Dilemma

Ma,sok év után állásinterjún vettem részt.
A nevelési tanácsadóba keresnek fejlesztőpedagógust.Jövőhét kedden kellene kezdenem.
Nagyon rugalmas és szimpatikus a dolog. A vezetőnő kedves,nagyon nagy szüksége lenne a státusz betöltésére.
Heti 21 órát kellene dolgozni,amit szinte teljesen magam oszthatnék be.
A munkámban teljes autonómiát kapnék.
A párom 24 órás beosztásokban dolgozik,így azokon a napokon amikor itthon van ő tudna is vigyázni Szabira.Két szopi között akár le is dolgoznám az adott órákat,sőt akár haza is jöhetnék közte,ahogy az órarendem alakítanám.
A párom munkában töltött napjain pedig az egyik kollégájának felesége vállalná el a kisfiút.
Az előző munkahelyemen viszont közös megegyezéssel fel kellene mondanom.
Nagyon bizonytalan vagyok.Érveim vannak mellette,és ellene is.

MELLETTE:

-Helyben van a munkahely.Itt nagyon nehéz az én szakmámban(másban is) elhelyezkedni.Nem kellene tehát bejárnom BP-re.
A munkaidő viszonylag rugalmas.
-Tanulási zavaros,illetve értelmileg érintett,autisztikus gyerekeket kellene fejleszteni. Mozgásfejlesztés tartani koordinációs zavarokkal küzdő gyerekeknek. Ez a dolog a szívem csücske.
-4 hónap próbaidő után véglegesítenének.
Kizökkennék kicsit a hosszú itthon töltött idő után.Lenne egy kis alkotó tevékenység,ami más az eddigieknél.
-anyagiakban sem lenne rossz a dolog,mert nyilván többet keresnék a GYED összegénél.

ELLENE:

-Szabi nagyon kicsi még.Nagyon rossz lenne még ez a kevés idő is távol tőle.Ezek a pillanatok nem térnek vissza.Én szeretném látni az első dolgait..felállás,lépés ,szó ...
-A mostani életemet is imádom.Szeretek a gyerekekkel lenni.
-Van még 16 hónap GYEDEM,amit így kidobnék.
-Úgy érzem a gyerekeim nyugalmát,biztonságát jelenti valahol,hogy itthon vagyok.Mi lesz ,ha betegek lesznek,és nem tudnak oviba menni?STB..
Nem tudom,hogy később meg tudnám -e bocsájtani magamnak ezt a lépésem.Esetleg csak most dramatizálom túl a dolgot?
Nem tudom mit tegyek..