2009. november 1., vasárnap

Összefoglaló

Tegnap csak a képekre volt időm,mert Apával moziztunk.Ma leírok pár emléket,jelentősebb dolgot az elmúlt pár napunkról.
A programok közül legfontosabb a fürdőzés volt,főként a gyerekek számára.Tehették volna,hát egész nap pancsiznak.
Petruska úszott,merült,lubickolt,barátkozott.Mindjárt a szálloda igazgatójának kislányával..(Jópofa volt,amikor megkérdezte Petrától,hogy a te apukád hol dolgozik,aztán a viszonzott kérdésre a legnagyobb természeteséggel felelte,hogy Ő a szálloda igazgatója. :))
A fiúk kaptak karúszókat,amivel ügyesen ellavíroztak a vízben.Szabi is élvezte,hogy fenntartja őt,de leginkább apával óhajtott fürödni,mert Apa szórakozott vele,ugráltatta..stb.Én gyáva vagyok,így velem nem volt buli a pancsi.(Petrus is kiharcolt magának egy úszókart,bár tök felesleges volt.Váltig állította,hogy neki fája a kis szíve,ha a fiúk kapnak,és ő nem.Aztán az első használat során nekihúzta a csempének,így ki is lyukadt.Akkor meg ezért sírt vigasztalhatatlanul.Persze bolondanyu vette neki másikat,csak el ne kényeztesse.)
Voltak persze kellemetlenebb élmények is,mert kicsi volt a wellness rész a vendégszámhoz.Nem volt gyerekmedence..stb. Pont egy olyan alkalommal,amikor a gyerekek nem is ugráltak,nem is fröcsköltek,csak nevettek.Egy idősebb német úr rájuk ordított...szó szerint.Na, apjuknak sem kellett több.Mindjárt feltette a kérdést,hogy mi is a probléma.Az úr csak morgott valamit az orra alatt,erre apánk felállt,és a maga 80 kilójával ugrott egy nagy bombát a vízbe,épp az öreg úr elé.Természetesen szóhoz sem jutott a bácsi,és látszott rajta,hogy mit gondol..milyen is legyen a gyerek,ha a szülő ilyen...No de,engedtessék már meg a gyereknek is ,hogy jól érezze magát,főleg,ha nem fröcsköl,és nem ugrál senkin keresztül.Majd MI,a szülők rászólunk,ha úgy gondoljuk,hogy nem megfelelő a viselkedése.Akkor sem artikulálatlanul üvöltve fogjuk ezt tenni....talán :)Hiába,a gyerekek sokszor zavarják az őket körülvevő közeget,pedig ők nem rosszak,csak gyerekek.
Szabi is kelthetett ilyen érzéseket,mégpedig a pincérekben..Pontosan akkor,amikor a paradicsomos húsgombóccal felületkezelte a a selyem terítőt,és az étterem többi alkatrészét...
Apropó étterem,hát ott is összeférhetetlenkedtünk picit,épp a a gyermek kényelmét szolgáló,és az étterem eszközeit védő(úgy,mint asztalterítő..) etetőszék kapcsán.Kértük egyik pincér segítségét,aki türelmet kért háttal,majd kisvártatva elballagott szó nélkül.Aztán másik pincérét,aki azt felelte,hogy jó-jó,mindent,azonnal,hogyne.Ez persze jó is,szép is,csak a gesztusai,és a hanghordozása egészen mást közvetítettek.Akkor már kicsit erélyesebbek lettünk,és láss csodát,lett azért etetőszék is,meg gyertya is az asztalra.
Szerencsére a személyzet zöme kedves,és segítőkész volt.Szükség is volt erre,mert a nagyok igen önállóan járkáltak már az ételekért.A palacsintát pl. látványkonyha módjára,az orruk előtt sütötték,és dobálták,így azért rendszeresen sorban álltak, szigorúan kettesben.(Atika néha egyedül ment el,mert előbb végzett az étellel,de Petrus mindig utána ment,mondván,hogy szegény öccse ne álljon ott egyedül.Édesek voltak,ahogy ott álltak a nagy sipkás szakács előtt,és várták a palacsintát.)
A szobában a bútorok voltak a legérdekesebbek.Szabi előszeretettel feküdt le a fiókokba aludni,és Atival rendszeresen bunkiztak a TV alatti komód polcain.Bebújtak,és Szabi kiabálta,hogy "ATÓ!ATÓ!"Magyarán valaki csukja rájuk az ajtót.Szabolcs kedvenc helye volt még a hálószoba.Itt felült az éjjeliszekrényekre,és kapcsolgatta a lámpákat.
Sokat sétáltunk,kisvonatoztunk,megnéztük a környék nevezetességeit.Magában a tóban végül nem fürödtünk,mert gyerekeknek nem ajánlott,és Szabolcs kicsit be is lázasodott,így végképp nem kockáztattuk a szabadtéri fürdőzést.Megnéztük a sümegi várat,amit az Anna,Peti és Gergő c. könyvből már ismernek a srácok.Vettünk ott kürtöskalácsot is,ahogy a történetben szereplő 3 testvér.Megmásztunk minden emeletet,bástyát.Láttunk szép lovakat,és a várjátékok helyszínét is.
Keszthelyen is voltunk, a kastély kertjében,de be nem jutottunk már,mert zárásra értünk oda.
Sokat voltunk együtt,addig aludtunk,amíg Szabi hagyott,nem csörgött az óra..Szaunáztunk,gőzfürdőztünk,jókat ettünk.
A gyerekeknek akadtak édes mondataik is..Petrus mindent elolvas,amit csak ismer.Amit nem,azt kiegészíti,vagy megkérdezi,és beépíti.Nagyon ügyesen halad.Vártunk a lift előtt,és ő folyamatosan olvasta a számokat a kijelzőről,mígnem valaki a mélygarázsba ment.A kijelzőn a -1 jelent meg.Petrus kicsit zavarba jött,majd közölte,hogy ez egy olyan egyes,ami előtt egy csík van!
Atika néha keveri az általa ismert kifejezéseket.A ruhájában volt egy királydinnye,ami szúrta.Erre azt mondat,hogy itt egy királyi tüske,és nagyon szúr.Nagyon jól jött ki.
Ati számára ismeretlenebb szavak is zavart okoznak néha.A csokilikőr láttán vissza is kérdezett,hogy anya ez "alkulhalos".
Annyi dolog akad egy-egy ilyen közös élmény kapcsán,amit leírna az ember,hogy később is emlékezzen erre a jó hangulatra,hogy felidézze majd,és tudjon újra mosolyogni,esetleg bosszankodni rajta.Hirtelen,röviden ezek jutottak eszembe.Jó volt,szép volt.Hamar véget ért,épp úgy,ahogy az ilyen programok.Mindig túl gyorsan elröppennek.
Hazafelé megnéztük a Balatont,egészen addig nem siettünk,míg Petrus nem közölte,hogy fája füle.Mindjárt ügyeletre akartunk menni,de végül azt mondta,már nem fáj.
Itthon nosztalgiaképp palacsintát óhajtott a nép.Szerencse,hogy 6 nap után még tojás is akadt a hűtőben.Úgy kellett összekészítenem a hozzávalókat,mint a szállodában,úgy is kellett hajtogatni,háromszögletűre.Porcukrot daráltunk hozzá,úgy este fél kilenc magasságában.Még jó,hogy sipkát nem kértek a fejemre.Feldobni egy ideje már sikerül.A vidámság közepette Apa ivott egy pohárka bort is.Az utolsó korty után közölte Petrus,hogy mégis fáj a füle.Irány a Bethesda,ahová én vezettem.Sötétben imádok.. :(
Mindjárt vissza is csöppentünk a magyar valóságba,amikor 2 órát kellett várni a fülészeti ügyeleten.Az előttem váró anyuka ki is kelt magából,mondván,hogy a másik,3 hónapos gyerekét meg fent szurkálják az emeleten..Mire az orvos rémült arccal visszakérdezett,hogy ki szurkálja..No ki?A vérvételt végző nővér.Esetleg a késes gyilkosra gondolt?No,itt már kínunkban nevettünk.
A hallójárat gyulladást azért úgy fél 12 körül sikerült diagnosztizálni.Mire kimentünk a fiúk hangosan horkoltak a kocsiban.
Szerencsére ma már Petrus kevésbé fájlalta a fülecskét,így holnap iskola..
Ilyen volt tehát nálunk,eme 2009. évi őszi szünidő..

1 megjegyzés:

  1. szinte látom, ahogy várják a palacsintát :)
    és bomba-Apával mélységesen együtt érzek!

    VálaszTörlés