Ányim

Olvastam mostanság,hogy sok helyütt laknak "ÉNIKÉK".
Nos,minálunk lakik egy "ÁNYIM".
Ezt mondja ugyanis családunk legifjabb tagja,mikor is tulajdonlását fejezi ki valamely tárgy felett.
Ezen valamely tárgyak persze általában közel sem az ÁNYIM birtokai,hanem a testvérsor idősebb tagjaié.
Mindegy,"ÁNYIM" akkor is jogot formál rájuk,mégpedig igen nagy vehemenciával.
Atival szó szerint szócsatákba bocsátkoznak.A szócsata szókincs tekintetében igen sivár,mert mindkét fél ugyanazt szajkózza. ENYÉM-ÁNYIM váltakozik,miközben a szóban forgó tárgyat,vagy játékeszközt a két fél ide-oda rángatja.Az idő múlásával emelkedik a hangerő,mindkét fél sírva nyafizva ismételgeti a birtoklást kifejező szócskát.
Aki "ÁNYIM" az valószínűleg tisztában van azzal,hogy ő egy "ÉN".A tükörteszt szerint is tisztában van azzal,hogy az a másik baba ott éppenséggel nem egy utánzó majom,hanem ő maga,és az ő saját"ÁNYIM" orra piros.

Empátia terén is bővül a repertoár.Mikor is sírva találja Petrát (A téli szünetre való tekintettel atrocitás szám emelkedés akad,így a sírás is gyakoribb.) úgy igen empatikusan lép fel a maga 19 hónapja komolyságával.
Azt kérdi nővérétől:
-Mié sísz?
Majd meg is puszikálja,hogy javítson a kedvén.Pont úgy,ahogy a mintát elleste.A síró gyerektől először ezt kell kérdezni,majd puszit kell neki adni.
Ilyen hát a mi kis ÁNYIMUNK.