2009. november 30., hétfő

Kicsit lazítani

Nos,holnap lesz az első dolgozatom leadási határideje.Kínkeservesen meg is írtam.Nem az anyag volt nehéz,hanem nekiállni,és rávenni magamat.Elszoktam én már ettől.
Szerkeszteni meg végképp nem tudom,így Apára maradt a feladat.
Reggelre idegbetegecske lettem.Ma van a képzési napom,így csak órákat dolgoztam le az egyik oviban,majd hazasiettem.Apánk beszkennelte már a mellékletnek szánt vizsgálati anyagot,stb..Én meg nekiálltam átnézni,és csatolni.Jó szokás szerint ezen össze is akaszkodtunk.Én türelmetlen vagyok,ő meg hosszasan magyaráz.Miért ütök három szóközt ide?Miért használok amott annyi Enter-t?Mit tudom én!Ráadásul az esetek zömében fogalmam sincs arról,amit beszél.(Mégis meg van győződve róla,hogy ezek olyan evidenciák,melyeket minden lélegző,emberi lénynek tudnia kéne.
No,csatározásunk jól alakult,mert Apa végül lelkesen tördelte a szöveget,és gyönyörűen megcsinálta nekem az egészet.(Én továbbra is alkalmatlan vagyok,ennek magasabb szintű elsajátítására.Minek,ha van aki tudja!)Ezidő alatt én egy másik tárgyat olvastam.Addig -addig,míg egészen hülyülős lett a figura,csaknem úgy,mint ifjúkorunkban..valamikor rég...amikor még nem vágott minden második szavunkba valaki...Már egészen lazán vettem ezt a dogatémát is,mígnem az outlook jelezte,hogy a doga nem ment el.Na ja,mert véletlen nem a tömörített változatot próbáltam elküldeni.(Megint azt hittem ,hogy értek hozzá.)
Nos,ez kipipálva,majd csak kapok rá valami jegyet.
Jó volt kicsit lazítani.A jól végzett munka örömére ettünk egy kínait is kettesben.Együtt elhoztuk a gyerekeket az intézményekből,és fényekkel díszítettük a minket körülvevő környezetet.
A gyerekek élvezték,én meg fotóztam.Lett pár jó kép is,pl. amikor a magzatunk az amúgy is kómás anyját próbálja megitatni cumisüvegből.->->Anya szeme erre totál kipattan.Ilyen,és hasonló képek láthatóak lentebb.
Ez tehát egy jó nap volt,de hátra van még nagyjából 8 doga,és 2 vizsga.Remek lesz!Tördelés,szerkesztés idejére szúró,vágó eszközöket eltesz,házastársi kapcsolatot erősít!:)


2009. november 29., vasárnap

Szülinapi készülődés+ Adventi vásár

Ezen a hétvégén csapott meg először minket az ünnep hangulata.Eddig olyan távolinak tűnt.
Tegnap Petrus szülinapi bulin volt.Én vittem el,bekísértem...Már ott volt pár kislány,és egyszerre kiáramlottak az ajtóhoz,hogy "Petra!Petra!" felkiáltásokkal köszöntsék a lányomat.A vendéglátó anyuka elmondta,hogy ezt minden érkezőnél épp így teszik,mint egy csibe csapat, egyszerre mozognak.
Elnéztem őket együtt,egyforma,bulis, rózsaszín csákóban,csini ruhában.Megállapítottam,hogy hihetetlen szépek,és óriási nagyok.A résztvevő kb. 10 kislány közül,mélyen az enyémke volt a legkisebb. (A maga 117 centijével.)Vannak olyan csajszikák is,akik minden túlzás nélkül a vállamig érnek.Jó,én se vagyok magas a 163 centimmel,de azért ,hogy egy elsős a vállamig érjen,az meglep.ÉN azt hiszem, úgy látom,hogy egyre nagyobbak a gyerekek.Valahogy nő az átlagmagasság,ez tuti.
Enyémke,enyémkék meg picik,de gyönyörűek! :)
Nos,edzhetek,mert két hét múlva nálunk is csajbuli lesz,néhány apróbb pasival.Amikor Petráért mentem konstatáltam is,hogy mi vár rám,elnézve a lakást a buli előtt,és után.Az anyuka egy hős volt,mert vetélkedőket szervezett,és még mézeskalácsot is sütött ezen nagy létszámú csajszival.Azt hiszem,ezt én nem fogom felülmúlni,bár amikor a tavalyi buli jut eszembe..Ott például a franciaágy tetején ugrált úgy 8 kislány,és ordítva körjátékozott,szerintem akkor inkább bevállalom a sütést. :)
Ma legyártottuk a meghívókat is,szépen kitöltöttük.Lett is mindjárt 13 meghívott+3 gyerek később jutott eszünkbe,így újabb meghívók is kellenek. Emellé eleve van saját 3,szóval amennyiben mindenki eljön,az kapásból 19.Hajjaj!!! :)
Ma délelőtt Adventi vásár volt a városban.Elmentünk a 3 manóval.Ittunk jó meleg teát,hallgattuk a pásztorjátékot,ettünk kürtöskalácsot,és pattogatott kukoricát.Én szívesen sorban álltam volna a töltött káposztáért is,de a gyerekek "fujj" felkiáltásokkal menekültek.
Vettünk pár gyöngyékszert Krisztitől.Tudtam volna mit válogatni!Annyira szépek,és ha már magam nem tudom megcsinálni,megtanulni meg momentán nincs elég időm,hát készen vesszük.
Nos,itt a vásáron kapott el a hangulat.Nem csak a karácsonyi,hanem az is,hogy olyan jó itt lenni.Olyan nyugis kis hely ez,ahol sokakat ismerünk.Sok ismerős arc vett körül minket,valakivel mindig váltottunk pár szót.Olyan kisvárosi,otthonos.Nekem ez annyira jó érzés.Amikor pl. hazafelé tankolni mentünk,a benzinkutas nevén nevezte a gyerekeimet,mert mindig ő szolgál ki,és már ismeri a 3 csemetét.Tudja mennyiért szoktam tankolni,és azt is hozzáteszi,hogy:
-Szerintem Petra a leghuncutabb,bár azt mondták nekem,hogy már a kistesójuk is rosszalkodik!
Ilyenkor úgy érzem,nagyon jó,hogy idekeveredtünk és nem egy nagyvárosban lakunk.
Délután feldíszítettük a lakást. Tavalyi,meg azelőtti díszeket vettük elő,és gyártottunk pár újat is.Igaz,ezeket a munkahelyemre viszem,mert én vagyok a dekorációért felelős munkaerő.Prototípusnak jók lesznek,és itthonra is kerekítünk párat.
Holnap Apa felteszi a kinti fényeket.Olyan jó időszak ez!
(Ne kellene megírni 9 dolgozatot..)

2009. november 27., péntek

Verekszik

Grace klinika!Ismét megy,és keddenként ez az esti programom.Nekem nagyon tetszik,szerintem vannak jó kis mondanivalói,bár néha talán erőltetett. Azért összességében jó kis rágógumi estére.
A mostani részben bölcsis verekedés is volt.Magamban megmosolyogtam a jelenetet,amikor a Miranda Bailey doktornő kisfiára panasz akadt a bölcsiben.Verekedés volt a panasz oka.
Akkor még nem is gondoltam,hogy két nap múlva velem is megtörténik eme jelenet,igazán valóságosan.
Amikor Szabolcsért mentem,a gondozó néni panaszkodott.Viccesen mondta ugyan,és a helyzet komolysága bennem is keltett némi kételyt.A renitenskedő delikvens, párnája csücskét rágcsikálva ,sunyítva hallgatta végig a részleteket.Arca enyhén maszatos volt,pelusa dagadt az anyagtól.Verekszik!Ráadásul galád mód kisebbet talált meg magának.Csapkod,ütöget,játékot vesz el,vehemens.
Szántam-bántam a történteket,a galád cséphadarót megróttam. Hiába,akinek trénere egy közel ötéves bátyóka,az edzett,és vehemens lesz.Jó,azért magától is vannak persze ötletei.
Gondinéni szerint ez csak azért meglepő,mert eddig ez nem volt rá jellemző,míg másokra igen.Farkas törvények ugye.Már így alig 80 centisen is vehemens,és harcol.
Amikor itthon kisvártatva azt látom,hogy az 5 éves száguld elöl,a pulóverébe csimpaszkodó másfeles meg csúszik utána,és sikít a nevetéstől...majd két perc múlva egymás haját tépik,harcolnak...akkor nem csodálkozom.A közelmúltban, illusztráltam is az edzések mibenlétét.Ati ráadásul nem is mindig méri fel,hogy a partner több súlycsoporttal lentebb találtatik,és teljes testsúlyával ráül a még ettől is visítva nevető öcsire.Úgy döntöttem,hogy én magam is vehemensebb bíró leszek,nehogymá' a kicsi fiam legyen a renitens bölcsijáró.
Azért lesújtva még nem vagyok.(Már megállom mosolygás nélkül is.)
Ez még az a korosztály,aki verbálisan csekély eszközökkel bír,így más úton rendezi,ami nem felmentés persze.

Szerelem

Petrát ismét kerülgetik a fiúk.
Illetve ez most amolyan kölcsönösnek tűnik.
D. rám van szállva!( Szép magyarosan.) Folyton nevettet,meg jön oda hozzám,ölelget.Megkérdeztem,hogy te most szerelmes vagy belém.Azt mondta igen,és megölelt,én meg visszaöleltem.
Én persze visszakérdeztem,hogy akkor ő is szerelmes D-be?Mire azt volt a válasz,hogy igen.Közben lányos zavar,és huncut mosoly jellemezte a csemetét.
Aztán kisvártatva közölte,hogy B.P. is szerelmes belé,mert ő is rá van szállva.
Itt már nem mertem visszakérdezni,hogy kölcsönös-e a dolog.Nehogy meglepődjek.. :)

Meglepődni azért volt okom.Kiderült,hogy egy napközis társ nagyjából felvilágosította az én kicsinyke lányomat.Ráadásul kislány volt az illető.Petra szépen elmondta a részleteket,én meg igyekeztem becsukni a tátva maradt szám.Mik vannak manapság?A gyerek még 7 éves sincs,de már képben van.Hol van már a gólya?Ráadásul nem is én mesélhetem el neki...mikor kicsit nagyobb lesz..

2009. november 26., csütörtök

Modern világ

Azokban az időkben,amikor az anyukák blogot írnak,a nagyszülők pedig olvassák..nos, olyankor előfordul,hogy modernizálódik a Mikulás.
Történt ugyanis,hogy felkerült a blogra Petra Mikuláshoz írt levele.Ezt a Papi elolvasta,és mint modern nagyszülő megvalósította a kívánságot.Vettek Mamival a gyereknek egy karórát,hisz ez volt a kívánsága.
A Mikulás így mindjárt két karórával is kopogtat,mert az előrelátó Anya is megvett egy hercegnőset még akkor,amikor épp kedvező volt az ára.
Milyen szorgalmas is ez a Mikulás,és milyen jópofa a információ útja.Nagyon tetszett ez a kis történet,és nagyon jól esett a figyelmesség!

2009. november 25., szerda

Versek

video video

Két kis felvétel a verselőkről.Ateszka az oviban tanulta ezt a kis télidéző versikét,nagyon szereti.Petra szándékosan mondta ennyire gyorsan a maga kis versét,mert sajnos átállítottam a gépet,így adott idejű felvételt képes csak rögzíteni.Petra ebbe az időkeretbe szeretett volna beleférni.(Átállítani tudtam a felvételt,vissza már nem.)
Ezt a verset mondta a sulis versmondó versenyen is.

2009. november 24., kedd

Negatív rekord.

Ateszéknál ma 14 kisgyerek volt bent a csoportban,amúgy 30 középsős jár ide.
Petráék felülmúlták ezt is,mert a 27 kis elsősből ma csak 8 jelent meg a tanítási órákon.Ez minden bizonnyal negatív rekord,és járvány..
Oltani most kezdik a település intézményeibe járó kicsiket.Ati tegnap kapta meg.Elég furcsa érzés volt ez a kampányszerű oltás.Bementünk, és futószalagon szúrták őket,mint a filmekben.Atesz ordított leghangosabban.
Petra holnap kapja,ő szerencsére nem is lett beteg,aminek nagyon örülünk.Nem kis teljesítmény ilyen megbetegedés szám mellett.

Más..Atinál ma nyílt nap volt az oviban.Nagyon kis aranyos volt,bár más képet mutattak így megfogyatkozva.Képeket majd idevarázsolom a telefonomról.

2009. november 22., vasárnap

Vasárnapok

Olyan jók a hétvégék.Reggel a gyerekek bundás kenyeret sütöttek az apjukkal.Szaladtak a fellépőért,vették elő a tojást.Atesz mindjárt össze is tört egyet.Olyan kis aranyosak,hogy ilyen lelkesen segítenek.
Aztán a nagy buzgóság miatt persze össze is vesznek,hogy ki hány kenyeret tesz a tojásba,na meg hasonlók.Ma kisebb baleset is történt,mégpedig Petrus lábára ráfröccsent az olaj.Apa véletlen beleejtette a kenyeret az olajba,és az kifröccsent.Nagy sírás volt persze,és megégette kicsit a lábfejét.Addig-addig nézegette,babusgatta,amíg beindult a fantáziája.
Anya!Ez olyan ,mint egy hóembereke,mert két pötty van egymás felett.Igaz,hogy most a feje lett a nagyobb.
Annyira cuki volt,ahogy vigasztalta magát.
Délután IKEA volt a program.Nem akartunk most igazán semmit venni,csak nézelődni,sétálgatni.Itt mindig jól érezzük magunkat.Szabolcs eszméletlen lelkes volt.Imádja az üzleteket.Pakol,mindent megfogdos.Totál extázisban volt,amikor a játékos,babaás részre értünk.Már a berendezett gyerekszobáknál felpörgött.Ment,és befeküdt az egyik megágyazott kis heverőbe.Teljesen otthon érezte magát.Játszott a forgófotelekkel,nyitogatta a szekrényeket.A játékoknál leginkább a karikatorony tetszett neki,pakolgatta őket,végig vigyorgott.Végül két becsomagoltat el is hozott volna.Plüssöket is ölelgetett,az étteremben is eszegetett.A nagyok bementek kicsit játszózni,addig mi körbejártuk a piacteret.No,azon a részen a fürdőszobák,és a karácsonyi díszek voltak a legizgalmasabbak.A díszeknél még sírt is,amikor el kellett jönni.Annyira vidám,kiegyensúlyozott kis figura.Árad belőle a ragyogás.
Ez csak amolyan telefonos vacak,így ebből nem árad..
Egy ideig nem lesznek pihentető vasárnapjaim,sőt hétköznapjaim sem.Megkezdődik a vizsgaidőszak,így a blog kicsit ritkább lesz,legalábbis azt hiszem.

Másfél+ a birkózás

Másfél évnyi bohócság...


Alább pedig az látható,amikor a 18 hónapos,és a nagy,okos bátyja birkózik.Szabi a kihívó fél,rögtön vehemens támadással indít.Pólót rángat,hajat húz.Végül azért alul szokott maradni.Olyankor az Anya nevű bíró lép közbe,hogy ne kelljen egyik félre se rászámolni.A kanapéra viszont rá kell,mert ezen vehemens csaták nem múltak el nyom nélkül felette.Varrás mentén szétszakadt.Kisebbik fiam amúgy már most Madár nyomdokaiba lépett,bár ez nem box,de ő is épp 8 kilóval nehezebb ellenféllel kezd,és szinte naponta.Így nálunk ő a cirkáló súly bajnoka.Igaz néha nemtelen eszközökhöz nyúl,és ehhez még kajánul vigyorog is.Aztán elég meglepett arcot vág,mikor kétvállra fektetik.


Néhány kép az örökké vigyorgó fejéről..

