2011. november 19., szombat

Bűvös éj

A Polár Expressz egy elég jelentős film volt nekünk.
Tavaly már írtam róla,hogy az életünk egyik legnehezebb időszakának emléke. Petra 3.5 évesen is imádta,és énekelte a betétdalát.
Tavaly ő is eljutott az igazi Mikuláshoz,sok jó embernek köszönhette ezt.
Akkor ismét előkerült nálunk ez a dal.
Aztán idén is szembe jött velünk az emlék,mert az énektanárnéni épp ezt választotta a kórusnak.
Amikor először elénekeltük együtt,bizony végigsírtam.
Sokat gyakoroljuk,így kicsi is,nagy is énekli már nálunk.
Ma Petra az egyik legjobb barátnőjével is előadta.Aztán itthon egyedül,és Szabikával is felléptek.
Egy kis ünnepi előzetes, egy igazán érzelem teli dal.




Varrnak

Olyan klassz megtapasztalni,hogy valamit beviszünk a gyerekeink életébe,és az ott később önálló életre kel. Példát adunk,látnak tőlünk tevékenységeket,aztán ők maguk is nekilátnak.
Sajnos a hibás minták is beépülnek,hogyne..:)Azokat metszegetjük,de tükröt is kapunk általuk.
Petra,és Ati igényli a kreatív tevékenységeket.Látják is,kapják is a mintát.A dolog pedig beépül,önálló életre kel.
Remélem később is megmarad,és fejlődik mindez bennük.
Most épp varrnak.Ficcel dolgoznak.
Az ötletek tőlük származnak,egy az egyben.Egyedül a megrajzolásban segítettem,illetve a cérnaszálak eldolgozásában.
Petra alkotott egy tulipánkislányt,Ati pedig egy autót.


2011. november 13., vasárnap

Kartondobozból helikopter

Nem kell sok minden hozzá,csak hulladék karton, ragasztó,és hurkapálcika.
Szabolcs imádja! A propellerek forognak rajta,és katonák is beleültethetők.
Erősebb,dupla falú kartonból készült,így bírja egy hároméves tempóját.

2011. november 12., szombat

Babacipő

Atika nem napközis,de egy igazi tündér az osztály napközis tanítónénije.Nagy az öröme,mert nem olyan soká nagymama lesz. Látva az általam horgolt sapikat megkért,hogy tanítsam meg babacipőt horgolni,kötni.
Én pedig nekiláttam a prototípus elkészítésének.Kicsit nagyobb lett,mint amire számítottam,és Catania fonalból jobb lenne,mert az merevebb tartást adna neki.Nekem azért így is tetszik!

Kicsi Kézművészek, és Márton napi lámpás felvonulás

Tegnap tartottam az első kézműves foglalkozást ovisoknak.
Édesek voltak,ügyesen dolgoztak.
Márton nap lévén,libalámpást csináltunk. Sajtosdoboz volt az alap,amit papírhengerrel lámpássá alakítottunk.Végül rákerült a liba feje,szárnyai,farktollai.
Este felvonulás is volt az oviban.
Az összes kis törpe kezében lámpás világított,az óvoda hátsó udvarában pedig égett a tábortűz. A gyerekek verseltek,énekeltek a tűz körül.Szabi is készített lámpást a csoportban.Este mindhárom gyermekecske élvezte a rendezvényt,leginkább a meleg tea,és a zsíros kenyér tetszett nekik.



2011. november 4., péntek

Szabi színez


Szabika színez. Teszi ezt 3 év 5 hónap élettapasztalatának minden bölcsességével.Általában négy ujjas ceruzafogással dolgozik,amit néha,fáradtság esetén,bizony marokra fogással helyettesít.
A vonalhatárokat kevésbé tiszteli még,de nagyon igyekszik.Sok színt használ,meg is nevezi őket.
Mondhatni elég kitartó eme tevékenység végzése közben,de jobban kedveli,ha a bátyjával "IÁZHATNAK" (értsd..ordítva birkózhatnak) a szőnyegen.
Esküszöm, a két fiú bármely kölyköt megszégyenít,ha a birkózásról van szó.(Itt a nagy,egyetemes élővilágra gondolok,beleértve az állatok ivadékait is.)
Sokszor jutnak ilyenkor eszembe,a három fiú gyermeket nevelgető anyatársak.
Szóval,a gyermek színez!(is)

2011. november 2., szerda

Köldöksérv..és még két szem keksz..

Atikának köldöksérve volt.
Szeptemberben az I-es Gyermekklinikán ,egy kedves doktorbácsi megállapította,hogy sajnos műteni kell.
Ma a műtétre sort is kerítettünk.
Petra,és Szabolcs reggel elutazott Papihoz,Mamihoz, mi pedig elindultunk a klinikára.
Kisebb várakozás után felvették Atit az osztályra.
Mindenki rendkívül kedves,és segítőkész volt.
Az aneszteziológiai konzultáció,és anamnézis felvétele után,Ati kapott egy kis bódítószert. Nem piskóta hatása volt a dolognak.
Pont úgy viselkedett,mint aki berúgott.Énekelgetett,el-elakadt a nyelve beszéd közben,vihogott.
Nem sokra rá jött érte a műtős,és egy kocsin letolta a műtőbe.Közben igen viharos tolási rutinról tett tanúbizonyságot.Fél kézzel pördítette,fordította az alkalmatosságot,miközben a gyermek vihogott,gagyogott,rötyögött rajta.Én meg kaptam a szívbajt.
A beavatkozás 30 percet vett igénybe. Minden rendben zajlott,csak felébredni volt nehezebb a fiatalúrnak.Éppen ezért még közel másfél órát aludt.
Egy IGAZI HŐS volt.Alig sírt,azt is csak a műtét után,amikor kezdett éhezni.(Mellesleg egy nemesebb szerve is picinyke beavatkozás alá esett.)
Végül kapott egy marék kekszet,és egy joghurtot.Elkanalazgatott,eszegetett.Az utolsó két szem kekszet pedig gondosan becsomagolta.
Apa meg is kérdezte tőle,hogy azokkal mi a szándéka..
Erre Ati azt felelte,hogy ezeket elteszi Petrának,és Szabinak.
NAGYCSALÁD! Ezt nem lehet egy gyereknek megtanítani,de talán másként nem is éli meg.Spontán,szeretetből megosztani valamit,még akkor is,ha ő maga épp szorult,fizikálisan nyomorúságos helyzetben van.Még akkor is gondolni azokra akiket szeret,amikor azok nincsenek ott.
Egy marék kekszet ő egymaga,az utolsó szemig sosem enne meg,hisz van két testvére,és ez ott él a szívében még ilyenkor is!
IMÁDOM!