2010. április 10., szombat

Rajz

A tavaszi szünetben történt szanálás kapcsán jó pár édes dolog akadt a kezembe.Petra pici kori rajzai,melyeket füzetekbe gyűjtöttünk korok szerint.Nem semmi,hogy az első gyereknél még milyen módszeres tud lenni az ember.Atinál bevallom,nincsenek már ilyen korok szerinti gyűjtemények.Néhány kezdetleges emberke akad füzetekben,de ott valahogy már olyan természetes volt,hogy jól van,már rajzol is.Szabinál meg egészen egyszerűen ...néha ki is dobom a firkákat,melyek már körökbe,zárt firkákba mennek át.Nem tudom,biztos furcsa,hogy ilyet írok,de változik az ember.Nem,nem azért,mert nem fontos már,csak mert nem akkora csoda..Lehet,hogy csak én vagyok ezzel így?
Nos,nemrégiben írtam épp a rajzfejlődésről.Álljon itt hát pár kezdetleges rajz,pár fej-láb ember,és az összes Mici mackó szereplő az én első csodám művei közül.Elég tipikus fejlődésen ment keresztül,nem csinált semmit extra korán,és ma is egy teljesen átlagos kislány.Azt gondolom,nem szabad túl sok jelentőséget tulajdonítani bizonyos dolgoknak.Nem szabad bizonyos dolgokba belelátni olyasmit,ami nem feltétlen reális.Talán sokan megharagszanak rám,de én így gondolom.Minden kisgyerek tehetséges valamiben,az is előfordul,hogy ez a tehetség korán kiütközik.Mégis..amikor azt feltételezem,hogy csemetém épp derivál a kiságyban,akkor magamat is górcső alá kell vetnem,mert én úgy gondolom,hogy ez lehet a későbbi túlkövetelés melegágya.Ez pedig a kisgyermeknek sem jó.Másfelől a szülői csalódásé is lehet.Hallottam már bizony én magam is néhányszor olyasmit,hogy:
Mi lett ezzel a gyerekkel,hisz kicsinek olyan ügyes volt...? Nekünk nőtt,nekünk volt csoda,nem a követelményeknek ugye.Nem volt még követelmény,amit esetleg nem lépett meg.
Amikor első gyermekes anyuka voltam,bizony sokszor megkaptam,hogy azért teszek,mondok dolgokat,mert még csak ez az egy gyermekem van.Akkor ezt furcsállottam,nehezményeztem és talán néha én is úgy láttam,hogy a gyermekem deriválni készül..Ma már belátok sok dolgot.Másként látok dolgokat.A többedik gyermek után már tudom,hogy bizony ezeket a lépéseket általában előbb-utóbb megugorják,és nem egyedi csoda az,hogy így történik.Nincs már annyi időm sem elmerengeni efelett.Ahogy a mondás is tartja..a harmadik gyermeknek a kutya nyalja le a cumiját.Azért ez túlzás,de van benne valami. Rossz példa ,de olyan lehet a szülő fejlődése ,mint amikor az ember autót tanul vezetni.(Élesen él bennem ez,mert 3 éves csak a jogsim.) először annak is örültem,hogy a rutinpályán meg tudtam különböztetni,hogy melyik a gáz,és melyik a fék.A váltót is megtaláltam,és mindezt csak 3 lefulladás mellett vittem végbe percenként.Mégis boldog voltam,és csodának éltem meg,hogy halad velem a kocsi,amit momentán én irányítok.Ma napi szinten nyomom a gázt,és semmi csodát nem érzek ebben.Rutin,aminek jelen esetben nincs érzelmi háttere.A gyereknevelés persze más,de ebben is fejlődünk,változunk.
"Jó szóval oktasd,játszani is engedd,szép komoly fiadat!"

Íme az első "csodák".


Tájkép busszal,3 évesen
Micimackóék 3és fél évesen
Első ember jó arccal,fej-láb szerkezetben 3 évesen
Zárt firkák,embernek nevezett,kezdetleges ábrázolási szándék 2.5 évesen
Firka 20 hónaposan

