Mindenkit kicsinosítottam.Megjöttek a Mamiék.Ők átmentek karácsonyfát csodálni a bátyámékhoz.Vitték a gyerekeket is.Mi addig a fa alá tettük az ajándékokat.Imádom ezeket a pillanatokat.
Petrusék sokszor kérdezték már,hogy hol van a Jézuska,ők miért nem látják,miért megy el addigra,mire ők ideérnek.Volt,hogy a szülinapjukra is meg akarták hívni.
Magyarázatot nehéz szülőként adni,az ilyen és hasonló kérdésekre.Nem szeretné az ember elrontani a csodavárást sem,de az igazsághoz is közelíteni szeretne.
Én azt mondtam nekik,hogy nem minden fontos dolog látható szemmel.Például,ha azt mondom nekik,hogy szeretem őket,azt se látják,mert az egy érzés,nem kézzel fogható.Nagyon jól megértették a dolog lényegét.
Nos,amikor visszajönnek megszólal a csengő.Ez tradíció nálunk,mert még én mondtam kislány koromban,hogy "Apóbáti tönget!"
Most én csöngetek már egy ideje.
Ezután ragyogó arccal szállják meg a szobát.Itt van mind az 5 gyerek,és hatalmas a forgatag.Olyan másodpercek ezek,amikor azt se tudja az ember mihez is kapjon,de mégis tele van érzelemmel.Mindenki ad valamit a másiknak,és mindenki bontogat,segít a gyerekeknek.Olyan igazi,családias.
Így volt ez tagnap is.
Petra megkapta a hőn áhított varrógépét.Mostanában keresztszemezni is szokott,és nagyon vágyott varrógépre.Befűzni ugyan nem igen sikerült,pedig az összes felnőtt próbálta.Kapott szép ezüstnyakláncot,társast,könyvet,berregős fogkefét,oroszlánt.(Előző éjjel lenyelte egy fogát.Azért izgult,hogy nem esik ki,akkor ő hogyan mos fogat az új,hercegnős elektromossal,amit majd kap.Kihúzni nem engedte,de fájt is neki.Végül megoldódott,mert lenyelte.)Oroszlánra feltétlen szüksége volt,mert az öccsének oroszlán a legjobb barátja,így neki is kellett egy.
Atesz is megkapott mindent,amiről álmodott.Dinótrükkös pályát,mai kompatibilis az eddigiekkel,meg legorepülőt,berregős fogkefét,szerelős játékot,pizsamát...
Szabolcs igen lelkes volt,tetszett neki minden,ami a másé.Ordított a varrógépért,és ölelgette volna az oroszlánt.A dinótrükkel is játszott volna szívesen.Végül csak beérte a saját tornyával,formaillesztőjével,könyveivel.
Sokat-sokat ettünk,nevettünk,beszélgettünk.Igazi karácsonyi volt a hangulat.
A bátyám,és én megkaptuk a családfánkat.1500-as évekre visszavezetve,de rajta vannak már a mi gyerekeink is.Az én oldalamon nem igen van már hely,hogy újabb elágazás férjen oda.Mondtam is,hogy ez egy finom célzás a gyerekszám maximumára. :)Nem semmi ilyesmit nézegetni.Ki milyen foglalkozást űzött,milyen nevek fordultak elő..stb..
Mostanában ezüstmániás van,így Apától fülbevalót,és karkötőt kaptam ezüstből.
A gyerekek pizsiben játszottak a fa alatt este.Épp úgy,ahogy közel 30 éve mi magunk a tesómmal.Imádtam az új pizsamában játszós pillanatokat a világító fa alatt.Ez a hangulat megvan ma is,és én imádom nézni.
Este egymás mellé feküdt a két nagy.Az oroszlánjaikat összebújtatták,és ők is fogták egymás kezét.Mi lehetne szebb karácsonyi ajándék?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése