2009. június 15., hétfő

Hordozás


Amikor Petra kicsi volt,néha láttam anyukat az utcán,akik hordozókendőben vitték a babájukat.Akkoriban,és azóta is igen nagy babakocsi őrült voltam/vagyok,így nem igazán fogott meg a dolog.
Nekem kengurum volt,abból sem valami extra darab.Néhány próbálkozás után el is ment a kedvem tőle,mert fájt mindenem,és a gyerek sem érezte magát jól benne.
Atinál sem változott sokat a helyzet.Akkoriban vettem egy elég nagy ,két irányból tolható Pierre Cardin kocsit,amivel igen nehezen boldogultam.
Két gyerekkel kész kaland volt a játszótérre is lejutni,főként,hogy akkor még lakótelepen laktunk,a 11. emeleten.A lift kicsi volt,a két éves Petra gyakran elfáradt a séta közben.Olyankor a hatalmas babakocsi lábtartójára térdelt,és így toltam őket.Közlekedni így végképp lehetetlen volt,mert a padkákra sem tudtam felemelni a két gyerekkel"terhelt" kocsit.
Szabinak már egy kisebb,sportosabb járgány vettünk,bár a márkához hűek maradtunk.Több okunk is volt,hogy sok pénzt ne áldozunk babakocsira.Fő ok az volt,hogy javarészt kocsival járok,és kertes házunk van,ahová már könnyebb kitenni levegőzni a csecsemőt.
Aztán egy netes fórumon hallottam ismét a hordozó kendőről.Topiktársunk egy igazi "térítő" ,aki bizony megfertőzött mindenkit a hordozás szeretetével.
Megvallom,először idegenkedtem tőle,főleg attól,hogy a hátamon vigyek egy pici babát.Aztán elkezdődött az ovi,és minden reggel küzdenem kellett a babakocsi csomagtartóba helyezésével,ki-be rakásával.Akkoriban topiktársunk egy új eszközt,a mei tai hordozót ismertette meg velünk,ami nekem szimpi volt nagyon,mert egyszerűbbnek láttam a kendő megkötésénél.
Az ára borsos volt,így varrattam egyet,később pedig egy igazán profit varrt nekem Annus.
Mára megtörtént,amit sose gondoltam volna..Rendszeresen a hátamon hordozom Szabit.(Sose mond,hogy soha..)
Így megyünk az oviba,és nem kell babakocsit rángatni.
így megyünk bevásárolni,és marad hely az árunak is a kocsiban.Így locsolok a kertben..A szomszéd épp ezért hitte már a gyermeket permetező, háti készüléknek is.
Amiért írok erről..
Több oka is van.Főleg ,mert tényleg jó.
Másrészt igazán jó magyar közvélemény kutató eszköz.
Mennyire merevek,és újat ,mást nehezen fogadók az ember..Értem itt magam is,hisz először én is furcsáltam..
Sokan először nem is észlelik,hogy mi van a hátamon,vagy hátizsáknak hiszik.Szó szerint levesestál nagyságú szemekkel néznek rám,amikor felfedezik,hogy mit is rejt a hátizsák.
Vannak aztán a "gyermek kínzó gonosz némber" arckifejezést öltők,akik nemtetszésüknek hangot is adnak.Megfullad szegény,és stb..Nyilván,már csak ez lehet az ember célja,főleg amikor hangosan kacag,és vidáman nézelődik a gyerek..
Vannak ,akiknek nagyon tetszik a dolog,és érdeklődnek iránta.Az biztos,hogy szinte mindenkiből kivált valamiféle reakciót,hogy nem 4 keréken gurítom a gyerekem.
Ma egy bevásárló központban épp a pénztáros néni varázsolt el.Igazán tetszett neki a dolog,és elmondta,hogy ő is sokat hordozta a babáját anno kenguruban.Mondta,hogy biztosan szép egyenes lesz ettől a hátam.Olyan kedves volt,és nyitott.
Lehetnénk mindannyian azok,mert lehet,hogy lemaradunk valami jóról!

1 megjegyzés:

  1. Nekem alapban elég szar a hátam. Csak az az élmény maradt meg, hogy a kis súlyú Matykót ha kenguruban vittem, majdnem megszakadtam és egész nap használhatatlanná vált a hátam. Lényegében mostanra elég rendesen leamortizáltak a fiúk. Ha az úszás nem hozna néha helyre, nem tudom mi lenne velem. Néha épp ez a megroppanás, -rokkanás miatt gondolkodom minden vágyódásom ellenére azon, hogy soha többet negyediket...

    De olyan jó, hogy neked ez bejött. Nálunk testvérfellépő volt, bár Matyi és Miki között olyan korkülönbség lett, hogy nem volt addigra Matykónak gondja a hosszabb sétával sem...

    VálaszTörlés