2009. november 21., szombat

Ami az előzőből kimaradt

Elolvastam az előző összegzésem,mely az elmúlt pár napunkat foglalta össze.Ma már kicsit higgadtabb fejjel gondoltam végig .(Eme fej még mindig hatalmas,és lüktet is bal oldalon.Pontosan olyan,mint az Oriza Triznyák mesében,amikor feldagadt a macska arca,és kockás kendővel kötik körbe.Én megelégszem a fehér textilpelenkával.)
Nos,a tegnap leírtak nagyjából felsorolás szerűen összesítik a minket ért tapasztalatokat.
Okokat nem keresnek,és így eléggé "feketén" hangzanak.
Miért is lehet,hogy a gyerekorvosi bejelentkezés így működik?Ez a bevett gyakorlat.Olyan gépies.Nem gondolom én,hogy az ott dolgozó,segítő szakemberek rosszat akarnának.SŐT!Inkább talán egy futószalag ez,egy gépies dolog.Épp ahogy nagyon sok minden itt.Talán túl fásultak vagyunk,és talán sokszor már nem is gondolkodunk.Évek óta így van,és megy is tovább így.Mi alapján kellene,másként ,és hogyan?Nehéz erre válaszolni.
Fásultság..Nagyon bántott a háziorvos válasza,letaglózott.Én,a beteg,az ő kliense vagyok.Bár ő nem szociális szakember,de mégis..valahol annak is kell lennie,hisz végighallgatja idős,magányos emberek mindennapi problémáit is.Ez is rész a munkájának.Fásult..Én még soha nem mondtam egy kliensemnek sem,hogy ne akarjon együttérzést kelteni bennem.Én magamtól is átérzek,és ráhangolódom.Erre mutat példát az intézményem vezetője is,erre tanít.Ki tudja,talán jó párszor át akarták már verni ezt az orvost?Talán rossz napja volt,talán túl sok volt,amit megosztottam vele,és ehhez nem szokott hozzá..?Nem szokott hozzá az emberi közelséghez,bizalomhoz?Elidegenedünk egymástól.Ő egy gépezet része,épp annak,melyről előbb említettem,hogy mennyire futószalag.Mi az,hogy a beteg nyomora is felmerül egy táppénzes papír kapcsán?Miért nem marad "szürke" tb szám az a beteg?Mi az,hogy a gyerekeiről,meg a nehéz helyzetéről beszél?Ez egy nem megszokott kör a rendszerben.Ez már túl személyes aspektus.
Pénz? A régi rendszerben nem voltak a szülőknek fizetős ágyak a kórházakban.Sőt,mi több,nem is maradhattak a beteg gyerek mellett.Szörnyű gondolat.Szerencsére már a beteg gyereknek is vannak jogai.A legalapvetőbbek közt szerepel,hogy a szülei mellette lehessenek,és ne kelljen egész nap kiabálnia utánuk.(Ilyen is akadt.A mellettünk lévő szobában egy Szabi korú kislány.Szinte egész nap az ágyban volt,mert hasmenése miatt muszáj volt elkülöníteni.Egész nap kiabálta azt az egy szót,hogy Anya!Hiába kocogtattam az ablakon át,hiába énekeltem,és mosolyogtam.Percekre vigasztalódott csak.Estére berekedt,és totál pánikban ordított.A nővérek igyekeztek segíteni neki,bementek hozzá,etették,vittek játékot,ahogy idejük engedte.Nagy a család,így az anyuka nem maradhatott.El tudom képzelni,hogy a régi időkben mit is érezhettek a gyerekek..)
Nos,most tehát lehet maradni.Ki így,ki úgy.Döntő,hogy mi az ,amit megengedhet magának az ember.OK,én is ki tudnám akár fizetni ezt az összeget egy hét ottlétért,megtehetném.Akkor viszont eszembe jut,hogy mennyire kellhetne pl. másra.Sokallom na.Nekünk azért ez az összeg sok,ha azt nézem mennyit keresek..
Azért akad kinyitható vendégágy is,meg ugye én kaptam ágyat.Ehhez viszont nem járt a fenti fürdő.Az se evidens,hogy hideg a víz.Miért az?Olyan régi a csőrendszer,hogy ennyi idő,mire a meleg víz keresztül jut rajta..Nem értek hozzá,de nem hinném,hogy ezen ne lehetne segíteni valahogy.Egy kevés ráfordítással.Ez annyira alap már,hogy pár százezernek kellene jutni rá.Itt minálunk nem jut,mert jó ez így,meg elfolyik a sok pénz ..
Nem tudom,az utánam nagy pocakkal zuhanyozni induló anyuka mit gondolt,és még az a sok-sok szülő,aki megfordult eme helyen.Talán mindenki beletörődött.
Az emberek nem vidámak az utcán.Tudom,nincs sok okuk rá,de miért is,miért van ez így?
Nos,tegnap magunkat sajnáltam legjobban.Ma már a történet szereplői felé is érzek sajnálatot,együttérzést.Talán nem véletlen vannak így a dolgok,és talán maguk is részben szenvedő alanyai.Vegyük pl. a fogdokit.Nem hinném,hogy bántani akart,de ki tudja,hogy hány érzéstelenítőt lehet kiadni egy hónapban...Vagy mennyire érintette meg annak lehetősége,hogy ez fájni fog nekem.Ő is a gépezet része,amiről írtam az imént.Ahogy a főorvos nő is bánta,hogy nem oltathatja le az összes gyerek torkát,de neki is kötve van a keze.Gondolom,ha meglenne a forrása ,úgy minden gyereknél pontosan tudná,hogy milyen kórokozót kell bennük legyőznie,mire számíthat.Neki is egyszerűbb lenne...Groteszk világ na.
Nincs időnk egymásra.Nincs pénzünk sok fontos dologra.Nincsenek alapvető emberi gesztusaink,mert elszoktunk tőlük,és ledöbbent,ha valaki a személyes szférájába enged egy pillanatra.Én magam ismerek rengeteg tehetséges,szorgalmas jó szakembert,lelkes családanyát,és apát.Sok-sok maximalista,dolgos embert..A rendszer nem engedi felszínre őket,vagy maguk is egy nagyobb gépezet részei,és ott láncszemként,szürke számként jelennek csupán meg.
A kórházban jöttek a bohócdokik is.Mindig az a film jut róluk eszembe,amely egy orvosról szólt(Most,ha széttöröm a fejem ,akkor se fog eszembe jutni a címe.Robin Willams játszik benne.) Ő is "bohócdoktor".A film épp erre az elidegenedésre,elembertelenedésre hívja fel a figyelmet.Arra,hogy az orvos nem csak orvos,hanem mennyire erősen ember.Ember kell,hogy legyen.Mosolyogni tanítja a beteget,és az orvost.Mennyire fontos az önzetlen segítség.Ahogy felteszi a piros orrot a filmben,és mosolyog a betegeire,megismeri őket.Nagyon elkélne a mi orvosainknak,és betegeinknek is.
Aztán ott egy másik film,melynek címe(elég ciki)ismét nem ugrik be.Mégis hivatkozom rá..Ebben egy kisfiú tanítja az embereket a jóra.Csak egy emberrel cselekedj jót,és az adja tovább a jó cselekedet egy másiknak.Tudom,szirupos,és elcsépelt,és mese.Ráadásul elég rossz a vége,de mégis milyen jó lenne valóra váltani az eszméjét.
Nem akartam a csontot rágni,de ma mélyebb összefüggések is felmerültek bennem,melyek nem hagytak nyugodni.

2009. november 20., péntek

Kálváriánk... na meg a H1N1

Hosszú lesz,de tanulságos.
Kifejtős,elemzős,gondolatfűzős,felháborodós..stb..

