Szabika születése

Leírom Szabika születésének történetét.Egyrészt azért ,mert eddig csak egy fórumon írtam le(Onnan másolom.) másrészt ,mert ma valami kapcsán eszembe jutott.Leginkább azért,mert ez volt a 2008-as év egyik legjelentősebb eseménye.

SZABIKA SZÜLETÉSE

Május 19-én este ,fürdés után a tükörbe nézve eszméletlen alakúnak láttam a pocimat, és teljesen lent volt..Meg is lepődtem.Ez a forma hirtelen alakult ki.Ahogy lefeküdtem hatalmas mozgásba kezdett a manó,csak úgy hullámzott a pocim.Ez nem volt jellemző az utóbbi időben.Nyugtattam is,és gondolkodtam picit, mi lehet ez.

Reggel 5 óra körül arra ébredtem,hogy fájásom van.Elég erősnek tűnt,és valahol belül tudtam, hogy ez az,amire gondolok,bár reméltem picit,hogy mégse.A két gyerek,két oldalamon feküdt.Alig bírtam kimászni az ágyból.A WC-re és jött egy löket nyálkás,és hígabb valami,ami magzatvíznek tűnt!:)Vártam..pár perc múlva ismét jött a fájdalom, és ez is igen erősnek bizonyult. Felhívtam Annust, aki átjött segíteni.Ő is azt gondolta amit én, megindult a dolog.Nagyon hálás voltam, mert megnyugodtam kicsit, és a gyerekeket is lefoglalta.Felkelt közben Petra.A fájások meg 6 percenként jöttek,és már össze kellett görnyednem alattuk.Elbújtam ilyenkor a fürdőben,hogy ne lássa a gyerek.

Végül a mentő mellett döntöttünk, mert apa még Pestről jött haza, én meg igen ramatyul voltam..Lezuhiztam, felöltöztem.Épp jött a mentő is,meg a párom is.Szirénázott egyet a kapuban,én meg indultam, visszanéztem a srácokra, akik felöltöztek Annussal, és épp cipőt húztak.Vannak nagy pillanatok...

A mentő rögtön szirénázni kezdett ahogy kiderült,hogy harmadik csaszira indulok.(Kisfiam- utólag tudtam meg- kiszalad a kapuhoz, és kiabálta,hogy anyát elviszi a mentő.Közben szakadt az eső. )Hamar beértünk a klinikára,megvizsgáltak.Szivárgó magzatvíz,jó szívhangok,egy ujjnyi méhszáj..Kaptam szép ruhát,CTG , fájásmérő a hasra,és lefektettek a 3 ágyas szülőszobába, ahol a csaszira várók szoktak feküdni.Ide hozzák ki a babákat is. A fájásmérő rögtön szépen mászkált is felfelé,rendszeres időközönként.Ez a gép igen csak jól lehetett beállítva, mert teljesen jól követte ,amit én is éreztem..Kaptam branült, infúziót antibigyóval,mert repedt a burok.várjak.Szülésznő nagyon kedves volt, mondott mindent. Orromon lélegezzek fájás alatt, fújjam ki a számon stb.

Hamar 60-as,80-as fájásokat mutatott a gép,és a köztük eltelt idő is igen gyorsan rövidült.Akkor volt bennem egy pillanatnyi remény is talán,hogy mégis kinyílik a méhszáj, és hátha megengedik, hogy spontán legyen. Naiv voltam ekkor.

Eléggé fájt, amin magam is megdöbbentem. Eddig még sosem dolgozott ennyire a szervezetem.

Megérkezett a párom a gyerekekkel,a szülésznő meg is rémült hogy gyerekekkel jött,de megnyugtattam,hogy jönnek értük.

Jött a vizit, itt ismét megvizsgáltak.Méhszáj bő egy ujjnyi,koponya tapintható..meg kell műteni..mondta az ügyeletvezető.3 programcsászár van, aztán jövök én.No ne vicceljenek-gondoltam,de valósnak tűnt a dolog.

