2009. június 16., kedd

Kiskori duma

Ma a sógornőmmel felidéztük,hogy milyen édes dumája volt Petrának.Én szóról-szóra nem is vágtam úgy a dolgot,ahogyan ő.Nagyon jó volt megélni az érzést,ami ezekhez a sete-suta kis szavakhoz kapcsolódott.Az első nagy csoda!
Petrusnak ugyanis esti rituáléja volt.Amikor már verbális utasítássá tudta formálni igényeit,bizony jó diktátor módjára nekilátott parancsolgatni.Ezen szokásához amúgy máig ragaszkodik,bár vannak lázadások az őt szolgáló nép körében.:-)
Nos,a 2 éves forma lány már akkor utasítgatott minket,mégpedig az esti lefekvés kapcsán.

"Csudd de ajtót, tacsold le vijanyt,tataj de!"

Magyarán->Csukd be ajtót,kapcsold le villanyt,takarj be!
Emlékszem mennyire aranyos volt!Olyan nagy lett,és azt veszem észre,hogy sok régi dolog kiesik a fejemből.Miket mondtak,milyenek voltak..
Ezért is jó,ha az ember ilyesforma blog írására adja a fejét.
Ezek hosszú évek múlva is szívet melengető,arcot felderítő emlékek,melyeket visszaolvasni is igazán jó lesz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése