Tudom,a cím furcsának tűnik.Nem arról van szó,hogy ez egy új dolog lenne.Szabi is átesett a kezeinek felfedezésén hónapokkal ezelőtt.(2008 július)
Mostanság ismét nagyon foglalkoztatják a végtagjai.A lábait nyilván rendszeresen a szájához viszi,rágcsikálja a lábujjakat,ahogy azt ennyi idősen tenni szokás.(Párom menetrend szerint megpróbálkozik ezzel minden gyermekünknél.Motivációt kap,hogy kipróbálja hajlékonyságát,és lábujjait a szájába helyezze..Mondanom sem kell,hogy ezen tevékenységét elenyésző siker koronázza.Az évek meg csak telnek ugye..)
Kezek!Tudatosabban,és koordináltabban használja az elmúlt hetekben.Megjelent nála a taps,amit már jól köt az utasításhoz is.Megkérjük,és ő tapsolni kezd.
Emellett megjelent egy jellegzetes mozdulat,ahogy szinte büszkén maga elé emeli a kézfejét,forgatgatja,aztán ránk pillant,és szinte büszkén mutatja a nekünk!
"Mi van nekem!"arckifejezést vágva a dologhoz.Nagyon tetszik ez a jelenség!Olyan büszke a pofija,mintha legalábbis valamiféle csoda lenne a birtokában.Hiába, a saját test felfedezése magában örömforrás.
Másik,ami édes.."elszégyenli" magát.Ez Petránál is soká megvolt.Atinál kevésbé jelentkezett.
Mit is értek ezalatt? Sunyi mosoly kíséretében többször balra -jobbra dönti az arcocskáját,miközben a közönséget figyeli,majd huncutul,kicsit szégyenlős fejet vágva oldalra kapja a fejét.
Eszméletlen aranyos!Hiába,a szerelem harmadszorra is magas lánggal lobog. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése