Ütközések

A munkahelyemen team-ben dolgozunk.Ez azt is jelenti,hogy 2 hetente összegyűlünk,és egy kis kupaktanács zajlik szakmai dolgokról.Általában ilyenkor valaki előadást is tart a többieknek.Meg kell mondanom ,hogy ezt imádom!Vég nélkül tudnám hallgatni,és beszélgetni a témáról,vitázni stb..
Kolléganőim közt gyermekpszichológusok is akadnak,akiknek előadásai egyenesen nyitott mondatokat oldanak meg az érzéseimmel,kérdéseimmel kapcsolatban.Magamról,a világról,sok mindenről.
Számomra lebilincselő,és AHA élményként hatol néhány dolog a lelkemig.
Tegnap előtt is volt egy ilyen előadás,ami azóta is gondolatokat ébreszt bennem,annyira,hogy megörökítem őket.
Hangsúlyosan hozzátéve,hogy más tollaival ékeskedem,de saját érzések tömkelege kapcsolódik a gondolatokhoz.
Az agresszióról beszéltünk,és annak szerepéről a mai társadalomban.Negatívumként szerepel az agyunkban,pedig eredeti jelentése szerint közeledést,odalépést jelentett.
Ma úgy kezeljük,mint rossz dolgot,pedig emberi természetünk része.
Az előadáshoz példaként kapcsolódott egy film.
www.chars.gportal.hu

Ütközések a címe. A film elején egymásnak ütközik két autó.Az egyik férfi szereplő elmondja,hogy talán azért ütközünk egymásnak,mert kevés a kapcsolat köztünk,és így "lépünk" oda a másikhoz,így teremtünk kapcsolatot.
Valóban..fém dobozokba zárva utazunk,egymással nem érintkezve.Hazaérve magunkra zárjuk az ajtót.Az emberi kapcsolatok színterei egyre szűkebbek.Mesterséges csatornákon tartunk kapcsolatot egymással.
Az előadásban szerepelt még Konrad Lorenz etológus is.
Ő megfogalmazta az emberiség fő bűneit:
http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=2796&PHPSESSID=c
Itt szerepel az érzelmi elsivárosodás.
"Maradj távol,érzelmileg ne keveredj bele!"

A társadalom uniformizálódik,nem fogalmazunk meg saját véleményt,tesszük csak a dolgunkat érzelmi odalépés nélkül.
Az agresszió tehát lehet éppen ezen okok következménye is.Sok mindent elfojtunk magunkban,nincsenek kapcsolataink,érzelmileg nem lépünk kellően oda egymáshoz.
A negatív érzések is természetünk részei,és lehetünk dühösek azokra is,akiket szeretünk.
Manapság a gyerekeket is a pozitív megerősítéssel próbáljuk motiválni,ami nagyon helyes,és jó eszme.Az viszont elértékteleníti,amikor valakit már azért is megdicsérünk,ha megáll két percig nyugodtan.Egy idő után nem fogja így betölteni a funkcióját maga a dicséret,a pozitívum.
Sokszor valóban nem fogalmazzuk meg saját véleményünket bizonyos dolgokkal kapcsolatban,hanem hárítunk:
Érzelmileg ne keveredj bele!
Túlnépesedünk,és ennek csomó következményére nem készültünk fel.
Az elmúlt napok ovis farsangjai valami furcsa,gyomorszorító érzést is hoztak.Jó volt közösségben lenni,valahová tartozni,valami azonos,fontos ok miatt.Jelesül a legfontosabb miatt:Gyermekeink!
Rájöttem,hogy mennyire kevés ilyen alkalom van az életünkben.Megyünk,tesszük a dolgunk,sokszor valóban gépiesen,egymásra alig figyelve.Aztán jön valami természetes,emberi..néhány mosoly a másiktól,vagy egy gesztus.Ezekre lassan már rá is kell csodálkoznunk....?
Kapcsoltok hiánya?Ütközések hiánya?
Nemrégiben épp volt hasonló tapasztalatom.Véleményeket mondtam dolgokról,érzelmileg is odaléptem.Nem feltétlenül értjük egymást egy ilyen helyzetben.Elfogadás?Igen,kell,hogy elfogadjuk egymást,de az is kell,hogy ütközzünk.Amennyiben nem ,az agressziót szül.
Ezek nagyon érdekes dolgok számomra.Nem tudom olyan jól összefoglalni,ahogyan azt az előadó tette.
Mindenesetre jó lenne,ha a világ csak egy picit jobban odalépne érzelmileg is.Álmodom még,hogy a gyermekeim talán élhetnek majd egy érzelmileg bátrabb világban.
(B.Csilla nyomán)