Mozgásfejlődés

A harmadik-negyedik hónap mutatványa, hogy a baba egyedül megfordul, majd néhány hét múlva rájön, hogy ezzel a módszerrel haladni is tud: gurulni kezd, ha megfelelő tér áll rendelkezésére. Nem sokkal később arra is rájön, hogy ha a kezével kitámasztja magát, és a lábával tol egyet-kettőt, akkor a gurulással járó kissé félelmetes egyensúlyvesztés nélkül is elérheti a környezetében lévő tárgyakat. Megjelenik a kúszás. Ez a mozgásfejlődés egyik legfontosabb állomása: a végtagok és a hát izmait nagymértékben erősíti. Egy-két hónap múlva, ha már a végtagok elbírják a test súlyát, a baba törzse elemelkedik a talajtól: indul a mászó korszak. A kúszás és a mászás nagyon összetett idegrendszeri működést igényel – és egyben az idegrendszer különböző területei között létrejött összeköttetések mennyiségét is növeli. Minél több időt tölt a baba kúszással, mászással, annál jobb. A terápiás szakemberek világszerte tapasztalják, hogy a hozzájuk forduló viselkedés és/vagy tanulási zavarral küzdő gyerekek szülei sokszor arról számolnak be, hogy a kúszás, mászás időszaka nagyon rövid volt, vagy teljesen kimaradt gyerek életéből. Minél komolyabb a probléma, annál nagyobb a valószínűsége a négykézlábas korszak hiányának. A megfigyelések szerint a fentebb említett „repülőzős” babák hajlamosak a kúszás elhagyására: ők mindjárt „lábra dolgoznak”, és az ágy rácsába kapaszkodva felállnak. Ez nem jó jel a későbbiekre nézve.

Amiben segíthetünk:
– Ha nem jelennek meg a fent leírt mozgásformák, forduljunk korai fejlesztéssel foglalkozó szakemberhez. Az ok sokféle lehet (fennmaradt reflexek, késői érés, de az ingerfelvétel hiánya is – ha nem találja izgalmasnak a környezetét, mert látás-, halláscsökkenés, vagy más „bemeneti probléma” áll fenn, nincs miért kúsznia), így a terápia is sokféle.
– Játsszunk a babával minél több ringató, hintáztató, forgató játékot, ezek segítik az idegrendszer érését, így a kórosan fönnmaradt reflexek leépülését és a szükséges mozgásformák megjelenését.
– Ha nem akar átfordulni, gurulni a baba, két felnőtt fogja meg egy takaró négy csücskét, és görgesse a babát alacsonyan a talaj fölött tartott takaróban oda-vissza. Persze csak akkor, ha a kicsi nem tiltakozik.
– Fektessük hason a babát egy nagy fiziológiás labdára, és finoman görgessük ide-oda. Ez erősíti a hátizmokat, és ingerli az egyensúlyszervet – mindkettőnek kulcsszerepe van a fejlődésben.
– Fektessük hasra a térdünkön, és játsszunk vele biciklizést: a két lábát felváltva toljuk a hasa alá, majd egyenesítsük ki, mintha kerékpárt hajtana.
– Ha kihagyta a kúszást, mászást, később próbáljunk olyan helyzetet teremteni, amelyben pótolhatja ezt: játsszunk kutyát, csalogassuk át az asztal alatt vagy a mászóalagúton.

Amivel ártunk
- Ne erőltessük az elmaradt mozgásformát. Ezzel ellenállást váltunk ki a gyerekből, ráadásul megütheti magát, hiszen épp az a baj, hogy nem tudja jól irányítani a mozgását. Elvehetjük a kedvét mindenféle további mozgástól.
- Ne tartsuk kiságyban, járókában vagy babaülésben a csecsemőt, így nincs alkalma kipróbálni sem a nagymozgásokat, nemhogy gyakorolni. Teremtsünk érdekes és biztonságos környezetet a lakásban.

Ül, áll, jár
Amint a törzs izmai eléggé megerősödtek, a baba két keze felszabadul: nincs már szüksége támasztékra. Megváltozik a világ: mindkét kezét használni tudja, szinte bármit képes elérni. A baba természetesen nem akkor ül föl először, amikor magától is ülni tud: törülközés, öltöztetés, képeskönyv-nézegetés, kukucsjáték közben hét-nyolc hónapos kora előtt is csücsül a felnőtt ölében. Ez azonban biztosan nem árt neki! Nem kell szigorúan tartani magunkat az ültetési tilalomhoz, de mindenképpen figyeljünk rá, hogy mikor fárad el, mikor kíván inkább feküdni, vagy más testhelyzetet felvenni. Ezt csak akkor érezzük igazán, ha a baba az ölünkben ül, és nem párnákkal kitámasztva, vagy hintába, bébikompba szíjazva. Ezek az eszközök nem segítik, inkább gátolják a harmonikus mozgás kialakulását.
A fölülés képessége után már csak néhány hét, és a baba egy megfelelő magasságú tárgyba kapaszkodva fel is áll. Ha eléggé megerősödött a törzs, és a feszítő izommunka sem esik nehezére, akkor akár percekig is képes álló helyzetben maradni. Az állásból az oldalazva járás következik: csak a testsúly áthelyezésére és egész kicsi lábemelésre van szükség a haladáshoz. Gyakorlásra jó terep a lakás: bútorok mentén, vagy a járóka, ágy rácsaiba kapaszkodva szokott felállni a baba. A legtöbben a tizedik hónap környékén kapaszkodnak fel állásba, és két hónap gyakorlás után engedik el támasztékukat. Ezután következnek az első bizonytalan, majd egyre biztosabb lépések.
A mozgás a következő hónapok során mind harmonikusabb, könnyedebb lesz, a babának lassan nem kell tudatosan figyelnie minden mozdulatára: a mászás, a járás és hamarosan a futás is automatikussá válik. A fejlődés itt nem áll meg. Van, aki hivatásszerűen foglalkozik majd mozgással, más művészi szintre emeli ezt a képességét. A legtöbben „csak” élvezik, amit az első évek során elértek. Annál nagyobb örömüket lelik benne, minél komolyabb volt az alapozás.

Amivel segíthetünk
– Kezdettől fektessünk nagy hangsúlyt arra, hogy mindkét oldalt használja a gyerek, hogy mindkét agyfélteke egyformán fejlődjön. Kifejezetten káros a jobbkezességet, jobblábasságot erőltetni, még akkor is, ha később valóban jobbkezes lesz. Két kézzel dobja a labdát, mindkét lábbal rúgjon. Vegyünk lábbal hajtós motort, később biztonságos biciklit: ezeket csak úgy lehet használni, ha mindkét lábát egyformán igénybe veszi.
– Engedjük annyit hintázni, amennyit akar, a lengés nagyon jól hat az idegrendszer fejlődésére.

Mit ne tegyünk?
– Ne féltsük a babát, nincs porcelánból. Engedjük mozogni, lépcsőzni, mászókára, fára föl- és lemászni, lógni és csúszni. Ha veszélyesnek tartjuk a terepet, álljunk mellé, hogy elkaphassuk. A tapasztalatok, kisebb sérülések tanítják meg arra, hogyan vigyázhat magára.

Lakatos Katalin tollából