Hirtelen megjelent a volt dokim,és egyből kiszúrt..mert az ügyeletvezető szólt neki,hogy ott vagyok.Tőlem meg is kérdezte,hogy miért nem a Z-hez járok már.)Odajött hozzám ,nagyon kedves volt.Megnézte a papírt a gépen,meg kérdezgetett.Azzal zárta,hogy találkozunk még, megbeszéljük.Sejtettem,hogy kitalál valamit.Bár ő csak a magán betegeit műti a klinikán, nem asszisztál,bekérte magát asszisztens orvosnak a műtétemre.Ezen teljesen meghatódtam.Valahogy annyira jól esett,és valahogy annyira emberi volt.

Még csak az első csaszis babát hozták ki,üvöltött.Megmérték, saccolgatták előre a súlyt, fogadásokat kötöttek rá.Furi volt.(Másnak ezek a legboldogabb percek az életében,nekik meg napi rutin,munka,amin viccelni is lehet akár..)Én meg számoltam a telcsimen a perceket, és néha úgy éreztem ,hogy nem is telik el idő a két fájás közt.Egyre inkább elöntött a fájdalom,és egyre mérgesebb lettem,hogy miért kell ezt nekem itt végigcsinálnom,ha nem engedik ,hogy befejezzem.Némelyik fájásnál annyira éreztem Szabi fejét,keményen nyomott alul,szinte hihetetlen volt,hogy nem tágulok ettől.

Bejött a párom tök zöldben ugye.(Azt mondták neki,én leszek a következő..pedig nem..).Mondta,hogy beküldték egy másik nőhöz mert az is Csilla volt.Kicsit zavarban közölte,hogy ő nem az én feleségem.Elvette a telcsimet,majd ő nézi az időt.Leült mellém,és nem tudott nagyon mit kezdeni magával.Próbált segíteni, meg dumálni,sőt viccet is mesélt volna...de mutogatni bírtam csak neki,hogy pszt...szólni már nem igen..Olyan szitu,hogy valaki nincs benne valamiben, de segíteni akar viszont fogalma sincs arról,hogy a másik épp mit érez.Édes volt, mert végül csak fogta a kezem ,csendben..Próbálkozott még,hogy esetleg lefényképezzen-e,de erre már tényleg nem reagáltam.

Második baba is kint volt a műtőből.Ritkán jöttek,sok idő telt el.Szülésznő mondta,hogy kint hallani a gyerekeim hangját.Várták kint a babát a nagynénimékkel.

Megkérdezték a neveket, fiú-lány név felkerült a papírra..Ekkor lassan 6 órája jöttek a fájások és tényleg egybefüggőek voltak,így elkezdtem nyöszörögni közben,és teljesen kiborultam.Szinte hiszti közeli állapotban voltam,amit szégyenlek is.Nem vettem már levegőt sem.A szülésznő rám is szólt,meg leült mellém ,és vezénylete a légzést.

Kint volt a 3. baba is.Már fertőtlenítik a műtőt..

A fertőtlenítés igen hosszas folyamat lehet,legalábbis én ezt éreztem ekkor.Szülésznő nyugtatott,hogy mindjárt,mindjárt,kitartás.én meg szuszogtam,mint a gép.Végül bejutottunk a műtőbe.Oda is úgy vonszolt be a műtősfiú.Valahogy totál nem voltam ura a helyzetnek.Felültettek az asztalra.Sajna rajtam maradt a melltartó,azt a műtősfiú próbálta leszedni rólam,de rájött ,hogy a infuzi végett nem fog menni,erre visszaadta rám.Ekkor ez se zavart különösebben.Betekerte a lábam fáslival,sapi rám stb..annyira csak történtek a dolgok.így,hogy nem voltam hanyatt fektetve tűrhetőbb volt.

Mérték a vérnyomit is.(150-esek sorra) lehet,hogy mégis volt magas vérnyomásom,vagy csak a helyzet?

