Szabi nem akar szopizni.Tegnap is alig fogadta el,és amint szopihoz készülődtünk erős sírással taszított el,kapkodott a füléhez.
Ma reggel szívott párat,és ismét hasonló volt a reakciója.Azóta minden próbálkozásom így végződik.
Nagyon szomorú vagyok.Tudom,hogy ez összefügg a betegséggel,és fájhat neki valami,hisz kanállal is nehezebben etethető.Továbbra is kínálom,és reménykedem,mást nem tehetek.Szerettem volna minimum egy évig szopiztatni őt.Sajnos adódhat hasonló helyzet,amit nem tudunk kivédeni,és hiába akarom én,ha a gyereknek kellemetlen ,és elutasítja..
Mindig nehezen viseltem ezt a változást.Úgy érzem,hogy egy korszak lezárul ilyenkor.Amikor arra gondolok,hogy nem lesz meg ez a kapcsolat köztünk,hogy nem fogom hallani ahogy kortyolja az anyatejet,nem látom,ahogy fogja a forrást,ahogy elalszik szopi közben..nagyon bánt.Tudom,hogy ez a fejlődés velejárója,és egyszer elérkezik ez a pillanat,de mégis nehéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése