Mozgás...ismét

A mozgásfejlődésnek jelentős szerepe van a fejlődésben ,nem csak az egyes mozgásformák kialakulása kapcsán, hanem mert szoros összefüggése van az egyes agyi funkciókkal. Az adott mozgásforma megjelenés jelentős hatást gyakorol az idegrendszer strukturálódására.Későbbiekben részképesség zavarok,és tanulási nehézségek adódhatnak az egyes fázisok kimaradásából.
Manapság tehát már tudjuk ,hogy a mozgásnak milyen jelentős hatása van a fejlődésre.
Az ontogenetikus fejlődésmenet fázisai sorrendben a következők:
átfordulás (4-6. hónap)
kúszás (6-8. hónap)
mászás (8-10. hónap)
ülés (8-10. hónap)
állás (9-11. hónap)
járás (10-12. hónap)
Megjegyzendő,hogy ezen mozgásformák megjelenése tág határok közt mozog.Néha jelentős késést,vagy a sorrend felcserélődését tapasztalhatjuk,de ez nem jelent feltétlenül problémát.(Néha ebben én magam is el tudom saját magam bizonytalanítani.)

Maga a mozgásfejlődés nem öncélú dolog, nem csak a helyzet, és helyváltoztatás kivitelezése a funkciója.
A lépcsőfokok egymással összefüggenek , egymásra épülnek, megvan a maguk szerepe.pl.
- A kúszás-mászás a két agyfélteke szinkronjában vállal jelentős szerepet. A gyermek megtapasztalja a saját testéhez viszonyított irányokat. Segíti a dominancia későbbi kialakulását.
- Az üléssel lehetőség nyílik a két kéz szabad használatára, és a szem-kéz koordináció fejlődésére.
A fázisok kimaradása tehát nem csak magának a mozgásformának a hiányát jelenti, hanem különböző funkciók hiányos begyakorlását.
Az embergyerek fejlődésében minden funkciónak megvan a maga szenzitív periódusa.Így azon funkció abban az életkorban fejlődik a leghatékonyabban .Jó példa itt a beszéd elsajátítása is.(Farkas nevelte „Maugli”gyerekek ,akiket később megtaláltak ,de felnőttként már nem voltak képesek a beszéd megtanulására.)
Ezért jó,ha egy adott mozgásforma egy bizonyos életkorig megjelenik.
Épp ezért nem szabad a mozgásformák megjelenését siettetni sem. Még nem érett rá a gyermek idegrendszere ,izomzata.
Az aktuális mozgást segíthetjük támogathatjuk játékosan.

Forgás:
Pl:Háton fekvő csecsemőnek kínáljunk fel oldalra kitett játékokat,hogy motiválja őt az utánnyúlásra,fej fordítására.(Forgás fejindította mozgás.)
-lepedővel, takaróval „feltekerni” a babát ,és hengeríteni, görgetni. Először csak a lepedő szélét emeljük meg óvatosan ,hogy a baba megélje a gördülés élményét.
-Háton fekve ,a lábát megfogva billegtessük jobbra-balra a csecsemőt.

Kúszás:
Lehetőség a hason történő nyúlásra. Sok inger a baba közelébe, hogy a tárgyak után nyúljon hason fekve. Támasszuk meg a baba talpát, hogy el tudjon rugaszkodni.
Lejtőre helyezzük a babát(pl. merev pelenkázó lap)így kiváltódik a kúszó mozgás.(Azonos oldali végtagok összerendezése.Azonos oldali mozgás.)
Legyen kellő tér a mozgáshoz.

Mászás:
Ellentétes kar-láb mozgás miatt az egyik legfontosabb lécsőfok. Megalapozza a kúszás.
A mászást megelőzően egyensúlygyakorlatokat végeznek a babák .(Kutyázás négykézláb.)
A mozgásformához kellő izomerőn túl , egyensúlyozásra is szükség van.A babát alkarunkra fektetve ,végtagjait a talajhoz érintve asszisztálhatjuk a mászást .Ebben a formában kiváltódik az ellentétes kar-láb mozgás. Helyezhetjük a babát egy vastag sálra ,vagy hordozókendőre :-) is ,és így elemelve a talajtól motiválhatjuk a mászásra. (Nagyoknál gördeszkát is használunk a mászás gyakoroltatására.)

Ülés:
Két kéz használata. A babát nagy labdára ültetve ,csípőjét megtámasztva billegtetjük. Egyensúly gyakorlása.
Kitámasztani nem feltétlenül a legideálisabb, mert amíg nem tudja kivitelezni a mozgást ez megterhelő lehet a gerincének.A legtöbb baba kitámasztva ül ugye a babakocsiban, etetőszékben, tehát ilyen jellegű tapasztalás teremtődik a számára. Érdemes rövid ideig alkalmazni.

Felállás:
Amikor babát megállítjuk a hónalja alatt megtámasztva 5-6 hónapos kortól rugózik ,és gyakorlatozik.
Ne állítsuk ,ne „kényszerítsük” erre a mozgásformára túl korán.
Amikor jól mászik, biztonságosan ül akkor motiválhatjuk a felkapaszkodásra.(enyém fiú nem mászik jól,és csak két napja ül..mégis kapaszkodik fel..evan..)
Az ingerforrásokat lehet magasabbra helyezni ,hogy a baba ülő helyzetből motivált legyen a felkapaszkodásra.

Járás:
A szülők általában segítik a bútor mellett kapaszkodva lépegető kisgyermeküket. Sétáltatással, kézen fogva való lépegetéssel.
Az első lépéseket a baba úgy egy éves kora körül teszi meg általában,de ez is tág határok közt mozog.
Első lépésnek a biztonságosan megtett rövidebb távot tekinthetjük, nem az egyik szülőtől a másik szülőig történő „átbillenést, átesést”.
Ne sürgessük a járás megindulását .A sokáig kúszó-mászó gyermek jól begyakorolja a kellő mozgásformákat ,így az idegrendszere képes magasabb szinten szerveződni ,és biztosabb léptekkel fog megindulni.
A mozgáshoz mindig hagyjunk kellő teret a gyermeknek. Kerüljük az olyan eszközök használatát, amelyek a még nem aktuálisan fejlődő mozgásformát erőltetik rá a babára.pl bébi komp.Járókában eltöltött hosszú idő sem ideális a mozgás fejlődéséhez, mert leszűkíti a teret a baba körül.
Hagyjuk, hogy a gyermekünk szabadon ismerkedjen az őt körülvevő környezettel, érjék őt kisebb-nagyobb balesetek(Szabinak lila az orra, és a szemöldöke is..)ezáltal tapasztalja meg a világot, és kap lehetőséget a megfelelő fejlődésre.