Hétfőn kezdődött.Reggel Szabolcs két korty kakaó után sugárban hányt.Kicsit később ismét kérte,én balga adtam is.Újabb fuldoklás,köhögés,sugárhányás.Anyai mivoltom romokban,mert magamat is nehezen tartottam.Valahogy elvittük azért a nagyokat az intézményekbe,majd betértünk Szabival a nev. tanácsadóba,hogy leadjam az értesítendő gyerekek listáját az adminisztrátornak.Felhívtam 3 óvodát,hogy nem megyek.Ezután hazatértünk.Szabolcs sírt,vonaglott,lázasodott.Felhívtam a gyerekorvost,hogy jöjjön ki,mert beteg vagyok,így nem tudom egykönnyen bevinni a gyereket.Nem jön,mert nem lesznek sokan délután ,és vigyem be.Délután kettőtől kérhetek is időpontot,mondta.Lázcsillapítás után lefektettem a totál bágyadt,elesett gyereket,és magam is mellé roskadtam.Épp csak megpihentem,mikor csengett a telefon.Óvóbácsi.Atesz hisztérikusan ordít,vonaglik,hogy fáj a háta.No,mit is tegyek?Szabi épp csak elaludt..Mindenki dolgozik,bátyám,sógornőm,apjuk,sőt az egész utca..Szegény Annus,végül őt kértem meg,és rögtön el is indult,holott Marci sem volt jól.
Ati hazaérve kicsit megnyugodott,aztán a hasát is fájlalta,sírt.Épp megjött az apjuk.
Háromnegyed kettő volt,amikor hívtam a gyerekrendelőt.Foglalat volt,legalább 10 percig.(Csak a rendelés kezdetétől lehet időpontot kérni,ami eleve ellentmondás szerintem..)Mire felvették, az összes időpont elfogyott.Kérdeztem én,hogy ez miképp lehetséges,mert ugye még csak most lehetett hívni..Hja kérem,hát ők múlt hét csütörtökön,pénteken kiadtak jó pár időpontot a visszarendelt,kontrollos gyerekeknek.Azt hittem rosszul hallok,hogy a gyógyulófélben lévő gyereket veszik előre,és nem az akut,lázas,fájdalmakkal küszködőt. Ennek hangot is adtam.Mégis meddig várjak ott egy alig ébreszthető picivel,órákat? Nem..nem..majd behívnak.
2 körül végül elindultunk,a két kisfiú,Apjuk,meg én.Én betértem a felnőtt rendelésre,Apa a fiúkkal a gyerek váróba.Ezren voltak,csomó köhögő ,beteg,nagy gyerek.Büdös volt,levegőtlenség,leszakadt bútorok.Igazai balkán.
A felnőttorvos végig sem hallgatott.(Jó szokása amúgy,de majd erre is kerítek sort..)Ráhallgatott a hátamra,és azonnal tüdőgyulladást kiáltott,meg azonnali mellkasröntgent,és egy méregerős gyógyszert.Így otthagytam a családot a váróban,(laza másfél órája vártak)és elmentem egy másik eü. intézménybe röntgenre.Kicsit felzaklatott a lehetőség,hogy tüdőgyuszim van.A röntgen előtt megdöbbentő,eddig nem tapasztalt sorok,kornyadó emberek.Sokára bejutottam.Mindenki épp amiatt jött,mint én.Hiába,a máskor felületesebb orvosok is félnek,hogy nehogy valami észrevétlen maradjon.Hívtam közben Apát,de még mindig vártak.Csodáltam,hogy nem borított még asztalt,ismerve hirtelen természetét.
Vártam a leletre,amikor is hívott Apa,hogy azonnal jöjjek,mert nagy a baj.Ati rosszul lett a váróban.Földre vetette magát,ordított,hogy nem kap levegőt,kapkodott,fájt a hasa.Apa természetesen berontott vele a rendelőbe.Akkor mindjárt sürgős lett a dolog.Ijedt doktornő,és védőnő.Tahypnoes,orrszárnyi légzést,és tüdőgyulladást állapított meg.(Ezt utóbb tudtam csak meg,mert Apa olyannyira zaklatott,mérges,ideges volt,hogy keveset fogott abból,amit neki mondtak.A papíron meg félreolvasta és a "szíves" vizsgálatból szívproblémára következtetett.Kapkodva,rápillantva,felületesen olvasott.) Annyira megrémültem,hogy otthagyva csapot-papot-leletet,magamat megtagadva,nyikorgó kerekekkel száguldottam ki a rendelő elől,és nagy sebességgel száguldottam haza,közben bömböltem,hogy a kisfiam szívbeteg.Borzalmas percek voltak..
Itthon aztán kissé megnyugodtam,amikor a kezembe kaptam a papírt,bár a csökkent légzéshang,tahypnoé,azért elég para volt..
Hihetetlen a természet.Előző este egy kirántott fiókot is alig bírta a helyére emelni,most pedig felkaptam a 20 kg-s gyereket a nagy táskával,nem is éreztem semmit,csak ,hogy rohannom kell.A bátyámék vigyáztak Petrára,és a picire,mi pedig elindultunk a Tűzoltóba.No,már ez is ijesztő volt,hogy miért épp ide küldtek.(Utóbb megtudtam,hogy ez a körzetes nekünk.)
Útközben felhívtam a védőnőt,aki asszisztált a vizsgálatnál.Ő súlyos tüdőgyulladást mondott és,hogy estére rosszabbodhat,és akkor biztosítani kell a légzését..stb..No,ezen ismét zokogni kezdtem,bár én tudom legjobban,hogy gyerek előtt sosem szabad.
Ateszka is sírt,mert itthon maradt az alvós cimbije,az oroszlánja.
Rögtön felvettek minket a pulmonológiai osztályra.Anyuka maradhat,a baba-mama szoba 5000/éjszaka,VIP szoba 7000/éjszaka.Amúgy ülhetek egy széken ingyen.Lázas betegen.Rendben.
Végül megkönyörültek,látván állapotomat,és adtak egy ágyat ingyen.
Vérvétel,anamnézis stb.A vérvételről ki akartak küldeni,nehogy elájuljon az anyuka.Épp csak ki nem nevettem őket,mondván,hogy a gyerekem szúrása nálam"rutin"sajnos,és ennél különb dolgokat is láttam én már,ismét sajnos.
A fizikális vizsgálat nem igazolta a doktornő állításait.A hallgatózási lelet is negatív volt.Lázas,kicsit érdes a légzése,de semmi vészesen komoly.Lázcsillapítás OK.
Miután kissé megnyugodtunk Apa hazajött az oroszlánért.
Este zuhanyozni indultam volna,de fenn,az osztályon nem lehet a szülőknek.Lent kérjem el a portástól a "közös " kulcsot,és menjek.Érdekes!Otthagytam a félig alvó Atit,és egy kis meleg víz reményében tértem a zuhanyzóba.Szerencsére nem kellett várni.Gyanús volt,hogy a portás szólt,engedjem jól ki..
Engedtem én ,vagy 20 percig,de jéghideg volt.Ez idő alatt teli is lett a zuhanytálca,a víz nem folyt le,ott állt benne.A baba-mama szobához lett volna fenn zuhanyzó is,meleg vízzel.Hiába,és nem fizetek elég TB-t,nem vagyok kellően erős pénzforrás,hogy nem fizetek a kilátásba helyezett egy hétért 35ezer forintot.Így nem is jár más,mint hideg víz,távol a gyerektől,aki fenn fekszik az osztályon.Bp. egy híres,speciális,súlyos betegekkel foglalkozó gyermekklinikáján..
A főépületből visszavezető folyosót úgy tettem meg,mint egy fagyosszent..és olybá jelképesnek láttam a folyosót,falain mosolygó Spongya Bobbok..mesefigurák.Hol is van az a szép haza,melynek szeretetére oly bőszen neveltek?
Atesz lázas ,levert volt két napig.Kizárólag lázcsillapítót kapott,mást nem,mert a vérleletek is vírusfertőzésre utaltak.Nincs mit tenni,várni.A vizitelő főorvos asszony közölte,hogy valszeg a H1N1 vírus,de a kórháznak nincs pénze minden leoltást kifizetni,mert gyerekenként 16ezer Ft,és nekik összesen van 50ezer erre.Emellé kusza mosoly is bujkált a szájzugában,talán zavarban volt saját mondatától is.Mondtam én,hogy nálunk olyan a családi előzmény,(kértem nézze meg az anamnézist)hogy jó lenne pontosan tudni,mégis mi ez.Főleg,hogy oltás előtt állna a gyerek..stb..Oltassam be akkor is,az a biztos!Még,ha lappang is benne!(?)
Nem értem én..Amivel egy világot riogatnak,buzdítanak,hogy oltasd ellene a gyerekedet,magadat..AZ lehet,hogy megfertőzte a családomat.Tudni szeretném,hogy így van-e,de ekkor már azt a választ kapom,hogy a dolog irreleváns,mindegy,hogy mely vírus,mert bármely őszi lehet.Irreleváns,mindegy,mert nincs rá pénz.Akkor kifizetem!
"Anyuka felesleges ,értse meg,mert ez is influenza!"
Na,akkor mit is gondoljak tehát?MIT IS?
Kimentem a Ferenc körútra.Berögzült rutin,vigyünk valami játékot a kicsinek.Százforintos boltot tudok ott jót,ahol játék is akad.Majdnem megfulladtam,míg kiértem,mert biza nehézlégzésem akadt nekem is.Amikor körülnéztem,újabb döbbenet.Csomó "idegenarcú",félelmetes ember,rohanó autók,siető,közönyös emberek.Zúgó forgalom.Elszoktam én ettől.Milyen jó,hogy már nem Bp-en lakunk.
A klinika ablakán kinézve a látvány,egy leszakadt,lógó redőnyökkel,ablakokkal felszerelt ház,hatalmas tűzfallal.Az udvar teli szeméttel,lommal.Balkán ez,vagy hol is vagyunk?Merült fel ismét bennem.
Ateszkát fülész is nézte.Teli volt orvostanhallgatókkal a szoba.Hallásvizsgálat is történt.Sajna a tavasszal felszúrt fülében tipikus középfül gyulladásos maradványtünet.Savós kp. gyulladás.Észleltem én,hogy többször kérdez vissza,de nem tudtam eldönteni,hogy ez figyelmi probléma-e,vagy a halló szerv problémája.Fúvógyakorlatokat kell végezni,melegíteni a fülét.3 hét múlva kontroll.
Megmutattam a fütyikét is sebésznek,mert egy darabon még mindig visszatapadt neki.A dokibácsi rendesen visszarántotta,amitől Ati borzalmasan sírt.Szörnyű volt,de legalább túl volt rajta.
Röntgenen is voltunk,de az sem igazolt tüdőgyuszit.Apa bediktálta az én leletemet is,és az is negatív lett.A fogam viszont begyulladt alul,és be is dagadt,fájt+minden végtagom,torkom.Ahogy Ati javult,rajtam úgy hatalmasodtak el újra a tünetek.
Felhívtam a háziorvosom a leletemmel,és azzal,hogy mikor mehetek a táppénzes papírért.Ő elkezdett értetlenkedni,hogy nem ír ki táppnézre,ha felvettek a gyerekkel kórházba.Eleve abból indult ki,hogy át akarom verni,mégpedig azzal,hogy nem vettek fel az osztályra.Nem vettek ugye fel,mert nem fizettem,így ellátás sem járt.Próbáltam elmondani neki ezt,és ,hogy jobban lássa,viccből hozzátettem,hogy hideg vízben zuhanyzom napok óta,mire ő azt felelte,hogy ne akarjak benne együttérzést kelteni.Végül is orvos,miért is kellene együtt éreznie?Ezt tőle is megkérdeztem.Apa nem volt ilyen finom,felhívta és elmondta a véleményét,hozzátéve azt,hogy a receptem sem volt jó,mert abban a kiszerelésben nem létezik.Így azt sem tudtam beszedni.Ismét fantasztikus magyar eü. és együtt érző orvos..
3 éjszakát maradni kell,hogy a gyerek "leláztalanodjon"meg gondolom,hogy a kórház is...
A 3. nap Ati felmászott a rácsos ágyon,ugrált verekedett a szobatárssal stb..Aludni nem sokat tudtunk,mert éjjel folyamatosan sírt valamelyik gyerek,vagy a hűtőfürdőtől,vagy mástól.
Ati édeseket mondott .
-Anya! Ez a kórház olyan ,mint egy szálloda!(?)Ezt is a netről nézted ki?
-Testvérkék mikor hozzák a lázcsillapítót?(Nővérkék=testvérkék,mert neki nővére van,és így asszociált a testvér szóra.)
Vettem neki bűnös mód két nyalókát,az egyiket rögtön eltette Petrának,hogy ő azt elhozza haza.Édes volt!
Tegnap hazajutottunk.(Fogam eddigre totál kész..)
Ati lefogyva,de törve nem.Ugrál a bútorokon,mintha mi sem történt volna.
Ma délelőtt felkerestem a SZTK-t.Magán rendelésre eddig elvből nem mentem,de ez most megdőlt.
Egy idősebb doktornő volt,aki megállapította,hogy a fogam begyulladt,és feldagadt az arcom.Ezt én is láttam.Ki kell húzni,mondta.Még sosem húzták ki a fogamat,így eléggé tele lett a gatyám.Felkészített,hogy a szuri se lesz egyszerű,mert gyulladt felület..stb..Na,már ott reszketett a lábam.Kb 10 percet ültem kint,de alig zsibbadt el a szám.A fogamat totál jól éreztem.Szóltam én,de ő azt felelte,hogy a gyulladás miatt nem is fog elérzéstelenedni teljesen.(?)
Láttam,ahogy emelte a műszert.Tudtam,hogy be fogok pisilni,és rákaptam a karfára.Mindent éreztem,totálisan,teljesen.Ordítottam.Szégyen vagy sem,és patakzottak a könnyeim.Ő nem adta fel,míg nem hallottam a ropogást.Szédültem,hányingerem volt.Néma csendben voltak,majd elnézést kértek az asszisztenssel.Alig vánszorogtam ki a kocsiig,sírtam,és fogalmam sincs hogyan jutottam haza.Hiába,ez kérem nem fizetős,ez állami,hát fájjon kérem,nohát!
Most kétszer akkora a fejem,mint amúgy,és alig birok beszélni.
Többet ide soha,inkább fizetek duplán.Egyszer TB-t,egyszer magándokit.Ez már csak így van.
A gyerekek szerencsére jól,bár Petra gyanús,lázasodik.
Atesz nem eszik,de vidám.
Szabi teljesen jól,szokásos maszatos,huncut bohóc.(Ráadásul 18 hónapos!)
A tanulságok,tanulságok.Mindenki levonja a magáét.
A háziorvosok félnek,így ránk ijesztenek.
Logikát itt semmiben ne keress!Nem az aktuálisan rosszul lévő élvezi az előnyt.
A H1N1 bizonyos szövegkörnyezetben irrelevánssá válik,főleg,HA A MONDAT MÁSIK FELE A PÉNZ..
Az emberek bizalmatlanok,a háziorvos felháborodik,ha együtt kéne éreznie.
Nem fizetsz,érzéstelenítés nélkül húzzák ki a fogadat.
A nővérekben ismét nem csalódtam.Kedvesek,szolgálatkészek,szeretettel veszik körül a kis betegeket,pedig nehéz körülmények között dolgoznak.
Itt mifelénk,mindig tanul újat az ember,még akkor is,ha (sajnos) rutinosnak hiszi magát!
A gyerekek pedig minden helyzetben meglátják a jót,és mindig keresik a pozitívumot,legyen bármi is az!
Itthon a 3 gyerek olyan szorosan ült egymás mellett a kanapén,ahogy ritkán.Úgy örültek egymásnak,ahogy csak 3 testvér tud,és ez az egészben a legfontosabb.


