2009. november 21., szombat

Ami az előzőből kimaradt

Elolvastam az előző összegzésem,mely az elmúlt pár napunkat foglalta össze.Ma már kicsit higgadtabb fejjel gondoltam végig .(Eme fej még mindig hatalmas,és lüktet is bal oldalon.Pontosan olyan,mint az Oriza Triznyák mesében,amikor feldagadt a macska arca,és kockás kendővel kötik körbe.Én megelégszem a fehér textilpelenkával.)
Nos,a tegnap leírtak nagyjából felsorolás szerűen összesítik a minket ért tapasztalatokat.
Okokat nem keresnek,és így eléggé "feketén" hangzanak.
Miért is lehet,hogy a gyerekorvosi bejelentkezés így működik?Ez a bevett gyakorlat.Olyan gépies.Nem gondolom én,hogy az ott dolgozó,segítő szakemberek rosszat akarnának.SŐT!Inkább talán egy futószalag ez,egy gépies dolog.Épp ahogy nagyon sok minden itt.Talán túl fásultak vagyunk,és talán sokszor már nem is gondolkodunk.Évek óta így van,és megy is tovább így.Mi alapján kellene,másként ,és hogyan?Nehéz erre válaszolni.
Fásultság..Nagyon bántott a háziorvos válasza,letaglózott.Én,a beteg,az ő kliense vagyok.Bár ő nem szociális szakember,de mégis..valahol annak is kell lennie,hisz végighallgatja idős,magányos emberek mindennapi problémáit is.Ez is rész a munkájának.Fásult..Én még soha nem mondtam egy kliensemnek sem,hogy ne akarjon együttérzést kelteni bennem.Én magamtól is átérzek,és ráhangolódom.Erre mutat példát az intézményem vezetője is,erre tanít.Ki tudja,talán jó párszor át akarták már verni ezt az orvost?Talán rossz napja volt,talán túl sok volt,amit megosztottam vele,és ehhez nem szokott hozzá..?Nem szokott hozzá az emberi közelséghez,bizalomhoz?Elidegenedünk egymástól.Ő egy gépezet része,épp annak,melyről előbb említettem,hogy mennyire futószalag.Mi az,hogy a beteg nyomora is felmerül egy táppénzes papír kapcsán?Miért nem marad "szürke" tb szám az a beteg?Mi az,hogy a gyerekeiről,meg a nehéz helyzetéről beszél?Ez egy nem megszokott kör a rendszerben.Ez már túl személyes aspektus.
Pénz? A régi rendszerben nem voltak a szülőknek fizetős ágyak a kórházakban.Sőt,mi több,nem is maradhattak a beteg gyerek mellett.Szörnyű gondolat.Szerencsére már a beteg gyereknek is vannak jogai.A legalapvetőbbek közt szerepel,hogy a szülei mellette lehessenek,és ne kelljen egész nap kiabálnia utánuk.(Ilyen is akadt.A mellettünk lévő szobában egy Szabi korú kislány.Szinte egész nap az ágyban volt,mert hasmenése miatt muszáj volt elkülöníteni.Egész nap kiabálta azt az egy szót,hogy Anya!Hiába kocogtattam az ablakon át,hiába énekeltem,és mosolyogtam.Percekre vigasztalódott csak.Estére berekedt,és totál pánikban ordított.A nővérek igyekeztek segíteni neki,bementek hozzá,etették,vittek játékot,ahogy idejük engedte.Nagy a család,így az anyuka nem maradhatott.El tudom képzelni,hogy a régi időkben mit is érezhettek a gyerekek..)
Nos,most tehát lehet maradni.Ki így,ki úgy.Döntő,hogy mi az ,amit megengedhet magának az ember.OK,én is ki tudnám akár fizetni ezt az összeget egy hét ottlétért,megtehetném.Akkor viszont eszembe jut,hogy mennyire kellhetne pl. másra.Sokallom na.Nekünk azért ez az összeg sok,ha azt nézem mennyit keresek..
Azért akad kinyitható vendégágy is,meg ugye én kaptam ágyat.Ehhez viszont nem járt a fenti fürdő.Az se evidens,hogy hideg a víz.Miért az?Olyan régi a csőrendszer,hogy ennyi idő,mire a meleg víz keresztül jut rajta..Nem értek hozzá,de nem hinném,hogy ezen ne lehetne segíteni valahogy.Egy kevés ráfordítással.Ez annyira alap már,hogy pár százezernek kellene jutni rá.Itt minálunk nem jut,mert jó ez így,meg elfolyik a sok pénz ..
Nem tudom,az utánam nagy pocakkal zuhanyozni induló anyuka mit gondolt,és még az a sok-sok szülő,aki megfordult eme helyen.Talán mindenki beletörődött.
Az emberek nem vidámak az utcán.Tudom,nincs sok okuk rá,de miért is,miért van ez így?
Nos,tegnap magunkat sajnáltam legjobban.Ma már a történet szereplői felé is érzek sajnálatot,együttérzést.Talán nem véletlen vannak így a dolgok,és talán maguk is részben szenvedő alanyai.Vegyük pl. a fogdokit.Nem hinném,hogy bántani akart,de ki tudja,hogy hány érzéstelenítőt lehet kiadni egy hónapban...Vagy mennyire érintette meg annak lehetősége,hogy ez fájni fog nekem.Ő is a gépezet része,amiről írtam az imént.Ahogy a főorvos nő is bánta,hogy nem oltathatja le az összes gyerek torkát,de neki is kötve van a keze.Gondolom,ha meglenne a forrása ,úgy minden gyereknél pontosan tudná,hogy milyen kórokozót kell bennük legyőznie,mire számíthat.Neki is egyszerűbb lenne...Groteszk világ na.
Nincs időnk egymásra.Nincs pénzünk sok fontos dologra.Nincsenek alapvető emberi gesztusaink,mert elszoktunk tőlük,és ledöbbent,ha valaki a személyes szférájába enged egy pillanatra.Én magam ismerek rengeteg tehetséges,szorgalmas jó szakembert,lelkes családanyát,és apát.Sok-sok maximalista,dolgos embert..A rendszer nem engedi felszínre őket,vagy maguk is egy nagyobb gépezet részei,és ott láncszemként,szürke számként jelennek csupán meg.
A kórházban jöttek a bohócdokik is.Mindig az a film jut róluk eszembe,amely egy orvosról szólt(Most,ha széttöröm a fejem ,akkor se fog eszembe jutni a címe.Robin Willams játszik benne.) Ő is "bohócdoktor".A film épp erre az elidegenedésre,elembertelenedésre hívja fel a figyelmet.Arra,hogy az orvos nem csak orvos,hanem mennyire erősen ember.Ember kell,hogy legyen.Mosolyogni tanítja a beteget,és az orvost.Mennyire fontos az önzetlen segítség.Ahogy felteszi a piros orrot a filmben,és mosolyog a betegeire,megismeri őket.Nagyon elkélne a mi orvosainknak,és betegeinknek is.
Aztán ott egy másik film,melynek címe(elég ciki)ismét nem ugrik be.Mégis hivatkozom rá..Ebben egy kisfiú tanítja az embereket a jóra.Csak egy emberrel cselekedj jót,és az adja tovább a jó cselekedet egy másiknak.Tudom,szirupos,és elcsépelt,és mese.Ráadásul elég rossz a vége,de mégis milyen jó lenne valóra váltani az eszméjét.
Nem akartam a csontot rágni,de ma mélyebb összefüggések is felmerültek bennem,melyek nem hagytak nyugodni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése