Írom ezt a blogot.Mostanság sok virtuális ismerősöm kezdett írni ilyesmit.Nézegetem is szorgosan a bejegyzéseiket.
Milyen érdekes is az emberi természet.Tele kíváncsisággal,és a megismerés vágyával.
Emberi kapcsolatokra lelünk egy lelketlen gép segítségével.Megismerünk a szívünknek kedves,lélekben társ embereket,akiknek tudunk a mindennapjairól,érzéseiről,néha félelmeiről,örömeiről,nehézségeiről.Minél közelebb akarjuk őket érezni magunkhoz,és többet megtudni róluk.Róluk,akik közül sokakat még sosem láttunk,mégis tudjuk,hogy jól megértenénk egymást.
Írjuk,mert érzések tombolnak bennünk,és nagy dolgok történnek velünk.Cseperednek a gyermekeink,akik nap mint nap új csodát,megörökíteni való múló pillanatokat hoznak az életünkbe.Sorainkat nekik is szánjuk talán.Egyszer majd elolvassák,hogy miként szerették egymást,és miként tanulták ezt a világot.
Írjuk magunknak,mert megállítanánk a pillanatot,vagy sürgetnénk a következőt.
Olvas az ember sok mindent életében.Manapság én leginkább szakkönyveket,és babanaplókat a neten. Sokszor megkönnyezve egy -egy történetet,és várva a folytatást..Valami olyan nagyon közös érzés ébred bennem ilyenkor.Valami emberi,és ösztönös dolog.
Valami olyasmi,ami megerősíti bennem az érzést,hogy nagyobb csoda nem történhetett volna velem,minthogy gyermekeim születtek!
Ezt olyan szépen leírtad, tényleg így van. Aztán mindenki maga dönti el, mekkora szeletet mutat meg a kis életéből, mindennapjaiból.Ki többet, ki kevesebbet.
VálaszTörlésBence 8,5 hónapos volt, mikor elkezdtem blogolni. Korábban is szerettem volna, de mindig attól féltem, hogy ez valami nagyon bonyolult dolog, pedig mindig is szerettem a gép előtt ülni, olvasgatni. Aztán mikor belevágtam, valahogy jött minden magától. Eleinte, sőt még szinte Anni születéséig úgy irtam, mintha Beni bőrébe bújtam volna. Aztán Anni miatt nem tudtam volna elmondani dolgokat úgy viccesen. Sokat változott a blogom. Pedig most már lassan Anni is kis huncut és újra viccesebbre vehetném a figurát, csak félek kicsit káoszos lesz az egész blog. :(