2009. november 15., vasárnap

Ez vajon mi?

Nagyon vacakul lettem mára.Reggel tüsszentettem,de olyan rosszul mozdultam,hogy megrándul(becsípődött?)valami a hátamban.Aztán elkezdtek fájni a végtagjaim,a fogaim mind,égett a szemem,alig bírtam menni.
Ez azért is remek,mert apjuk ma dolgozott.Nagy nehézségek árán átlavíroztunk a napon.Több volt a mai TV nézés a kelleténél,de egyszerűen képtelen voltam bármire.
Egy pár Algopirinnel odébb most pillanatnyilag jó.Srácok lefektetve,én meg nézem a háziorvos rendelését.Történelmi esemény,mert kb 10 éve nem voltam ilyen okból orvosnál.Most muszáj,mert így nem mehetek gyerekek közé.Mellesleg azt sem tudom,hogy reggel hogyan viszem a sajátjaimat bárhová is,mert apa vizsgáztatni viszi a kocsit,és időpontra megy.Amennyiben nem megy,úgy várhatunk egy új időpontra,és lejár a műszaki..ÁÁÁÁ!
Azért pár aranyos dolgot le kell írnom.
Ateszka kapott tegnap egy új hótaposót.A parkolóban rá is adtuk,ragyogott az örömtől.Hazafelé azt mondta,hogy ő ebben a cipőben akár a bolttól elfutott volna hazáig.Imádom!(Itthon Szabolcs is rástartolt a bakancsra,sőt sírt,amikor levettük a lábáról.Ő ugyan az egyik párral is megelégedett.)Ateszka emellett a ki tudja hányadik kérdező korszakát éli.szerintem ez nála vagy 20 évig is eltart..ami jó,csak sok választ nehéz megfogalmazni.Főleg ma,amikor koncentráltam erősen a nap túlélésére.
Szabolcs meg olyan jól ért már sok mindent.Elveszett a lázmérő kupakja , persze utoljára az ő kezében volt.Kerestem,kutattam, ő pedig hozta nagy boldogan,hogy na,itt a megoldás.Ugyan így tett a DVD távkapcsolójával is.Azt is égre-földre kerestem,és ő tudta,hogy hol van,sőt mindjárt a helyére is tette vissza,a TV mellé.A cumizós buli sajnos nem csak fellángolás,legalábbis úgy tűnik.Még mindig cumizik..Na jó,nem folyton,de amennyiben megtalálja rögtön a szájába dugja,és úgy vagánykodik.Legjobb,amikor úgy is beszél.Cummogni nem cummogja,szóval nem igazán tudja mire is való,csak a többiektől látta a böliben és milyen jó buli ez..
Petra meg a nagy alkotót korszakában van,így mesékhez készített illusztrációt egész hétvégén.
Írtak a Mikulásnak is,illetve Ateszka rajzolt.Kitettük az ablakba,hogy szelek szárnyán megkaphassa a nagyszakállú.
Én kicsit később kivánszorogtam,hogy szél képében elvigyem a levelet.Olyan jó,hogy még hiszik,bár azt hiszem Petrát felvilágosítják az idén.Hiába,már sulisok,sokan tudják már az igazat..
Tegnap gyereksereg is volt,mert a "nagycsaládos", osztálytárs anyuka két nagyobbik gyermeke jött át játszani hozzánk.(Jól megfogalmaztam,szóval Petra osztálytára,és a húga.Amúgy épp annyi idősek,mint az én két nagyobbik gyermekem.)Akkor még jól voltam,így remek képet is sikerült elkapni róluk.
Ateszka közölte ma este a kádban,hogy én vagyok neki a környék "legszépebb" anyukája..ráadásul jelen állapotomban mondta.
Ennél szebbet nem is hallhattam volna.
Nos,reméljük holnap kiderül,hogy ez vajon mi,és a srácok nem kapják el!!!!

2009. november 12., csütörtök

Atesz markolója

Atesz rajzolt ma egy tök jó markolót.
Ez azért nagy szám,mert nem túl lelkes ezen a téren.Nem szabad hasonlítgatni,de Petra sokkal lelkesebb volt ennyi idősen.Jó,persze lány...
Mostanában nagyobb kedve van azért a dologhoz.Motiválom is,ahogy csak lehet.
Egyre jobban halad az emberábrázolásban,erősebb lett a nyomatéka,és helyesebb a ceruzafogása is.
Egyre több dolog ragadja meg,és inspirálja alkotásra. :)
A markoló viszi a prímet,de akad házikó,virág..stb..


Én pedig kidekoráltam kicsit a hűtőt.Eddig is voltak rajta képek,de igen csak régiek.most feltettem a tavaly évvégi ovis képeket,és pár pici,idei képet(rendeléshez kaptuk) Ateszkáról.Olyan jó hangulat lett a konyhában.

2009. november 11., szerda

9.


Ma van a 9. Házassági Évfordulónk.
A hétvégén már pukkadásig ettük magunkat a Trófea étteremben.Apától kaptam egy szép nyakláncot ezen jeles alkalomra.ez bizony már nem kevés idő.

2009. november 10., kedd

Nyílt nap és érzések

Sajna csak az első órát tudtam ma megnézni Petránál.Ez épp magyar volt.Nagyon tetszett!Remekül szervezett,felépített,játékos órát tartott Ildikó néni.Nagyon klassz volt az a nyugalom,ami áradt belőle.Végig mosolyog a gyerekekre,kedvesen javít,ha valaki hibázik.
Kislánykámról eddig is tudtam,hogy nem egy exibicionista,ezt most is jól igazolta.Jó,persze kiállt egy egész suli elé verset mondani,és nem arról van szó,hogy nyuszi lenne,de nem is egy nagy szereplő .Jelentkezett,de azért nem mondhatnám,hogy folyamatosan kiesett a padból.A kérdésekre tudta a választ,hisz tudom,hogy jól el tudja olvasni az ott megjelent szavakat,és mondatokat is tud alkotni velük.Egyszerűen ő ilyen kis csendesebb.(A suliban legalábbis.) Én is ilyen voltam,Apa meg főleg.
Azért bátor is volt,jelentkezett amikor a táblára,a nagy vonalrendszerbe kellett felírni a kis " i " betűt.A tanítónéni előre szólt,hogy a táblára azért nehezebb.Ügyesen megcsinálta,csak a pontot tette túl magasra.Ezt megbeszélték,kijavították.Olvasott is hangosan pár szót.
27 gyerek jár az osztályba,és bizony akadnak köztük központi,hangosan szereplő figurák.Petruskám azt mondja,hogy többet szokott jelentkezni,de most szégyenlős volt a szülők miatt.
Elnéztem most szülőként ezeket a kis elsősöket.Olyan kis lelkesek,vidámak.Figyelnek,akarnak..meg akarnak felelni.Vajon hol"romlik" el a dolog sokakban?Mikortól,és miért lesz a tanulás olyan macera,meg az iskola olyan "nemszeretem"dolog?Jó,ezek költői kérdések,és magam is tudok jó pár választ rájuk.Az életkori sajátosságokról, a kamaszkorról.Ismerem az oktatásunk buktatóit,nehézségeit is.
Jó lenne,ha később is ennyire élveznék a tanulást,és ilyen lelkesek maradnának.
Sokszor,amikor a nagyokkal dolgozom együtt,és látom ,hogy mennyire nehezen motiválhatóak,és unottak a tanulás kapcsán,rácsodálkozom,hogy hová is tűnt ez a kezdeti öröm,mosoly,lelkesedés.Furcsa dolog ez...
Vissza kanyarodva..Azért az ilyen pillanatok szuper nagy dolgok az életben.Egy picike babának örültünk anno,aki alig volt több,mint 2 kiló.A talpa erőlködés nélkül befért a szánkba,és a legkisebb pelenka is hatalmas volt rá.
Most meg egy osztályterem első padjában ül,ír,olvas,számol,saját kis kapcsolatai vannak,saját örömei,kudarcai,melyek mellett mi asszisztálhatunk csak,de ezek már azon pici tappancsok önálló lépései.Hihetetlen belegondolni is.
Délután ismét kiálltam én is egy kupac elsős elé.Csetlenek,botlanak,vidámak,teljesíteni akarnak,piros csillagot kapni..Szeretnének picit lazulni is,játszani,viccelődni,nevetni.Mennyire másként nézem ma őket,mint 7-8 éve.Akkor egy "feladat volt",amit maximálisan meg akartam csinálni.Szerettem akkor is a srácokat,de nem láttam így a dolgok mögé.
Ma,amikor egy kisfiú keszekusza,első betűkkel írt papírt hozott nekem,amit egy hete hordott magával,csak azért,hogy odaadhassa NEKEM..valahogy sokkal inkább átéreztem az értékét,mint a régi cetliknek,melyek Csilla néninek szóltak.Az anyuka meg is kérdezte a terápia végén,hogy megkaptam-e,mert hozták a múlt héten is,de csalódtak,mert nem én voltam ott.
Elnéztem az ő kis betűit is,és annyira jól éreztem magam tőlük.Valahogy olyan ismerősnek tűntek! :)
Ilyen volt tehát ez a mai nyílt nap Petrusnál,és amint látható,ismét elgondolkodtatott. :)

