Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Kids Birthday tickers Lilypie Fourth Birthday tickers

2009. szeptember 4., péntek

Pillanatfelvételek az első hétről

Az iskola előtt állok,16 óra van.Bemenni nem lehet,mert a tavalyi évben jelentősen megszaporodtak az intézményben a lopások,rongálások(magyar valóság).Jönnek le az elsősök,hozzák a nagy táskájukat.Lesem,nézem a kislányom,akinek picinyke mosoly ragyog az arcán.Jön ,a nagy,rózsaszínű táskával..

Szerda reggel van.Három gyereket szedek elő a kocsiból.Szabi kézben,vállra Petra táskája.Indulunk a bölcsi felé.A járdát munkások készítik.Rácsodálkoznak,hogy "csak" ennyi gyerekem van..Sajnos csak ennyi-mondom én.Erre még a segítségüket is felajánlják,hogy pontosan miben...?

Petrus énekfüzetét nézzük.Elő van írva benne 2 sor hullám vonal.Az 5 vonalas kotta füzet vonalazása szerint.Nem értjük,mert nincs mellette jel,és nem készült el a napköziben.Úgy döntünk el kell készíteni,biztos ami fix..A feladat nehéz,én meg fáradt,türelmetlen,többször kiradírozom,és morgok..Petra megharagszik,elrohan.Utálom magam.Eszembe jut egy kislány,valamikor úgy 27 éve,aki az első ének leckéjét nem jól készítette el,és hatalmas fekete pontot kapott.Máig érzem a fájdalmát.Hetekig fájt..Elvette a kedvem..Remélem én nem vettem el Petráét!Nehéz!Megfelelni is,de nem gyötörni..Bánt!

Atika áll az udvaron,az oviban,és megveri az,aki tavaly is.Látom,nézem,mint egy lassított filmet.Nem tudom megvédeni,tehetetlen vagyok.Megyek,lépek,megbeszélni a kisfiúval,hatni rá..de nem könnyű.Ati sír,fogja a nyakam.
Soma bácsi megnyugtat,figyelni fog.
A fiam büszke,neki óvóbácsija van!

Az egyetem nagy előadója. Intézmény,melyben gondtalan ,gyermektelen,leginkább fiatal és bohó voltam.Tök új rendszer,számítógépes szemináriumi jelentkezés,vizsgajelentkezés. Ülök,és hallgatom a huszonéves,frissen végzettet,amint totál magától értetődően elmagyarázza azt,ami nekem még kínai.Hova lépek,és minek,és hogyan?Legfőképp mit is keresek én itt?
Aztán következik a jó része.A tantárgyak mind érdekesek,lelkesedem!Jó lesz ez..vagy 10 vizsga,de nem gond..
Mellettem egy földim,egy gimibe jártunk,csak ő két évvel felettem.Apuja nálunk volt körzeti orvos,Anyukámmal együtt tanított az eü. szakközépben.Furcsa érzés,amikor együtt nyomjuk a földszinten a vizsgajelentkezést a számítógépen.Együtt is felvételiztünk.Számot cserélünk,és régi ismerősként beszélgetünk.

Megyek Szabiért a bölcsibe.Hozza ki a kezében a kispárnáját,jön gyalog.Olyan nagyfiús,égnek áll a haja!Imádom.Minden rendben volt vele!Játszott,evett,aludt...
Beteszem a babakocsiba,és jövünk kifelé.Szemben szalad a tanítónéni,aki eredetileg Petrát tanította volna.A bölcsi kertjében áll magában a kislánya,és torka szakadtából ordít.Meglátta az ANYÁT.Nézem,süt rá a Nap,egészen vidám délután..Az Anyuka csak szalad,a gyerek a szemével követi,és sír.Elképzelem az érzést,amit odabent éreznek ezek a picik,egész nap..Ez a rendje,és minden szeptemberben sok-sok bölcsis,ovis keresztül megy ezen..így csak egy anyát lehet szeretni,hiányolni.

Petáért megyek.Még csak fél négy!Kétszer bemondatom a hangosbemondóba ,hogy P.Petra..
Jön a lányom,fején horzsolás,a kis pulcsi kifordítva rajta.Kérdezgetem,mi volt ma..?
A kocsinál megnézem a táskát.Fele cucc nincs benne,fenn hagyta...Ismét rosszul reagálok,dühös vagyok,ő meg sír..A tájékoztató füzetre rátolta a tolltartót,így a füzet cefetül gyűrött lett.Közlöm,hogy egyedül kell felmennie az ott maradt holmiért.Még jobban sír.Újabb tolatásra teszek kísérletet.Ki a kocsiból a 3 gyereket,könyörgés a portás néninek,hogy engedjen fel,nem lopok,és nem rongálok,csak elsős szülő vagyok..Ők még szinte ovisok,kell a segítség nekik.
A terembe érve megleljük a könyveket,bent a padban.Kisvártatva másik tajtékzó anyuka érkezik,a gond hasonló..fele cucc hiányzik.hiába,milyen jó is lenne bemenni!

