Szabi..Két imádni való feljegyzésem is akad róla.
Mostanában minden kincset,számára fontos dolgot bedug a pocakjához,a kombidressz alá.Ott őrzi.Így fordulhatott elő,hogy pénteken a bölcsiből hazaérve Apa a pelenkázáskor egy műanyag,játék mobiltelefont talált a gyerek pocakjánál.Péntek lévén,én nem öltöztetgettem át a böliben,csak elhoztam,ahogy volt+ a váltóruhákat.Így nem vettem észre a kis mobilt.Tessék,szakra lett a fiam.Ma pedig az esti vetkőzéskor potyogott ki néhány kavics a pocak elől. Apropó esti vetkőzés...az úgy volt,hogy amikor az udvarról bejöttünk Szabi meglátta a bilit a fürdőben.Kérte is és le akart vetkőzni hozzá.Ám legyen,gondoltam én.Amikor aztán a bilire szerettem volna rásegíteni,akkor jött a szokásos,ellenállós hiszti.Általában úgy van,hogy ő kér valamit,és amikor megvalósítjuk óhaját,akkor kiveri a céltárgyat a kezünkből,vagy már nem szeretné végigvinni azt a cselekvés sort,amiért addig nyüsszögött.Nem ver már át,így nem bosszankodom ezeken a dolgokon,hanem otthagyom,hogy tegyen amit akar.Tapasztalat,hogy ilyenkor elkezdi mégis enni-inni,amit kért,vagy folytatja a cselekvés sort. Lehet,hogy zavarja a mi közbenjárásunk,Nem tudom.
Nos,egyszer csak jött ám utánam a konyhába,cipelve a bilit,és kiabálva,hogy bili-pisi.
-Anya,pisi,bili!
Azt hittem megzabálom,a nagyok pedig vitustáncot jártak örömükben.Atika rohant ,és jól összepuszilgatta az öccsét.
Hiába,aki mindjárt két éves,az bizony egyre rafináltabb,és egyre ügyesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése