Vannak az életben olyan napok,melyek különösebben nem nagyok.Tulajdonképpen egyszerű hétköznapnak tűnnek aztán később,évek múlva,visszatekintve olyan szépnek,boldognak látjuk őket.
Ilyen például az a tavaszi nap is,amikor ezt a kismotort vettük meg.Épp nem volt autónk,így busszal mentünk el a Tesco-ba.Petra 16 hónapos lehetett,Húsvét előtt jártunk.
Petra,Apa,és én..akkor még csak ennyien.A Tesco-ban nem volt ilyen picike méretű motor,így átnyargaltunk a riválishoz.Ott mindjárt megtaláltuk ezt a kis piros motort.Petra felpattant már ott,bent az üzletben rá,és fülig érő szájjal hajtotta a polcok között.
Aztán kint a buszmegállóig is repesztett vele.Mögötte sétáltunk apával,és felidéztük azt,amikor egészen kicsi volt,és tervezgettük,hogy majd lesz ilyen korszak is,amikor motorozni fog.A Nap sütött,jó volt a kedvünk.Nem volt igazán semmi különös,olyan egyszerű,boldog nap volt.
Sokáig a motoron ülve volt hajlandó enni is,és hatalmas örömmel ment vele a játszótérre is.Oda felé,és vissza is versenyeztek a lakótelepi srácokkal,sokszor rohantam utána nagy pocival Atesszal a hasamban,vagy szaladt utánuk a bátyám.Hányszor mentünk sétálni a sógornőmmel úgy,hogy Petra ezen a kis piros motoron ült,Petya meg egy ua. ilyen kéken.Mi meg olyan büszkék voltunk rájuk.
Később Ateszkáé lett a motor,aki híven a hagyományokhoz nagy örömmel használta.Mennyit ment vele még a régi lakásban,aztán itt a kertben is.Úgy nevezte ,hogy "TOJA" a motorja szót rövidítve.
Két éves múlt,amikor nagyobbat hozott neki a nyuszi.Akkor épp lilát,mert az volt Petrának,és neki is a kedvenc színe.
A piros kismotor két évig Benié volt a szomszédból.Mára már nem a legszebb kismotor,nyikorognak a kerekei,és tépettek a matricái.Ez a kis piros motor is egy olyan tárgy,amit meg fogok őrízni.Eszembe nem jutna kidobni,vagy megválni tőle.
Az életünk egy egyszerűen boldog napjára emlékeztet,amit sok ezzel kapcsolatos vidámság követett.
(Petra itt egy másfajta járművet ül épp meg,de épp ennyi idősen,a motoros korszakban. :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése