Az új tanévben kedvező feladatokat kapok,megkapom a helyi ovik fejlesztését.Oda én járok ki,én osztom majd be az időm,így jobban tudok átcsoportosítani munkát.A tanácsadóban kevesebb órám lesz,mert az kötöttebb.Igénybe vehetem a heti 1 képzési napot is,ami a továbbtanulás kapcsán jár.Így csak négy nap kell mennem,és ezen napokon kell megtartanom a kötelező óraszámomat. Nagyon klassz így,mert Szabászkát sem kell akkor minden nap vinnem.
Amíg én dolgoztam,a gyerekek Móniéknál voltak.Ati bácsi elvitte őket horgászni,Petra még gyíkot is fogott.Ateszka meg igen büszke volt a halacskákra,amiket meg is lehetett simogatni,és ők fogták ki.Kapott egy pókemberes pólót is,amit a srácok Móniéknál már kinőttek.
Nos..bölcsi...
Délutánra vártuk a gondozónénit.Én mentem el érte kocsival,meg az egész pereputtyal a nev.tan. parkolójába,lévén ,hogy ő nem vezet,és nem ismeri az új utcákat a környéken.
Nagyon kedves volt.Szabi nem igazán akart barátkozni vele,sőt nagyon sírt tőle.Remélem majd azért megbarátkoznak.Hozott Szabinak egy kis nyakbavalót,amin a dobocska jele van.Atiék is ilyet kaptak tavaly az óvónéniktől. Szabász is örömmel nézegette,és viselte a nyakában.(Tavaly még nem gondoltam,hogy ő is ilyen hamar kap majd jelet a nyakába.)
Átbeszéltük Szabi szokásait.Mikor kel,mit eszik,hogyan eszik,hogyan iszik,mit játszik...Sajnos a tej elkerülhetetlen,mert a főzelékeket is azzal habarják be,és azt adnak reggelire.Sajnálom nagyon,de mit tehetek..ember tervez körülmény,intézmény végez.Lassan bevezetem itthon is,hogy ne ott kapja először.
Megnézte a gondozónéni a szobáját,ami nagyon tetszett neki.Felírta,hogy milyen játékokat látott stb..Nagyon tetszett neki az udvarunk,azt mondta,hogy igazi gyerekparadicsom.Petráék is megmutattak neki mindent,meséltek,hozták a formát.Összességében jó benyomásom volt a dologgal kapcsolatban.Kedves,barátságos hölgy lesz Szabász gondinénije,aki határozott is egyben.
Elmondása szerint nagyjából hasonló korúak lesznek a gyerekek.Lesz mondjuk egy hároméves is,a legkisebb viszont még csak 11 hónapos.A többiek 15-18 hónaposak.Fele fiú,fele lány.
Felkészített,hogy lesz majd sírás ,amikor elválunk,és nem lesz egyszerű.No,ezen aztán rögtön könnybe is lábadt a szemem.Azt is hozzátette,hogy maga az a szitu nehéz,az az 5 perc,amíg el kell válni Anyától.Megélni az elszakadást.Utána a legtöbb gyerek jól eljátszik,és feltalálja magát.Ezt az oviban már megtapasztaltam,Ateszka kapcsán...
Azt is elmesélte,hogy erre a korosztályra is jellemző azért,hogy bizonyos játékokon összekülönböznek,és ők leginkább harapnak.no,gondoltam,mi jöhet még.. :)Igen,harapni valóban harap néha,bár még nem harc jelleggel.
Hétfőn,10 órára megyünk.Először csak egy órára ,és velem.másnap már kettőre,harmadnap már ott is ebédel.Következő héten ottalvós,próbálkozós.Később majd igazodva a munkabeosztásomhoz,el is hozhatom,így nem kell mindig ott aludnia.
Most még a régi,oviba menő gyerekek közt szokhat csak,pont azért,mert az ő társai csak szeptemberben kezdik meg a szoktatást.A gondinénihez kell leginkább szoknia ezen korosztálynak,de azért furi,hogy mindjárt 3 évesekkel kezd a kis vakarcs.Be lesz dobva a mély vízbe,bár azért harcedzett is..Ennyi nagy tesó közt volt már mit tanulnia.Azzal a különbséggel,hogy itt mindig ott volt a háttérben az ANYA,ott pedig nem lesz.
Itt érek el azon pontra,ahol beúsznak a tudatomba ismereteim az anya-gyerek kapcsolat alakulásáról,a kötődésről,a leválásról,és sok hasonló ,fontos dologról.Itt aztán gyorsan próbálok megálljt parancsolni magamnak,és "jólfelfogósra" venni a figurát!
Nehéz,de menni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése