem hamar kerékvágásba kerül minden,és nem kell minden délután naköziben,és ottalvósnak lenni a gyerekeknek!
Hamar kialakul az órarendem,és hozom őket haza,amikor csak lehet!
Nálunk ilyen volt a 2009-2010-es tanév első napja,Petruskánk első iskolai napja!