2009. november 9., hétfő

Petra és a suli

Petrus már 2 hónapja iskolás.Mostanra már elég jól kialakultak a dolgok.
Az osztályban megtalálta a helyét,társaságát.Két kislánnyal van nagyon-nagyon jóban,de igazából mindenkivel elvan.Úgy látom,hogy ahhoz is hozzászokott,hogy az embert nem szeretheti,kedvelheti mindenki.Van olyan is,hogy valaki nem viszonyul hozzánk túl pozitívan.(Az oviban elég kicsi csoportba járt,és nem voltak negatív tapasztalatai,vagy ritkán.)
Összességében szeret suliba járni.
Kedvenc tantárgya a matematika.Szépen megy neki.A bontást,és az összeadást vették ötös számkörben.A tájékoztatóba kapott két csillagot is matekból.Egyiket egy hibátlan tudáspróbára,a másikat pedig órai munkára.Az is hibátlan volt neki.(Sok csillag akad a feladatok mellett.A tájékoztatóba kevesebbet írnak,azok az igazán komolyak.)
Olvasni is szeret.Feltűnő lett a betűéhsége.Bármerre járunk,mindent elolvas.Az összes táblát,feliratot.Folyton gyakorol,és próbálkozik.Szépen összeolvas 2+2-es szavakat szótagolva,illetve ma kezdték el a 3 betűből álló szavak összeolvasását.Ez kicsit nehezebb szokott lenni a gyerekeknek.16 betűt ismer a nyomtatott kisbetűk közül.Az írott betűk közül pedig kettőt tanultak meg.(Késleltetett írástanulás,eddig csak betűelemeket vázoltak.Az a -i írott változata megy már.Itthon a m betűt is írtuk már..)
Olvasásból is akad sok-sok csillag a könyvben,és kettő ebből is van a tájékoztatóban .Mindkettő verstanulás.
Írás...Nos,ezt kevésbé szereti.Kicsit monoton,és van,hogy a napköziben összecsapja.A napközisnek meg a mennyiségi ellenőrzés a munkaköri elvárása,így nem javít nagyon bele.Maximum nem ad rá csillagot.Gonosz anyu itthon kiradírozza,és újraíratja.Ilyenkor szoktunk összekapni.Ő a fejemhez vágja,hogy maximalista vagyok,mert ez a munkám.(fifikás egy nő.) Toporzékol kicsit, hogy az jó úgy,és Ildikó néni ezt mondta,Gizi néni meg azt..Én szépen elmondom,hogy csak jót akarok neki,hogy szép legyen a munkája..Nem szép,nem jó,ha a hurokvonalnak nem egyenes pl. a szára,és nem szabad kapkodni..stb..Végül megcsinálja szépen,csak ez a csata ne lenne.A nyomatéka még erős egy kicsit,de azért alakul.
Énekből is ügyes.Sok-sok nótát ismer már,és a furulyán is lejátszik kb. 5 dalocskát.Hétvégén a Művészetek Palotájában voltak hangversenyen.Nem bánom,hogy végül az énekes osztályba írattam,mert szereti.
Lelkes a testnevelés óra kapcsán is.Környezetből meg búzát ültettek kispohárba,aminek arcot rajzoltak,és most várják,hogy nőjön a búzahaj..
A készségtárgyakról kevesebb derül ki,mert nem kerülnek haza a produktumok.
A múlthéten volt versmondó verseny.Az őszi szünetben tanultunk egy hosszú,Bartos Erika verset.Mackóbarlang a címe.Ateszka is pikk-pakk megjegyezte.Nem Petra jutott tovább az iskolai versmondóra,de csillagot kapott a tájékoztatóba,mégpedig a szorgalmáért.Édes volt,mert egyik osztálytársa lett az iskolai versmondó győztese,és Petra olyan lelkesen közölte ezt velem,mintha legalább ő nyert volna.Örültem,hogy ilyen tisztán tud együtt örülni mások sikerének,még akkor is,ha nagyon bántotta,hogy ő most nem nyert.
Délutánonként gyakorolgatunk.Furulyázunk,olvasunk,próbáljuk rávenni magunkat az írásra is.A matek is előkerül,de azt pikk-pakk megoldja.Atesz is odatelepszik mellé a maga kis foglalkoztató füzetével,és színez,irányokat gyakorol,próbálkozik.A ceruzafogásán,vonaltartásán van még mit gyakorolni..Nyilván kicsi még,és nincs semmivel elkésve.
Ma az írás is nagyon szépen,és lelkesen ment Petrának.Minden sor után kiszaladtak megnézni a konyhába új barátjukat,Pufit.
Imigyen állunk tehát az iskolával.Örülök,hogy szereti,és minden reggel lelkesen indul el.(Holnap reggel betekintést is nyerhetek,mert iskolai nyílt nap lesz.)
Atesz

2009. november 8., vasárnap

Malacka


Megnéztük a Rágcsávók c. filmet.Nagy sikere volt.Aztán rövid időn belül jött a következmény is.Alkudozás,célozgatás a kismalackára.Milyen jó is lenne nekünk egy!
Főleg,hogy Apa allergiás rá.Ezt honnan tudom?Onnan,hogy volt már nekem is Tengerimalackám.Felnőttként,huszonévesen is vettem,és akkor már Apával éltem.Gyerekként is tartottunk malackákat.Nem is egy alom akadt nálunk.
Nos,elkezdtem kutakodni a neten,hogy most mennyi is egy ilyen malac,és miképp szerezhető be.A helyi állatkereskedőnél nem volt túl nagy kínálat.A netről kiderült,hogy ezen a hétvégén van a kisállat kiállítás Bp-en,ott a malackák is szerepelnek.
Ellátogattunk hát a Vajda Hunyad várába ma,hogy megnézzük közelebbről is ezen kis jószágokat.Kapni?Egyelőre nem szándékoztuk meglepni a gyerekeket,de Petra erősködött,hogy ezt szeretné a közelgő szülinapjára,és akkor bizony mást nem is fog kérni.
Gyönyörű kis állatokat láttunk,voltak madarak,hüllők stb..Végül elkeveredtünk a malacokhoz.Az már a netről is kiderült,hogy rengeteg fajta létezik belőlük,még kopasz is.Eddig én a sima szőrűekkel barátkoztam leginkább.A kiállításon aztán elképesztő repertoár tárult elénk.Gyönyörű példányok,melyek némelyike akár ölebnek is elment volna,olyan hosszú,ápolt,szép szőrzettel rendelkezett.
Apánk rövid úton rosszul is lett,hapcizott,így ő szegény a kopaszra szavazott.Én meg próbáltam a helyzetet felmérve lebeszélni a gyerekeket,hogy rossz ötlet,hogy apa allergiás rá stb..

Aztán összefutottuk ismerős arcokkal.Egyik kis tanítványom szüleiről derült ki,hogy tenyésztők,és ők is versenyeztetik a kiállításon néhány példányukat.Kismalac is akadt náluk.Azonnal kivették a ketrecből,mutogatták.Petrának több se kellett,a csillagos eget is megígérte csak megkaphassa.Végül megegyeztük,hogy akkor ez lesz a szülinapi ajándék,és sokat fogjuk takarítani,meg elszeparáltan tartjuk,hogy Apa is bírja. A maguk szintjén felelősek lesznek a malac jóllétéért,és gondozásáért.Hazafelé a Camponában vettünk ketrecet is neki,meg itatót stb..
Nos,este megérkezett Sandra,akit mi Pufinak kereszteltünk.A törzskönyvezett Sheltie kismalac.Ő egy hosszú szőrű példány lesz,akinek szőre hátrafelé omlik alá,és nem előre,a szemébe.Ez még nem látszik rajta,most épp olyan,mint a rövid szőrűek.

