Nos,ma rövidke közös tartózkodás után elhagytam az ovi területét.Szabi épp egy szép kis motoron pózolt,én meg kihasználva a lehetőséget elslisszoltam.
Bementem addig a suliba,Petrus tanítónénijéhez.Nagyon kedves,aranyos pedagógus,több közös is van bennünk.Jót beszélgettünk a szakmáról,gyerekekről,Petráról.Vittem pár régi,frontálisan használható eszközömet is neki,hátha látja hasznát.
Az ő lánya is bölcsikezdő,így együtt sétáltunk vissza az intézményhez.
Addigra a kicsik már az épületben voltak,épp ebédhez készülődtek.
Szabi épp sírt egy picit,de szépen odaült ő is a kis asztalhoz.Partedlit kapott a nyakába,amit szokásához nem híven,magán is hagyott.Kelkáposzta főzelék volt husival.Szabi a pohárba öntött ivólevet mindjárt e tányérba öntötte,így az első tányér ételt ki kellett önteni.
Utána szépen evett a gondinéni segítségével.Nála volt a nagykanál,a gondozónéninél a kicsi.Édesen ült ott a gyerekek között.Azt hittem,hogy majd feláll,meg elsétál,de szerencsére nem.Biztos lesz majd olyan is,de reméljük a legjobbakat!
Elfogyott az egész tányér főzelék,és vizet is ivott rá a manó.Szépen,pohárból.Végül rágcsált egy kis kenyeret,majd eljöttünk.Addigra már letették a kis fektetőket is,Szabi egyelőre csak nézegette őket.Reméljük majd az is menni fog!
Így állunk tehát.
A gondozónéni elmondta,hogy amíg elmentem volt egy pici sírás,de kézben,meg énekkel meg is nyugodott.
Nagyon büszke vagyok rá,és hihetetlenül imádom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése