A legjobb..

Ma reggel,amikor Attila dolgozni indult a szokásos reggeli puszi mellett arra is felderengtem,hogy azt mondta:
-Te vagy a legjobb anyuka a világon!
Úgy érzem,hogy nagyobb szavakra nincs is szükségem ,hisz kinek lehetnék a legjobb,ha nem épp nekik.Kitől lehetne nagyobb elismerés ez,mint attól az embertől,akivel ezeket a gyerekeket együtt formáljuk, együtt terelgetjük.Hol így ,hol úgy..
Sokáig nagyon fájt nekem ez a nap.Ma már inkább egy csomó emléket hoz elém.Példákat,ahogy jónak érzem,ahogy tennem kell,de emellett reálisabban nézek vissza ma már,és látok hétköznapi,apró-cseprő bakikat is,amiket minden szülő elkövet.Látok nehéz napokat,amiket megbeszélni,újra élni,felnőttként értékelni sajnos közösen nem lehet.Ez ma is fáj.A kapcsolat nem forrt ki,nem teljesedett be a felnőtté válásommal,ott a gyermekkoromban megszakadt.Mégis,ahogy tisztábban látom,úgy emberibbnek,valóságosabbnak tűnik ma már..így 23 év távlatából.Ezzel a tisztább látással pedig vissza is találok oda,abba távoli időbe.Talán ez is hiányzott az elmúlt pár évtizedből.Reálisnak,emberinek,valóságosnak látni ŐT,a példát..
Mára sokat ért bennem ennek a napnak az értéke,jelentése.Furcsa mód(vagy teljesen természetesen) megpróbálom inkább a jelenben,saját szerepemben értékelni,és élni meg.Amennyire az én esetemben ezt lehet..Persze nem pezsgődurrogtató,öntömjénezős formában,csak úgy egyszerűen,hétköznapian.
Nagy dolog,hogy három kisgyerek anyukája lehetek.Csak így..egyszerűen.