Kiderült,hogy ezt az állatot épp úgy tenyésztik,stb..akár a kutyát.Szövetség is létezik,meg sok tenyésztő.
Nos,az öröm hatalmas volt.Szabi azonnal jól meghúzta a malacka "haját",előzetesen pedig vau-vau-nak keresztelte,és morgott is hozzá.Vele azt hiszem vigyázni kell majd.
Ati egy almát mosogatott,melengetett neki,hisz ne kapja hidegen a pici..Felvágatta apával,és a malacka elé tette.
Petra nagyon boldog volt.Fogta,beszélt neki...
-Ígérem,nagyon jó barátod leszek!
Na,ez a mondat a kedvencem lett.Suliba sem akar menni,mert hiányozni fog neki a malacka.
Annyira édesen örültek neki,nagyon jó volt!
Innen származik hát picinyke jószágunk,aki reméljük tényleg jó barátokra talál közöttünk!


2009. november 6., péntek

Gondalatkupac

Már megint annyi dolog motoszkál a fejemben.Bölcselkedések a világ folyásáról,összefüggések,melyeket egyre tisztábban látok,sok kérdés,melyekre magam is csak sejtem a választ.
Amikor fiatal voltam,nem is tudtam elképzelni,hogy egy anya miképp lehet olyan "önfeláldozó" amilyennek én akkor az anyákat láttam.Önző voltam,egocentrikus.Imádtam bulizni,és imádtam vásárolni.Ebben az összefüggésben fel is merült bennem a kérdés,főként amikor azt hallottam,hogy az anyák előbb vesznek meg bármit a gyereküknek,mint maguknak.Akkori önmagam ezt kifejezetten furcsának tartotta..Igen,kis liba voltam..azt hiszem.
Céltudatos is voltam.Volt tervem,szorgalmam,el akartam érni a sikert.Dolgoztam érte,hogy elismert legyek a munkahelyemen,hogy a terveimet a keresztül tudjam vinni.Szerettem a választott pályámat,és képeztem magam.Magam!Én álltam a középpontban.Igen tudom,ez talán így természetes és kell,hogy az ember előre tudjon lépni.
Manapság,ha úgy indulok el vásárolni,hogy na most kérem magamnak veszek valamit,hát akkor is először a gyerekruhákhoz,játékokhoz visz az utam.Előbb veszek nekik meg bármit,mint magamnak.
Hogyan vezet el ide az út? Nem bonyolult,a legnagyobb öröm az ő örömük.Így most is önző vagyok,hisz arra az érzésre vágyom,amit akkor érzek,amikor átadom,odaadom nekik.Azt a mosolyt szeretném látni..
Önfeláldozás?említettem a gubancos fonal elején.
Minek,és kinek a feláldozása?
Nos,arra amit egy kisgyerek érkezése jelent szerintem senki nem készíthet,és senki nem készülhet fel igazán.Annyi változás..feláldozás? Nem..Talán odaadás,próbatétel...?Amíg az ember magáért felelős,és a maga életét tervezi,valahogy halad egy úton.Az anticipáció(Zsoldos tanárnő frissítette emlékezetemet tegnap:)) azon fontos emberi képesség,hogy megtervezzük életünk következő mozzanatait.Fontos dolog,az emberi lét egyik legfontosabb momentuma,hogy a cselekvéseink következményeit lássuk,azokat tervezzük.Belátjuk előre a lépéseket,és a célba érés sikerét.No igen,de kisgyerek mellet igen kevés cselekvés sor ér célba.Gyakran még a biológiai igények kielégítése ,mint alvás,evés,ürítés.. nos,ezek sem a megtervezett séma alapján zajlanak,ha valaki közben kiabál,hogy ANYA!Hányszor szakítjuk félbe a dolgunkat,és kezdünk újratervezésbe,akár egy GPS?Vajon mindez miképp hat a türelmünkre,idegrendszerünkre?
Az ember azt is képes elképzelni,hogy bizonyos szituációk mit váltanak majd ki a környezetében lévő személyekből.Mi az ami örömöt hoz,mi az ami felháborodást.No igen,de a gyerekek általában inadekvát válasszal reagálnak.Magyarán olyan dolgokért hisztiznek,sírnak,kiabálnak,melyek a tervben nem szerepelnek, sokszor nem megfelelő reakciók.Ismét türelmi próbák,idegrendszert igénybevevő feladatok.
Miért is gondolkodtat el?Naponta szembesülök egy közel 7 éves,önfejű gyerekkel aki,ha kell a feketére is rámondja,hogy fehér.Leckét egyre nehezebb vele átnézni.Segíteni szeretnék ,de gyakran olybá furcsán reagál..Aztán akad egy 5 év körüli,aki középsőként a hisztit választotta eszközeként.A cipőfelvételére szóló utasítás kapcsán például, inadekvát válasz az őrületes sírás,és érthetetlen beszéd..Hja,hogy a másfél évesnek is feladják,akkor neki miért nem?Aztán ott a másfél éves aki egyre erőszakosabban kívánja elérni a saját terveit.
Gyakran a tekintetem irányítását sem uralom,mert 2 helyről minimum érkezik az instrukció,hogy:
-Anya!Nééézzzd!
Nézem is én,hát persze..Sokat tanulok tőlük,de sok változást is kieszközöltek maguknak,változást bennem.Bennem,akinek mára furcsa lett magáért is tenni.Bennem ,aki becsöppenvén újra a szakmába,képzésre,kollégák közé..nem is mindig találja a helyét.Ott az a régi lelkesedés,ott az AHA élmény,és ott a hatalmas motiváció,hogy én ezt akarom,mert mennyire jó!Mégis,én mára inkább ANYA vagyok,mint bármi más.Azt hiszem ezt anticipálom leginkább előre.
A múltkor a TV-ben egy erdélyi asszony beszélt a nagycsaládról. Olyan igazi,ízes magyar nyelven.,őszinte,tiszta gondolatokkal.Mesélt arról,hogy régen 5 gyerekkel is éltek a családok mindösszesen egy szobában,és boldogok voltak.Nem aggódtak azon,hogy hol fognak majd elférni,hogy miből taníttatják,és hogyan szállítják az iskolába.Nem volt még gond,hogy kicsi az autó.Tágra nyílt fülekkel hallgattam őt.Egyszerű,tiszta asszony volt,aki még tisztán látott.Neki is nagycsaládja volt,és megfogalmazta ,hogy nincs nagyobb öröm a gyereknél,mert az egy ajándék.
Mennyit bonyolítom én,és a kortársaim.Bonyolítom,mert nem könnyű,mert a világ változik.Sokszor épp ezért is nehéz annak a bizonyos GPS-nek újratervezni,vagy egyáltalán tervezni,ráhangolódni,türelmet gyakorolni.
Gyakorolni, átélni az ANYASÁGOT,olyan tisztán,ahogy azt csak lehetne..

2009. november 2., hétfő

Hiszti+Hullámok..

Nagy hirtelen visszacseppentünk a HÉTKÖZNAPOKBA.
Emiatt már tegnap este is volt egy cseppnyi gyomoridegem.Jó, én elég pörgős valaki vagyok,de most olyan jó volt megpihenni,együtt lenni.A legkisebb porcikám sem kívánta a mai reggelt.Mire a 3 gyereket felkeltem,összekészítem,bezsuppolom a kocsiba,elviszem az intézményekbe,ott átöltöztetem..Nos,addigra tulajdonképpen el is fáradok.Ráadásul olyan szívesen lennék többet,sokkal többet velük.Ez már csak ilyen ugye..
Ma ráadásul suliba mentem magam is.Annyi követelmény,és információ hullott rám,hogy szinte agyon is nyomott.Amúgy jó,tetszik,érdekel.Pusmogunk a kis eminens, "nekemmindenemkészvanmár" "minekvállajakainembírja" típusú nőciken,épp úgy,mint régen a gimiben.Ráadásul épp egy volt gimistársammal tesszük leginkább.Próbálná ki 3 gyerek,és munka mellet.Amúgy meg már csak azért is meg fogom csinálni.(Épp egy dolgozatot írok most is,csak kikapcsolódom itten.)
Ezek a hullámok tehát,melyekről a címben írtam,és a fejem felett csapdosnak.

A hiszti?Az meg SZABOLCS!
Őt is elérte..a szokásos másfél év körüli őrület.Meg sem lepődöm már,mert két elődje is imigyen tett.A nagy önállósodási törekvés,és a környező világ minél intenzívebb megváltoztatására irányuló szándék bizony hatalmas hisztivel jár.
Érdekes,de ezen dolgokat elfedi az idő jótékony takarója.Aztán a következő gyermeknél ismét felsejlenek a régmúlt emlékek,hogy biza milyen szép is volt..amikor..Petra a közértben húzatta magát ordítva a földön,vagy amikor úgy hisztizett a ház előtt,hogy hányt is,és a szomszédok ijedtükben kihívták a mentőt is..("Epilepsziás ez a gyerek!"-mondták,én meg hiába tiltakoztam.Végül még engem is megijesztettek.Affektív apnoe volt a diagnózis.)Az is klassz volt,amikor Atesz egy egész tányér húsleves vágott földhöz a tök új konyhában.A falról soká szedegettük a sárgarépát.
Csak a szépre emlékezünk.Aztán jön egy újabb csemete,akinek visító hangja,túrós tésztát dobáló keze,földön vergődő,taknyos orral,artikulálatlanul üvöltő arca ismerősnek tűnik.Hja,hogy akadt azért ilyen is..Akadt?Most is van,de még milyen!
Nem lehet etetni,maga pedig alig eszik.Az ételeket szétdobálja,szétkeni,kiveszi a szájából,és gusztustalankodik vele.(A nagyok meg hangosan fujjognak,miközben fetrengenek a rötyögéstől.)
Öltöztetésnél,vetkőztetésnél ugyan együttműködik,de folyamatosan ordít,visít közben.
A kádba nem akar bemenni,onnan később nem akar kijönni.Nem lehet pelenkázni.
A tiltás egyenesen felháborítja,azonnal sír.
Folyton nyüsszög valamiért,de még nem tud sok mindent kifejezni,így sikít helyette.A kakaót spricceli,fröcsköli,ha elveszem ordít.
Etetni nem lehet,szó szerint rámköpi.
Nem egyszerű tehát,sőt!
A bölcsis gondinéni szerint egy angyal!Eszik is,alszik is,nem sír.(Megfigyeltem,hogy nagyjából ezen szöveget kapja minden szülő.Első,és legfontosabb megnyugtató mondat ami elhangzik,az az evés.Jól evett!A biológiai igény tehát kielégítve,szülő megnyugodhat.Negatív infót nem mondanak.Érdekes!Nagyon édesek ezek a gondinénik.)
Tényleg nem sír,hisztizik!
Aztán nevet,kacag a gödrös arcával,és én mindent megbocsájtok,és mindent feledek..
Ez tehát egy hisztis hullámvölgy..