Kiegészítés!
Nos,ahogy valahol számítottam is rá,bizony felháborodást kelthettek a soraim.(?)
Félreértés ne essék,én átérzem mindenki örömét,elfogultságát,akár ömlengését is.Ahogy írtam,nekem magamnak is voltak/vannak hasonló érzéseim,ahogy minden egészséges embernek,szülőnek.
Amiről még pluszban szólt a bejegyzés,az talán a túlzott elfogultság.Tudom,mi jogon ítélek én meg ilyesmit..?Nem is erről van szó.Szerintem a túlzott elfogultság a fentebb felsorolt veszélyekkel járhat.Persze mikor túlzott..? Ezt mindenki maga éli meg..Nem is akarom semmi különöset ezzel,de véleményem van a tendenciáról,ami aztán elvisz a rivalizáló anyukák felé,akik majdan a suli előtt összevetik az elsős gyerekeik matekfelmérőit.Erről is írtam már.
Nos,a lényeg,hogy senkit nem akartam én megbántani,csak írom a magam gondolatait,ahogy én vélem,és látom.
A másik dolog..Ma már olyan repertoár áll a szülők rendelkezésére.Mindenki nagyon képzi magát,és a gyerekét.Meglátásom szerint néha elmegy a dolog valamiféle...az én gyerekem zseni,vagy majd azt csinálok belőle...gondolat felé.Ez addig jó is,amíg egy bizonyos mértéket nem halad meg.A szülő legyen leginkább szülő!
Persze,én is foglalkozom a gyerekekkel tudatosan,sokszor ezt-azt rajtuk próbálok ki.Mégis,idővel megtanultam őket reálisan is látni,és elfogadni,hogy bár nekem megismételhetetlen csodák,mégis egyek a sok közül.Aki ezt jól megérti,megérzi..talán könnyebben átvészeli az első olyan szitukat,amikor az óvodában,iskolában úgy kezelik a srácait,mint egyet a sok közül.Sajnos nehéz,de ez bizony így lesz,így van..

3 megjegyzés:

  1. Azt hiszem ebben én is bent vagyok, ahogy Zsóka is magára ismert, mivel a nemrégiben írt cikk épp az én bejegyzésem hatására készült azt hiszem. Nem kérdőjelezem meg semmilyen szakmai tudásodat és véleményedet erről a témáról, de azt hiszem Zsókának igaza van abban, hogy kicsit komolyan vetted a dolgot.( nem csak Anyukaként, hanem szakemberként is nézed ezt). Úgy ahogy a többi gyerkőc is, úgy Zsófi is neki állt pont-pont vesszőcskét rajzolni, kerekíti a fejét, vízszintes vonalakat rajzol a szemének és az orrának... fát rajzol és közben megnevezi a részeit.. stb.. Szerintem mint első gyermekes anyuka én is csodálhatom, hogy mennyit tud manapság egy 22 hós csöppség. Nekem ez baromi nagy újdonság. Nem ömlengeni akarok félre ne érts. Mindenkinek megvan a maga stílusa, ettől vagyunk különbek. Zsófit nem traktálom egész nap azzal, hogy hogyan kell rajzolni, nem fogom meg a kezét és nem vele együtt kanyarintom az alakzatokat. Csupán Ő igényli, hogy rajzoljak Neki és Ő később mikor egyedül játszik "lemásolja", ugyan úgy ahogy a mondókákat is, a számokat is... Egyfolytában valamilyen mondókát kell neki mondani, mert ezt kéri, ha valamelyiket megunja szól, hogy nem tetszik már neki, vagy éppen segít elmondani, vagy már éppen Ő maga mondja el egyedül. Nem tartom Manót csodagyereknek és nem is kezelem úgy. Csupán megadom Neki mindazt amire vágyik, a törődést és a sok sok játékot és mondókát.
    Remélem nem lett ebből harag, nem annak szántam! De úgy gondolom első gyermekes szülőként mindezt feljegyezhetem, ahogy én magam illetve ManuApu megéli ezeket a csodákat. Ez a blog Zsófinak szól, arról ahogy mi látjuk Őt most. Egy emlék lesz számára....

