Bosszankodás

Ez egy amolyan OFF lesz..
Frusztra,és társai,így aki nem kíváncsi a házsártoskodásomra,az itt ne olvasson tovább.
Nekem muszáj írnom ,mert jó lesz kiadni.
Nos,több dolog miatt is boszankodom,holott tudom én jól,hogy apró-cseprő ügyek miatt igazán nem érdemes.Mégis,néha elkap egy-egy ilyen hangulat.

1. Miért van az,hogy az általunk vásárolt termékek zöme vacak,hamar tönkre megy,vagy nem működik rendesen?Jó,talán bénák,szerencsétlenek vagyunk.Jó,talán nem is mindig a legdrágábbat vesszük.Mégis bosszant,amikor a nem is túl olcsó hűtő polcai egy év alatt eltörnek,vagy a kanapé szövete 2 év után varrás mentén elszakad.Jó,fogyó eszköz,múlandó. Mégis,néha összeesküvést sejtek a dolog mögött.Mégpedig arra vonatkozóan,hogy ez jó üzlet is,hiszen ha a vacak minőségű termék hamar tönkremegy újat veszel,kvázi újra pénzt költesz,ami a gyártók,a forgalmazók,a piac érdekeit szolgálja.Mi lenne,ha ezen használati tárgyak 30 évet kibírnának?
Jó-jó,de amikor a gyereknek vásárolt karácsonyi ajándékokkal vagy bajban?Az felettébb bossszantó.Petra 3 éves lehetett,amikor kapott a tesóméktól egy álom kis porszívót.Klassz volt,csak épp nem szívott.Vissza nem cserélték,mert nem volt meg doboza.
Most a tőlünk kapott varrógép adott okot több nap bosszankodásra,szerelésre,várakozásra.Végül vissza kellett vinni úgy,hogy a gyerek egyszer tudott vele varrni.Akkor ragyogott a kis arca,és majdnem megzabáltam.Azóta a kis gép úgy döntött,nem húzza fel többé az alsó szálat,és nem viszi tovább az anyagot.Ilyen gép persze nem volt már a A...-ban.Így a pénzt állt módjukban visszaadni.Örüljek,mert nem is volt meg a csomagolásunk,amit izgatott kis kezek téptek szét a fa alatt.
Mit is mondjak a gyereknek?A Jézuska véletlen ilyet hozott?
Mivel olyan szomorú volt a kis arca átmentünk T..-ba.
Ott sem lehetett kapni kis varrógépet,de a játékos soron dolgozó fiatalember a vevőszolgálathoz küldött.Azt mondta,volt a polcon pár hete,így a vevőszolgálatos fel tudja hívni a központi raktárat,hogy melyik T. áruházban lehet még ilyen termék.3 fáradt,nyűgös gyerekkel járultam a vevőszolgálatos hölgy elé.Pár évvel tán fiatalabb volt ,mint én.A kislányom oly nagy reménnyel tekintett rá.(A Jézuska erre az évre már elment,így nekünk kell az ügyben tennünk valamit,és ez a néni fog nekünk segíteni.)
Elmondtam a néninek,hogy a Jézuska tévedésből nem jól működő gépet hozott.(Mégse rontsam el a dolgot,de rövidre fogtam,hogy ne is untassam,amúgy is unott volt piszkosul.) Majd azt is elmeséltem,hogy a bent dolgozó kollégája szerint ő tud segíteni nekünk,hogy hol lehetne szerezni.
Végig sem hallgatott,egy kérdést szegezett felém mosolytalan,rezzenéstelen arccal:
-Melyik újságban volt a varrógép akciós?
Én azt ugyan nem tudom,hogy melyikben,hisz az elsőt nem ennél a cégnél vettem.Ismét hivatkozni próbáltam a kedves fiatalemberre,aki ideküldött és próbáltam a gyerekeket minél inkább a hátam mögé slisszolni.Nem sikerült,mert Petra izgatott volt,és remélt.
A hölgy szobor arca továbbra is rezzenéstelen volt,és ismét a szavamba vágott:
-Nem ezt kérdezem,hanem hogy melyik újságban volt akciós!
Aztán picit ciccegve,pofavágva nyúlt a telefonért,hogy kénytelen-kelletlen mégis telefonáljon.
Én pár pillanatig másodikosnak éreztem magam,mikor is a szigorú napközis tanítónéni ledorongolt,hogy engedély nélkül WC-re mentem.A mentegetőzésem kapcsán ő mondotta,hogy nem ezt kérdezte.No,de ez ugye közel 30 éve volt...Mikor is ráeszméltem,hogy ez a hölgy nem Margit néni, és a gyerekem naiv hitét tépdesi,akkor megkértem,hogy ne telefonáljon,majd udvariasan megköszöntem a segítségét.Mindezt egy olyan helyen,ahol a szlogen:
A legkisebb is számít...!"
A legkisebbek egyike igen csalódott volt,amikor távoztunk.A neten levadásztuk azért a varrógép beszerzési helyeket,csak ugye arra várni kell,ő pedig még ma szerette volna.Én pedig kárpótoltam volna.
Nézem,hogy a fa alatt milyen boldog volt azzal a kis géppel.Bosszantó,hogy végül üröm lesz az öröme,és nem is az én hibámból.
Bosszant,hogy azért a kevés kis pénzért,amit fizetésként kapunk szinte csak vackokat adnak el nekünk.Főként,hogy legtöbbje nem is feltétlen olcsó.
Apuéktól kapott robot.No az is egy történet. Petra lesodorta.Letört a karja.Épp ma.Vállból esett le.Még jó,hogy a pillanatragasztó épp olyan,mint rég.Egyből odaragasztottam vele.Kicsit gyengébben mozog,de működik.Gyerekeknek szánják,miért ilyen gyenge?A gyerekek földhöz is vágják,stb.Letörik egyből a karja?Nem is részletezem,hogy Ati mennyire kiborult miatta.
Visszatérve a varrógépre.Kerestem a neten,és hát találtam olyat,mint amilyen az enyém volt 25 éve.Épp az a típus,és épp annyi idős.Árverésen.Még ma is működik,hisz minden rendben rajta.A mai darabok meg egy napig mennek csak?
Talán tényleg szerencsétlenül választunk?
Az emberek,akik a szolgáltatás valamely ágában dolgoznak.Miért ennyire kedvetlenek? Semmi segítőkészség nem volt ebben a mai hölgyben.Egy pillanatig nem nézte,hogy a kislány ott állt,és tőle várta a segítséget.Sem az én kis dumám nem hatotta meg,holott lehet,hogy épp ennyi idős gyereki vannak.
Már csak mi néhányan hiszünk a csodákban? Belátom,én magam is gyermekien naiv vagyok,még mindig.