Aneszteziológus asszisztens állati rendes volt.Jött a doki,hogy szúrja a gerincem,de akkor épp jött a fájás is. Cicahátat kéne ugye csinálni, de én szinte kiabáltam,hogy most ne nyúljon a hátamhoz, mert nem bírok magammal,nem leszek nyugton.Mikor elmúlt beszúrta, elsőre sikerült, alig éreztem.Utána újabb fájás,amikor is le kellett feküdi a műtőasztalra.Egyszerűen nem bírtam tartani magam,és elzuhantam a frissen szúrt hátamra.Ezért meg is kaptam ,hogy működjek együtt.A lábam is alig tudtam beemelni a tartókba. Felrakták a paravánt, meg zsákokat a lábra stb.Jött a párom a fejemhez,meg a dokik. D. doktor operált.Voltam már nála, aranyos, de nagyon fiatal. Örültem,hogy ott van a volt dokim.Anesztes fújta a hideg vizet spricnivel,hogy hol érzem a lábam,de már sehol.Katétert berakták,majd meg is vizsgáltak,hogy mégis meddig jutottam el.Bő egy ujjnyi,hát ez az én maximumom ugye.

Annyira ki voltam,hogy el- el aludtam amíg zajlott a műtét.Aztán amikor hallottam,hogy a párom izzíthatja a fényképezőt,akkor magamhoz tértem.Rángatták a hasam ide-oda, éreztem,hogy baromira húznak .A volt dokim vezényelte a dolgot.Úgy kellett a gyereket felhúzni,mert teljesen lent volt, a feje nehezen jött már ki.Mondta is az orvos,hogy vajúdott ugye...

Szabi azonnal sírni kezdet.A mellkasomon, a paraván anyagán volt.Jó,hogy ott látják el, mert így éreztem én is őt, és talán ő is engem.

Aztán megmutatták.Csupa vér volt, és a fényképen a szeme elé kapta a kezeit. Folytak a könnyeim,meg úgy lefutott előttem az elmúlt időszak mindenestől,és ott az a pici ember.

Apa kiment vele lefényképezni ,én meg ott maradtam a hosszas befejezéssel.15 perc amíg kint a baba, de a befejezés hosszú. Aludni már nem tudtam,olyan hatással voltak rám az események.Egész felső testem rázkódott, mert kihűl az ember a gerincközeli érzéstelenítéstől. Kaptam nyugtatót a branülbe, ami csökkenti a remegést.Visszahozták a babát. Pólyában ,tök szép színe volt, és nézelődött.Oda tették a fejemhez,hogy adjak puszit neki. 51cm, 2740g.Ezen mondhatni meglepődtem picit.UH többnek becsülte.

Közben kiderült ,hogy a köldökzsinór vért nem sikerült levenni, mert a szerelék nem volt tökélestes talán, vagy már nem pulzált eléggé a zsinórban a vér.Nagyon bántott a dolog.Rákérdeztem,hogy a placenta rendi volt-e, és igen.

Szülésznő mondta,hogy érett baba, szopja az ujját, jó Apqar 9/10,egyszerűen csak ekkora.Nincs gond.(Párom ennyivel született)

Kivitték újra,míg bezárják a sebet. A szülésznő kivitte az ajtóba, és megmutatta gyerekeimnek.Leguggolt,és mondta,hogy itt a kistesó.Kifelé várt , kezében a manóval.Ahogy toltak rám tette,a párom meg fotózott.Milyen jó is annak ,aki ilyenkor nem az intenzív őrzőbe megy,hanem a babával marad.Bizony.. :(

Keresztültoltak ezer utcai ruhás, CTG-re váró ember közt.Elég vacak helyzet,a fejemet sem emelhettem meg.Lifttel fel az intenzívre.Párom behozhatta a legfontosabb dolgokat,és én keresztül estem a szokásos ottani protokollon,amit inkább nem részletez az ember,mert igen kevéssé vidám.Másnap lekerültem a csecsemős részlegre, ahol,bár járni alig tudtam rögtön kikértem Páczai Szabolcs Gábort a csecsemősöktől.

Vannak tényleg napok,órák,amiket nem felejt el az ember, és hát a gyermekünk/ gyerekeink születése is ilyen,bárhogy zajlik is le.Én mindig újra rácsodálkozom azokra a tiszta gondolatokra, amik a fejemben ilyenkor motoszkálnak,ahogy a pici arcukra nézek...