Köldöksérv..és még két szem keksz..

Atikának köldöksérve volt.
Szeptemberben az I-es Gyermekklinikán ,egy kedves doktorbácsi megállapította,hogy sajnos műteni kell.
Ma a műtétre sort is kerítettünk.
Petra,és Szabolcs reggel elutazott Papihoz,Mamihoz, mi pedig elindultunk a klinikára.
Kisebb várakozás után felvették Atit az osztályra.
Mindenki rendkívül kedves,és segítőkész volt.
Az aneszteziológiai konzultáció,és anamnézis felvétele után,Ati kapott egy kis bódítószert. Nem piskóta hatása volt a dolognak.
Pont úgy viselkedett,mint aki berúgott.Énekelgetett,el-elakadt a nyelve beszéd közben,vihogott.
Nem sokra rá jött érte a műtős,és egy kocsin letolta a műtőbe.Közben igen viharos tolási rutinról tett tanúbizonyságot.Fél kézzel pördítette,fordította az alkalmatosságot,miközben a gyermek vihogott,gagyogott,rötyögött rajta.Én meg kaptam a szívbajt.
A beavatkozás 30 percet vett igénybe. Minden rendben zajlott,csak felébredni volt nehezebb a fiatalúrnak.Éppen ezért még közel másfél órát aludt.
Egy IGAZI HŐS volt.Alig sírt,azt is csak a műtét után,amikor kezdett éhezni.(Mellesleg egy nemesebb szerve is picinyke beavatkozás alá esett.)
Végül kapott egy marék kekszet,és egy joghurtot.Elkanalazgatott,eszegetett.Az utolsó két szem kekszet pedig gondosan becsomagolta.
Apa meg is kérdezte tőle,hogy azokkal mi a szándéka..
Erre Ati azt felelte,hogy ezeket elteszi Petrának,és Szabinak.
NAGYCSALÁD! Ezt nem lehet egy gyereknek megtanítani,de talán másként nem is éli meg.Spontán,szeretetből megosztani valamit,még akkor is,ha ő maga épp szorult,fizikálisan nyomorúságos helyzetben van.Még akkor is gondolni azokra akiket szeret,amikor azok nincsenek ott.
Egy marék kekszet ő egymaga,az utolsó szemig sosem enne meg,hisz van két testvére,és ez ott él a szívében még ilyenkor is!
IMÁDOM!