Amikor kiderült a csoda..

Hogyan is jutott a tudomásomra gyermekeim érkezése?
Mindháromszor másként,más körülmények közt,de ugyanazzal a bizsergető csodás érzéssel.
A történetet nem Petra érkezésével vezetem be,hanem valakivel,aki jött ,és csak épp jelzett felénk.Sosem ismertem meg,mert nem teljesült be az ígéret,amit hozott.Mégis emlékezni fogok rá,mert neki köszönhetem a vágyat,azt az olthatatlant a gyermek iránt!

2000 nyarának vége volt,amikor Balatonon töltöttünk egy hétvégét.Augusztus 20. volt, tűzijátékkal,meleg estével. Azon a estén,bár nem tudtam,de megtörtént..Megfogant egy pici élet.
Nem vártam,nem is terveztem.Nagyon megijedtem,amikor szeptemberben a hányinger kerülgetett,és egy teszt igazolta a gyanúmat.
Ekkor lettem először "terhes" Hamar megbarátkoztam a gondolattal,sőt nagyon vártam a babánkat,aki sajnos másként döntött..

2002 volt,amikor hosszú tortúra után (szövődmények,műtétek)egy reggel erősen vérezni kezdetem.A nőgyógyászomat hívtam,aki azt tanácsolta vegyünk egy terhességi tesztet.Miért is? Arra nem is gondoltam,hogy terhes lehetek,mert akkoriban már le is mondtam a lehetőségről,hisz annyi nehézség került elénk. Igaz volt egy kevés hányingerem,de annak nem tulajdonítottam nagy jelentőséget.
A teszten rögtön két csík mutatkozott. akkor azt sem tudtam,hogy sírjak,vagy nevessek,mert terhes vagyok végre,de vérzek is..
Az UH megerősítette,hogy babánk lesz,és minden rendben van vele.A vérzés nem okozott gondot.Sosem felejtem el,ahogy a monitoron pásztázott a pici nyíl,és mutogatta az orvosom,hogy hol helyezkedik el az akkor 7 hetes embrió.A vizsgáló előtt várt a párom,a büféből egy csokit hozott virág helyett.Hihetetlen boldogok voltunk!Ez az embrió ma már egy 6 éves kislányka,akinek születéséről fogok még írni bővebben itt.

2004 tavasza volt,amikor Petrus 14-15 hónapos babák életét élte.Engem újra elfogott a vágy egy pici baba után.Mindig kis korkülönbséget terveztem a gyermekeim közt.
Sokat nem kellett várni.Éreztem azt a semmihez nem hasonlítható szagot,az émelygést,a fáradságot.Tudtam,hogy Ő ott van a pocakomban..
A tesztet még le sem tettem , rögtön meg is jelent a két csík rajta. Emlékszem,ahogy türelmetlenül,és hatalmas örömmel meséltem el a telefonban apának..Újabb kisbabánk lesz!
A kisbaba ma már 4 éves kisfiú.Kalandos terhességem volt a pocakomban Atesszal,de ez egy másik bejegyzés témája lesz!

2007 őszén nem terveztünk épp babát,mert sok minden történt akkoriban.Harmadik gyermeket akartunk,de nem gondolkodtunk még akkor rajta.
Az Állatkertben voltunk ,amikor is elkapott az a bizonyos illat.(Itt nem az állatsimogatóra gondolok.)
Érdekes,mert Atesznál is az Állatkertben merült fel bennem,hogy talán terhes vagyok...Elkapott tehát az a bizonyos,és jött vele az apró,de biztos hányinger is.
Hazafelé a patikába mentünk,és itthon egyből a teszteléshez fogtam.Ahogy számítottam is,azonnal pozitív lett.3 hét sem telt el a ciklusból,és mégis..
Itt sem tudtam türtőztetni magam,azonmód kirontottam a legkisebb helyiségből,és közöltem az akkor már népes családdal,hogy :Terhes vagyok!
A gyerekek örültek,talán Petra értette is,hogy mit mondok,Atesz csak mosolygott.
Tudtam,hogy ez a baba nagyon akarhatott ide,közénk jönni,hisz kevés esélye volt,mégis megkapaszkodott.Akkor jött,amikor senki nem számított rá,talán csak titkon,egyszer majd..
Mindjárt teljes szívemből akartam.Ő pedig komolyan véve magát nagyon megkínzott az első pár hónapban...
Harmadik magzatom ma már lassan 8 hónapos kisfiú,Szabolcs.
Ők hárman tehát a csodáim,és így jeleztek először nekem,nekünk.
Amikor ezen merengek, gyakran ismét elfog a vágy..azután az ismerős illat után!