Petra kapott egy gyakorló írásfüzetet.Magától kéri itthon,hogy írhasson.Erős a nyomatéka,így rotllinggal íratom(csak itthon) mert azt erősen nyomva hamar kitörik a hegy,így jobban figyel rá...Ül a terasz asztalnál,és ír,csak ír..Csésze vonalakat,álló egyeneseket..Én meg nézem,hogy mennyire csodálatos!

Ateszka kapott egy tűhegyű ,zöld filcet.Embert rajzol vele,és azt mondja rá,hogy szerinte édes.Közben összefogja a kis lábát is a zöld filc,csipog,mosolyog..

Petra napközis.A napköziben kiviszik az ugráló köteleket.(Három kis barátnője van.Kettő járt hozzám tornázni,és imádtam őket!Mindig arra gondoltam,hogy jó kis barátnők lennének a lányomnak.Mondják is Petrának,hogy ismerjük az anyukádat.)A kötéllel pacisat játszanak.Derekukra teszik,és futnak,amíg a másik fogja a gyeplőt.27 éve egy kislány pont ezt játszotta a napiban.Amikor elmeséli kiráz a hideg.A folytonosság,és a hasonlóság az élet csodája!

Szabi imád hintázni...mondja a gondinéni.Felül rá,és olyan vehemensen hintázik a rugós hintán,hogy repked a haja.Feláll,és repked..
Bebújik a kis házakba,és les ki.Egész nap tevékenykedik.Aztán amikor meglátja a gondinénit felé nyújtja a kis kezeit,és nyög,hogy vegye fel egy kicsit.Megölelgeti,és Szabi megy tovább a dolgára.
Már nem csak én,nem csak mi vagyunk a biztos pont!

Hárman ülünk a termben,két logopédus,és én.A munkát osztjuk be.Ki,hova,mikor megy szűrni,és mikorra adja le.Mennyit kell rádolgoznom,hogy a sulimat pótoljam,melyik ovik is az enyémek?Pont az is,ahová a kisfiam jár..

Este van.Fürdenek.A kicsit kiveszem,felöltöztetem.Cseng a telefon.Mami az.Beszélünk,közben lesem a nagyokat.
Petra kiszáll,mert menni kell,de a WC-ig azért mégsem...Ráül a bilire..Ati poénból utána dobálja az összes vízzel telt játékot.Spriccel,fröcsög a fürdő.Hiába mondom,jelzem,mutatom,hogy ne.Épp csak nem gőzöl már a fejem.Szabi belegázol a vízbe,térdig felszívja a pizsama alsó.Kikelek magamból,és vagy 10 percig ordítozom.Dobálom vissza a játékokat a vízbe,csapkodok.Mérges vagyok,mert nem használ a szépszó,mert nem hallgatnak rám.Megszeppenve ülnek,még sírnak is.Elemészt a lelkiismeretfurdalás.Csak,és kizárólag rájuk kell figyelnem,hisz ezt jelzik nekem!

Vacsorázunk együtt,nevetnek,kakaót isznak,mesélnek.Lefekvés előtt mesélek nekik,bújnak.
Örülnek,hogy holnap itthon leszünk,és nem megyünk sehová.Egymás mellett alszanak el,én pedig agyonpuszilgatom őket.
Esendőek vagyunk,és rá kell jöjjek,hogy sokszor hibázunk.Ilyenkor tán erősödnek is ezen hibák,amikor változik az életünk.Alkalmazkodni kell sok új,néha nehéz helyzethez.
Sok is talán egyszerre,de persze majd minden szépen gördül...
Annyi szerepben állunk helyt..Bölcsis kisfiú,aki önállósodik,és mégis anya picikéje.Valakinek a nagy,és bátor bátyókája,aki néha széplelkű,jámbor,kiszolgáltatott.A kis elsős,aki ír,de néha még ráugrik a bilire.Anya,aki ANYA,tanár,diák,feleség..Apa meg szegény,sokszor ,sokmindenből kimarad.
Ebből lesz aztán a morgás,meg néha az ordítozás.Hiába,közel nem vagyunk tökéletesek, de ez a valóság..Ez a hét mégis jó volt azért,és egy olyan hét volt,ami emlékezetes marad.

1 megjegyzés:

  1. Köszi, hogy leírtad, mert jó tudni, hogy más is hasonlóan működik és a lelkével, önmagával beszél és korrigál, mert észreveszi, hogy valami nincs középen! Minden gördülni fog!?mert azon dologzol!

    VálaszTörlés