2009. november 1., vasárnap

Összefoglaló

Tegnap csak a képekre volt időm,mert Apával moziztunk.Ma leírok pár emléket,jelentősebb dolgot az elmúlt pár napunkról.
A programok közül legfontosabb a fürdőzés volt,főként a gyerekek számára.Tehették volna,hát egész nap pancsiznak.
Petruska úszott,merült,lubickolt,barátkozott.Mindjárt a szálloda igazgatójának kislányával..(Jópofa volt,amikor megkérdezte Petrától,hogy a te apukád hol dolgozik,aztán a viszonzott kérdésre a legnagyobb természeteséggel felelte,hogy Ő a szálloda igazgatója. :))
A fiúk kaptak karúszókat,amivel ügyesen ellavíroztak a vízben.Szabi is élvezte,hogy fenntartja őt,de leginkább apával óhajtott fürödni,mert Apa szórakozott vele,ugráltatta..stb.Én gyáva vagyok,így velem nem volt buli a pancsi.(Petrus is kiharcolt magának egy úszókart,bár tök felesleges volt.Váltig állította,hogy neki fája a kis szíve,ha a fiúk kapnak,és ő nem.Aztán az első használat során nekihúzta a csempének,így ki is lyukadt.Akkor meg ezért sírt vigasztalhatatlanul.Persze bolondanyu vette neki másikat,csak el ne kényeztesse.)
Voltak persze kellemetlenebb élmények is,mert kicsi volt a wellness rész a vendégszámhoz.Nem volt gyerekmedence..stb. Pont egy olyan alkalommal,amikor a gyerekek nem is ugráltak,nem is fröcsköltek,csak nevettek.Egy idősebb német úr rájuk ordított...szó szerint.Na, apjuknak sem kellett több.Mindjárt feltette a kérdést,hogy mi is a probléma.Az úr csak morgott valamit az orra alatt,erre apánk felállt,és a maga 80 kilójával ugrott egy nagy bombát a vízbe,épp az öreg úr elé.Természetesen szóhoz sem jutott a bácsi,és látszott rajta,hogy mit gondol..milyen is legyen a gyerek,ha a szülő ilyen...No de,engedtessék már meg a gyereknek is ,hogy jól érezze magát,főleg,ha nem fröcsköl,és nem ugrál senkin keresztül.Majd MI,a szülők rászólunk,ha úgy gondoljuk,hogy nem megfelelő a viselkedése.Akkor sem artikulálatlanul üvöltve fogjuk ezt tenni....talán :)Hiába,a gyerekek sokszor zavarják az őket körülvevő közeget,pedig ők nem rosszak,csak gyerekek.
Szabi is kelthetett ilyen érzéseket,mégpedig a pincérekben..Pontosan akkor,amikor a paradicsomos húsgombóccal felületkezelte a a selyem terítőt,és az étterem többi alkatrészét...
Apropó étterem,hát ott is összeférhetetlenkedtünk picit,épp a a gyermek kényelmét szolgáló,és az étterem eszközeit védő(úgy,mint asztalterítő..) etetőszék kapcsán.Kértük egyik pincér segítségét,aki türelmet kért háttal,majd kisvártatva elballagott szó nélkül.Aztán másik pincérét,aki azt felelte,hogy jó-jó,mindent,azonnal,hogyne.Ez persze jó is,szép is,csak a gesztusai,és a hanghordozása egészen mást közvetítettek.Akkor már kicsit erélyesebbek lettünk,és láss csodát,lett azért etetőszék is,meg gyertya is az asztalra.
Szerencsére a személyzet zöme kedves,és segítőkész volt.Szükség is volt erre,mert a nagyok igen önállóan járkáltak már az ételekért.A palacsintát pl. látványkonyha módjára,az orruk előtt sütötték,és dobálták,így azért rendszeresen sorban álltak, szigorúan kettesben.(Atika néha egyedül ment el,mert előbb végzett az étellel,de Petrus mindig utána ment,mondván,hogy szegény öccse ne álljon ott egyedül.Édesek voltak,ahogy ott álltak a nagy sipkás szakács előtt,és várták a palacsintát.)
A szobában a bútorok voltak a legérdekesebbek.Szabi előszeretettel feküdt le a fiókokba aludni,és Atival rendszeresen bunkiztak a TV alatti komód polcain.Bebújtak,és Szabi kiabálta,hogy "ATÓ!ATÓ!"Magyarán valaki csukja rájuk az ajtót.Szabolcs kedvenc helye volt még a hálószoba.Itt felült az éjjeliszekrényekre,és kapcsolgatta a lámpákat.
Sokat sétáltunk,kisvonatoztunk,megnéztük a környék nevezetességeit.Magában a tóban végül nem fürödtünk,mert gyerekeknek nem ajánlott,és Szabolcs kicsit be is lázasodott,így végképp nem kockáztattuk a szabadtéri fürdőzést.Megnéztük a sümegi várat,amit az Anna,Peti és Gergő c. könyvből már ismernek a srácok.Vettünk ott kürtöskalácsot is,ahogy a történetben szereplő 3 testvér.Megmásztunk minden emeletet,bástyát.Láttunk szép lovakat,és a várjátékok helyszínét is.
Keszthelyen is voltunk, a kastély kertjében,de be nem jutottunk már,mert zárásra értünk oda.
Sokat voltunk együtt,addig aludtunk,amíg Szabi hagyott,nem csörgött az óra..Szaunáztunk,gőzfürdőztünk,jókat ettünk.
A gyerekeknek akadtak édes mondataik is..Petrus mindent elolvas,amit csak ismer.Amit nem,azt kiegészíti,vagy megkérdezi,és beépíti.Nagyon ügyesen halad.Vártunk a lift előtt,és ő folyamatosan olvasta a számokat a kijelzőről,mígnem valaki a mélygarázsba ment.A kijelzőn a -1 jelent meg.Petrus kicsit zavarba jött,majd közölte,hogy ez egy olyan egyes,ami előtt egy csík van!
Atika néha keveri az általa ismert kifejezéseket.A ruhájában volt egy királydinnye,ami szúrta.Erre azt mondat,hogy itt egy királyi tüske,és nagyon szúr.Nagyon jól jött ki.
Ati számára ismeretlenebb szavak is zavart okoznak néha.A csokilikőr láttán vissza is kérdezett,hogy anya ez "alkulhalos".
Annyi dolog akad egy-egy ilyen közös élmény kapcsán,amit leírna az ember,hogy később is emlékezzen erre a jó hangulatra,hogy felidézze majd,és tudjon újra mosolyogni,esetleg bosszankodni rajta.Hirtelen,röviden ezek jutottak eszembe.Jó volt,szép volt.Hamar véget ért,épp úgy,ahogy az ilyen programok.Mindig túl gyorsan elröppennek.
Hazafelé megnéztük a Balatont,egészen addig nem siettünk,míg Petrus nem közölte,hogy fája füle.Mindjárt ügyeletre akartunk menni,de végül azt mondta,már nem fáj.
Itthon nosztalgiaképp palacsintát óhajtott a nép.Szerencse,hogy 6 nap után még tojás is akadt a hűtőben.Úgy kellett összekészítenem a hozzávalókat,mint a szállodában,úgy is kellett hajtogatni,háromszögletűre.Porcukrot daráltunk hozzá,úgy este fél kilenc magasságában.Még jó,hogy sipkát nem kértek a fejemre.Feldobni egy ideje már sikerül.A vidámság közepette Apa ivott egy pohárka bort is.Az utolsó korty után közölte Petrus,hogy mégis fáj a füle.Irány a Bethesda,ahová én vezettem.Sötétben imádok.. :(
Mindjárt vissza is csöppentünk a magyar valóságba,amikor 2 órát kellett várni a fülészeti ügyeleten.Az előttem váró anyuka ki is kelt magából,mondván,hogy a másik,3 hónapos gyerekét meg fent szurkálják az emeleten..Mire az orvos rémült arccal visszakérdezett,hogy ki szurkálja..No ki?A vérvételt végző nővér.Esetleg a késes gyilkosra gondolt?No,itt már kínunkban nevettünk.
A hallójárat gyulladást azért úgy fél 12 körül sikerült diagnosztizálni.Mire kimentünk a fiúk hangosan horkoltak a kocsiban.
Szerencsére ma már Petrus kevésbé fájlalta a fülecskét,így holnap iskola..
Ilyen volt tehát nálunk,eme 2009. évi őszi szünidő..