Az ártatlanság kora

Mindig rácsodálkozom,hogy mennyire ártatlanok,és naivak a gyerekek! Ez a csodálkozás talán nem is jó szó,inkább csodálatot írnék.Egészen rabul tud ejteni a gyermeki világuk,az az egyszerűség,az a sok hit,bizalom a világ felé.Annyira jó érzés közel lenni ehhez a világhoz,és nap mint nap tapasztalni ezeket a csodás kis gondolatokat.
Körülöttünk zúg a világ,válság,munkanélküliség,bizonytalanság,és kilátástalanság zakatol.Néha a torkomban hatalmas gombóc ül,amikor ezek jutnak eszembe.Aztán homokba dugom a fejem,és tovább hessegetem a gondolatokat,inkább próbálom ellesni a pillanat örömét a srácaimtól.
Ma is csillogott pár ilyen pillanat a napunkban.
Petra tegnap fogacskával a feje alatt aludt el,a saját ágyában.Ez nem tartott soká,mert elindult át,hozzánk.Hozta magával a párnát,meg a fogat is.Közölte velem,hogy hozni kell,mert a Fogtündér úgy találja meg.
Vártam egy darabig,hogy elaludjon,aztán kivettem a fogacskát a párna alól,és óvatos mozdulatokkal az ágy alatt lévő ágyneműtartóba próbáltam becsempészni,hogy a gyerek fel ne ébredjen.Azért meghallhatta a zörgést,mert mocorgott,éreztem,hogy figyeli a sötétben,hogy a Tündér mozog-e.Reggel hatalmas örömmel közölte,hogy elvitte a fogát az a bizonyos!
Ma rengeteg alkalommal megkérdezte,hogy mikor hozza a kopogós cipőt a Tündér,hisz ő azt kérte.(Sajna Apa dolgozik,és így a "Tündér" nem tudott kopogós cipőt beszerezni ma éjjelre.)Sűrűn nyugtattam,hogy hozni fogja a Tündér amit kért,csak nem tudni mikor ér ide vele,de tuti hamarosan megtörténik a dolog.
Aztán arra lettem figyelmes,hogy félig bemászott a franciaágy alá.Kérdem,hogy mit csinál ott.Erre ő azt felelte,hogy megnézte ott is,esetleg nem odatette-e a cipőt a Tündér.
Gondolom éjjel hallott valami matatást,és reménykedett,hogy a Tündér meghozta a cipőt,és oda tette.
Ilyenkor csak nézem őt,és arra gondolok,hogy milyen csodás!A világa teli van jókkal.Mikulással,Jézuskával aki ajándékot tesz a fa alá,Nyuszival húsvétkor,és a Fogtündérrel...Mindezeket mi mutattuk,adtuk neki,nekik.Olyan kis burok ez,ami véd,ami körül ölel,és csodálatos benne lenni,nekem magamnak is.Remélem,hogy ez a burok kellő alapot ad majd arra az időre is,amikor a csodás lények felfedik nemlétüket.Amikor véget ér az ártatlanság kora.

Aztán ott vannak a játékok..Olyan aranyos dolgokat talál ki néha,és annyi ösztön,annyi jó kis szerep és minta van benne..
Az építőkockákból robotokat gyártott.Először MASNI-t,akinek papírból szemeket is csináltunk.Aztán,hogy ne legyen egyedül csinált egy MISNI-t is aki MASNI testvére.Ő volt a névadójuk.Nagyon kell vigyázni a két robotra,mert igen könnyen szétesőre veszik a figurát,főleg amikor a két öcsike is beszáll a játékba.

Nézem tehát a lányom,ahogy ölelget két építőkocka kupacot darabka kemény papírral kiegészítve,és arra gondolok,hogy a gyerekek bölcsek,és csodásak!Tudnak kis dolgoknak örülni!Alkotnak,és olyasmit is meglátnak,ami alig észrevehető.Képesek magukat is megörvendeztetni,hinni,várni...Boldognak lenni csak úgy..
Örülök,hogy én is ebben a burokban élhetek!

MASNIVAL