    VálaszTörlés
  2. Ágicza!
    Én nem neked írtam kifejezetten azt amit lejegyeztem.Mivel így rákérdezel,rátapintasz,való igaz,hogy jórészt te generáltad a gondolatokat!
    Természetes,hogy azt jegyzel fel magadnak a saját naplódba a saját gyerekedről,érzéseidről,benyomásaidról,amit kívánsz.Én viszont fogalmazhatok meg ennek kapcsán kérdéseket a magaméban.
    Való igaz,én szakemberként is nézem.
    Amennyiben másként olvasod a soraimat,úgy rálelsz valamiféle önkritikára is bennük.Valamikor én is voltam elsőgyerekes,elfogult anyuka.
    Én nem kétlem,hogy ügyes,okos a kislányod, de az nem tálagos hidd el,hogy 20-22 hónaposan valaki pont-pont vesszőcske tipusú verbális kísérés mellett emberalakot,jó testsémát rajzol.Sem az,hogy fát,virágot..Azt írod,épp úgy elkezdte,mint minden más ennyi idős...Nem csak az én gyerekeimet tekintve nem találkoztam ilyesmivel,de szakemberként is kétkedve fogadom.(Több éves gyerekekkel végzett munka,rengeteg anamnézis,fejlődési ív ismeretében.Ezek közt 140-es IQ,és kiemelkedő tehetség is akadt.)Ettől még lehet,hogy így van.Ne bántódj meg,de ez az őszinte véleményem.Nem állítom,hogy lehetetlen,de mindenesetre ritkább dolog.
    Ahogy az is furcsa volt számomra,hogy ő kijelentett,akkor már csak a WC-be hajlnadó végezni a dolgát.Ezekszerint pikk-pakk leszokott a pelenkáról?
    Sok elsőszülöttel megesik,hogy túlzottan teljesítmény orientált lesz.Túlkövetelők lesznek vele a szülők,éppen a kiskori,túlzott"megélés,rácsodálkozás" kapcsán.Valahol én is így voltam ezzel,bár a mértéke nem ugrott ki markánsabban.Olvasd el azt a pár sort,amit a szintén kolléga Kriszit fogalmazott meg Csani gyerekéről az imént.
    Részemről sincs harag,és tök jó,hogy ennyit foglalkozol a kislányoddal,ráadásul ő vevő is minderre.Egy ekkora gyerek figyelme max.7 perc,ennyi a terjedelme.Indulj ki ebből.Onnantól szór..Érdekelhetik a számok is,versek is ,dalok is,de az életkori szintjét nem szabad szerintem figyelmenkívül hagyni.Arról is írtam,hogy lehet valaki tehetséges,sőt zseni is.Ez akár már most megjelenhet.Lehet,hogy erről van szó,de engedd meg ,hogy a saját blogomon szkeptikus gondolatokat is lejegyezzek.Anamnézisben felvett,hasonló szülői adatokat is kritikával,szkeptikusan kezel a "szakember",ahogy te írtad.Odaírjuk mellém,hogy adat az anyától..pl akkor,amikor 1 éves szobatisztaságról beszél az anyuka..
    Mégegyszer megerősítem nincs harag részemről sem,sokszor jól esik a lelkesedésedet olvasni,és semmiképp nem bántó volt a szándék,de más már az élethelyzet,és más az előképzettség.Ez az én "világom",és 3 gyerek után másként látom,és nézem.Ez így természetes.
    "Mindekinek megvan a maga stílusa,ettől vagyunk különbek."..írtad..
    Ez egy elszólás lehet,illetve elírás,ki hogyan értelmezi.Én nem gondolnám,hogy különb bármelyikünk,inkább különböző,és igazad van ,ez így jó!

    VálaszTörlés
  3. Ja,még valami,de ezennel le is zárom a témát,nehogy az legyen,hogy tépem a számat!
    Ágicza!Tényleg,csak tisztán szülőként írom ezt...
    Az első gyereknél mindenki sokat-sokat ad,és foglalkozik.(Jóesetben.) Pont azért,mert bőven van még rá ideje.Egész nap mondókázunk stb..Sokan teszünk így.Ennek azonban meg van a veszélye.Mégpedig az,hogy a gyerek így szocializálódik,ebbe a folyamatos foglalkoztatásba,és nem tud később önállóan játszani.Ezt én megtapasztaltam.Unatkozni tud, "nyúzni" a szülőt azzal,hogy csak,és kizárólag rá figyeljen,és vele törődjön.Ezt most sarkítva írom,de kb. így van.Nem tanul meg egyedül tevékenykedni(vagy csak pihenni)és önállóan játszani még akkor sem,ha már a kora szerint erre alkalmas lenne.Ingerkereső lesz..
    Netán kistestvére is születik,akkor nagyon nehezen éli meg az addigi kizárólagos figyelem megosztottá válását,és valóban csak figyelemfelkeltésre gyúr,ahelyett,hogy rövid ideig eljátszana egyedül.
    Esetleg az anyuka nem szül hamar kistesót,hanem vissza megy dolgozni,a picit közösségbe adja.Ebben az esetben sem csak ő kap majd figyelmet ugye,sőt!Nagyon magára marad,és nehezen viseli az intézményes neveltetést.
    Én ezzel azt akarom mondani,hogy orientálni kell őket az önálló tevékenységek felé,és megvan a veszélye az egésznapos mondókázásnak is.Mindent mértékkel,szerintem ez a helyes út.
    Nekem meg kellett tanítanom Petrát egyedül,önállóan játszani,mert ezt a mintát nem adtam,kevéssé adtam neki kicsiként.Furcsa tudom,amit írok,de közösségi lények lesznek egyszer,és nem leszünk mindig ott nekik.
    Ez csak jótanács,és tapasztalat!

    VálaszTörlés