Pénteken ballagott Petra az oviból,és ma megtudtam,hogy az 1.F osztály tanulója lesz ahová 23 kisgyermek fog járni,köztük a barátnője is,ami elég jó hír.Ez az osztály lesz a legkisebb létszámmal rendelkező,ami szintén jó,bár a gyerekek osztályokba sorolásának szempontjai még mindig nem körvonalazódtak előttem.A tanítónéniket sem ismerjük még mindig,de talán jövő kedden,amikor is meglesz az első iskolai szülői értekezlet,melyen szülőként veszek részt.
Ballagás..Sokan voltak,tömött volt az udvar,szemerkélt az eső,és nem volt jó a hangosítás.A fényképező lemerült,így telefonos képeket készítettem.
Atika is mondott,ballagási verset Petráéknak.Édes volt az a kevés,amit láttunk,hallottunk belőle.A kiscsopis tesókákat aztán be is vitték az épületbe,amíg a nagyok búcsúztak.Az ünnepség után volt egy pici tortaevés a teremben,ahová Ateszt is meghívták,mint tesót.Az én jól nevelt kisfiam cipőt váltott,és úgy ment be a terembe,hisz nem lehet kintiben.
Ennek egyenes következményeképp végül a benti cipőben jött haza,mert a nagy kavarodásban elmaradt a cipőváltás.Itt voltak mamiék,meg sógornőmék,szedtük a lábunk.Itthon megbeszéltük Atásszal,hogy szól,kedden vigyük vissza a cipőt,ha netán Anya elfelejtené.
Elfelejtette..Ezért mondom a magamét!
Ott szembesültünk reggel 7:15-kor,hogy nincs cipő.Hangosan jajongtunk,mire a reggeles dadusnéni közölte,hogy ne magasszárú tornacipőben menjen be,hanem a péntekről ott maradt szandiban.Szóltunk tehát,hogy nincs cipő bentre,bár a saját óvónéni,és dadusnéni még nem volt ott.
Délután,amikor mentem értük kaptam az óvónénitől egy kisebb fejmosást,miszerint ne "sunnyogjunk" máskor a cipő végett,és mérgesek,ha nincs váltó...Elmondtam,hogy szóltam,és nem sunnyogtam.Nem vagyok az a fajta,és magam is jól ismerem az intézmények szabályait..
Este Atika sírt,nem akart oviba menni.végül én is sírtam(már csak ilyen vagyok),mert én voltam a hibás.A dadusnéni összeszidta a cipő miatt,amikor ott csücsültek már a szőnyegen.Annyira édes volt!Kértem,hogy ne haragudjon,hogy elfelejtettem.Mire még magát hibáztatta,hogy ő miatta volt,hisz nem szólt.
Reggel szóltam az óvónéninek,és beszéltem a daduskával is.Eleve túlzásnak érzem a "sunnyogás" szót,a szidást meg főleg,amikor semmi rosszat nem tett a gyerek.Nem rosszalkodott,most fordult először elő,hogy nem volt cipője,és szóltunk is róla reggel,igaz nem nekik,de szóltunk.
A dadusnéni azzal érvelt,hogy AZ ÉN GYEREKEMNEK is tudni kell a szabályokat.Mondtam,hogy véleményem szerint tudja,hisz épp azért váltott cipőt pénteken,és nem rohant be a kintiben, még a torta vonzása ellenére sem."A szülőtől is jól esik,ha ilyen esetben szól."-mondta..Igen,én így jártam el..
Nem szidta meg nagyon Atit,de tudni a kell a szabályt..Ismétlem, tudja!Végül megállapodtunk abban,hogy az információ nem áramlott megfelelően,hisz a reggeles dadus nem szólt a dologról.
Félreértés ne essék!Nagyon elégedett vagyok az intézménnyel,csak a folyamatban akadnak néha nehéz,hibás pontok,melyek nem kerülhetők el teljességgel..A gépezet halad,rendnek kell lenni.Én ezt is értem,de a gyerekem viszont egy ebben a gépezetben!Milyen apróságok világosodnak meg az ember előtt így szülőként.Ezentúl leíroma pedagógusoknak ,ha netán elmaradunk valamivel,mert igazán fáj Atesz könnye,főleg ilyen dolog miatt.Olyan kis érzékeny mostanában(szóltam is erről)és elfáradt az év során.Olyan jó kisfiú,és szereti a dadusnénit,óvónéniket.Szeretne megfelelni,és bántja,ha leszidják.Olyan egyszerű ez,és olyan fontos.Mi felnőttek meg sodródunk,hibázunk,és mennyi minden múlik azon,ha tévedünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése