2009. november 2., hétfő

Hiszti+Hullámok..

Nagy hirtelen visszacseppentünk a HÉTKÖZNAPOKBA.
Emiatt már tegnap este is volt egy cseppnyi gyomoridegem.Jó, én elég pörgős valaki vagyok,de most olyan jó volt megpihenni,együtt lenni.A legkisebb porcikám sem kívánta a mai reggelt.Mire a 3 gyereket felkeltem,összekészítem,bezsuppolom a kocsiba,elviszem az intézményekbe,ott átöltöztetem..Nos,addigra tulajdonképpen el is fáradok.Ráadásul olyan szívesen lennék többet,sokkal többet velük.Ez már csak ilyen ugye..
Ma ráadásul suliba mentem magam is.Annyi követelmény,és információ hullott rám,hogy szinte agyon is nyomott.Amúgy jó,tetszik,érdekel.Pusmogunk a kis eminens, "nekemmindenemkészvanmár" "minekvállajakainembírja" típusú nőciken,épp úgy,mint régen a gimiben.Ráadásul épp egy volt gimistársammal tesszük leginkább.Próbálná ki 3 gyerek,és munka mellet.Amúgy meg már csak azért is meg fogom csinálni.(Épp egy dolgozatot írok most is,csak kikapcsolódom itten.)
Ezek a hullámok tehát,melyekről a címben írtam,és a fejem felett csapdosnak.

A hiszti?Az meg SZABOLCS!
Őt is elérte..a szokásos másfél év körüli őrület.Meg sem lepődöm már,mert két elődje is imigyen tett.A nagy önállósodási törekvés,és a környező világ minél intenzívebb megváltoztatására irányuló szándék bizony hatalmas hisztivel jár.
Érdekes,de ezen dolgokat elfedi az idő jótékony takarója.Aztán a következő gyermeknél ismét felsejlenek a régmúlt emlékek,hogy biza milyen szép is volt..amikor..Petra a közértben húzatta magát ordítva a földön,vagy amikor úgy hisztizett a ház előtt,hogy hányt is,és a szomszédok ijedtükben kihívták a mentőt is..("Epilepsziás ez a gyerek!"-mondták,én meg hiába tiltakoztam.Végül még engem is megijesztettek.Affektív apnoe volt a diagnózis.)Az is klassz volt,amikor Atesz egy egész tányér húsleves vágott földhöz a tök új konyhában.A falról soká szedegettük a sárgarépát.
Csak a szépre emlékezünk.Aztán jön egy újabb csemete,akinek visító hangja,túrós tésztát dobáló keze,földön vergődő,taknyos orral,artikulálatlanul üvöltő arca ismerősnek tűnik.Hja,hogy akadt azért ilyen is..Akadt?Most is van,de még milyen!
Nem lehet etetni,maga pedig alig eszik.Az ételeket szétdobálja,szétkeni,kiveszi a szájából,és gusztustalankodik vele.(A nagyok meg hangosan fujjognak,miközben fetrengenek a rötyögéstől.)
Öltöztetésnél,vetkőztetésnél ugyan együttműködik,de folyamatosan ordít,visít közben.
A kádba nem akar bemenni,onnan később nem akar kijönni.Nem lehet pelenkázni.
A tiltás egyenesen felháborítja,azonnal sír.
Folyton nyüsszög valamiért,de még nem tud sok mindent kifejezni,így sikít helyette.A kakaót spricceli,fröcsköli,ha elveszem ordít.
Etetni nem lehet,szó szerint rámköpi.
Nem egyszerű tehát,sőt!
A bölcsis gondinéni szerint egy angyal!Eszik is,alszik is,nem sír.(Megfigyeltem,hogy nagyjából ezen szöveget kapja minden szülő.Első,és legfontosabb megnyugtató mondat ami elhangzik,az az evés.Jól evett!A biológiai igény tehát kielégítve,szülő megnyugodhat.Negatív infót nem mondanak.Érdekes!Nagyon édesek ezek a gondinénik.)
Tényleg nem sír,hisztizik!
Aztán nevet,kacag a gödrös arcával,és én mindent megbocsájtok,és mindent feledek..
Ez tehát egy hisztis hullámvölgy..

1 megjegyzés:

  1. húú, ez nem hangzik egyszerűnek...
    nálunk - ezek szerint egyenlőre - még nem ennyire vészes, de már vannak "jelek"

    VálaszTörlés