Más..
Frusztra 2.

Amióta itthon vagyunk egyszerűen elönt a házimunka.Egy ekkora család ellátása,háztartásának vezetése nem kis meló.Főleg,ha az emberlánya pedantériával is barátkozik.
Jó pár dolgot hanyagolok már.Csak a legfontosabbakat vasalom.
Eleve a szárítót leszedni is egy óra hossza,mert két szárító van tele.
Szabi mindent kiönt,a konyhát minden étkezés után fel kell porszívózni,rosszabb esetben mosni,mert a kakaó is gejzír formában robban a plafon felé,ha ledobja az üveget.Azt csak üvegből szereti inni,főleg mert így lehet fröcskölni.
Játékok szana-szét,tengerimalac sodorja ezer felé a forgácsot,gyerekek viszik be a lakásba.
Szemetes szinte mindig tele.Főzni kell,azután mosogatni.No nem panasz,mert csinálja az ember lány,ez a dolga,ez is része,csak annyi idő!Mégis panasz...
Rengeteg idő,amit úgy,de úgy sajnálok elvenni erre a gyerekektől.Talán én nem osztom be jól,vagy talán túl sok még mindig az,amit fontosnak érzek?
Múltkor itt volt Petra kis barátnője.Játszottak,én néha teregettem,néha a másik szárítót szedegettem.Szabi után takarítottam,ruhákat pakoltam,mosogattam.A kislány meg is jegyezte,hogy mennyit dolgozom.
Ismétlem nem is ez a gond,hanem az idő,amit elvesz.Vajon mások hogyan birkóznak meg ezzel?
Amikor dolgozom,akkor tán nincs "időm" ennyire észrevenni,hogy mi mindent kell megcsinálni.Apjuk pedig sokat nyomul,szedi a szárítót,főz,de még így is mindig elúszunk.

3.Mindehhez még jön a jókedv,hogy 5 leadandót kéne egyszerre megírnom,és semmi Péterkém nincs hozzá.
Ünnep után,ilyen nyügi vagyok.Majd nyomok egyet jobbról-balról,és megyek tovább,de most ezt le kellett írnom.
Aztán írok úgy fél kettőig leadandókat..
A gyerekeim meg visszaolvassák majd pár év múlva,és megállapítják,hogy az anyjuk tiszta frusztra volt ilyentájt.
Bocsánat azoktól,akik ezt az összevisszaságot idáig elolvasták,de legalább kijött.Jobb kint,mint bent,bár ezt Shrek másra értette. :)