Farsang..Második Felvonás..

Ma volt Petrus fellépése az oviban.A különbség az volt,hogy Apa ma dolgozott.Egyedül vágtam tehát neki a kalandnak a 3 gyerekkel.Négyig dolgoztam,akkor elszáguldottam Szabiért,és az oviba vettük az irányt.Felnyaláboltam Atikát,vettünk tombolát,meg ruhatárba adtuk a kabátokat.
Szabinak akkor már szopizni is kellett volna,de nem tudtam,hogy melyik csoport fogja először előadni a maga szerepét.Így gyorsan elfoglaltunk oldalt egy jónak tűnő helyet,és vártunk.Akkor még Szabi is nyugis volt.Először a középsősök jöttek.Szabász hamar kiborult,így kiosontunk.Megszoptattam Petráék csoportszobájának előterében.Alig bírtam ki,hogy ne kukucskáljak be a terembe,ahol már izgatott készülődés hallatszott.
Sokat nem kellett várnom.Petra egyszerűen gyönyörű volt!Sajna a fényképező nem akart az előadás alatt működni.Azért után csináltam pár képet.Szabi épp akkor kezdett el hangosan sírni,amikor Petra következett volna.Elég tehetetlennek éreztem magam,mert maradni akartam,de Szabi is zavaró volt.Egy másik csoport óvónénije látva a helyzetem odajött,és kisétált Szabival.Közben mutogatta,hogy maradjak csak.Ez is csak erősítette bennem az oviról alkotott véleményemet.Minden úgy,és ott van benne,ahogyan kell!
Petra gyönyörűen,hangosan mondta szöveget,ahogy azt előre meg is beszéltük.Nyilván nem maradt száraz a szemem.
Először nem látott meg minket,és olyan elkeseredetten tekintgetett.Rögtön felragyogott az arca,amikor látta,hogy ott vagyunk.
A hangulat ma is jó volt.Tényleg mindenki kedves,és segítőkész volt.Amíg szoptattam őrt álltak az ajtóban,figyelt valaki a két nagyobbra addig...stb..
Milyen jó lenne,ha ez a fajta emberi közelség,és viszonyulás általános lenne.Kár,hogy meglepődünk a létezésén,mert egyébkét eltávolodunk egymástól a hétköznapokban.
No,volt tehát büfézés,meg tombola ma is.Zsákbamacskáról ne is beszéljünk.
Petra olyan fáradt volt már a végén,hogy a legtöbb képen csak bambul.
Felöltöztettem őket egyesével,aztán bepakoltam mindet a kocsiba.Szabász- jelezvén,hogy elege van a farsangból-az egész tortúrát végigordította.
A kocsiban még jól megdicsértem Petrát.Elmondtam,hogy milyen büszke vagyok,hogy olyan szép hangosan,érthetően mondta a szövegét.
Erre ő azt felelte:
-Anya! Rád gondoltam közben,és mindjárt sikerült!

No,nekem sem kellett több,egyből eltörött a mécses.
Kell is ennél több bármi az életben?
nem..Ilyen pillanatból viszont annál inkább!