A hétvégét jól töltöttük.A vasárnapot megkoronáztuk egy MEGA Játszóház programmal,amin a két nagy vett részt hatalmas aktivitással.Még több sérülést sikerült beszerezniük.Petra a legnagyobb csúszdán száguldott le több ízben is úgy,hogy hatalmas ugrással indított,és azzal a lendülettel csúszott.Mondanom se kell,hogy mennyire értékeltem a dolgot.Az egyik ilyen esetnél aztán épp Atival ütközött úgy,hogy a lendület odapaszírozta a csuszinak.Leégett egy darabon a karjáról a bőr.Atika meg a fején csiszatolt le bőrfelületet.Mindezek ellenére nagyon jól érezték magukat.Estére aztán Atika köhögni kezdett,és elég ramaty formát öltött.Éjjel jól be is lázasodott,így ma nem indult útjára a vándorcirkusz nálunk.Se ovi,se munka,mindenki maradt a fenekén.Atika köhög,náthás,és estére egy hatalmasat hányt is.Remélem megdől a menetrend most,és nem megy végig mind a három csemetén ez a fránya betegség.Bár erre sajna én is kevés esélyt látok.
A napot igyekeztük túlvészelni.Én végeztem egy kevés elmaradt házimunkát is. Amíg a ruhákat szedtem ki a mosógépből,illetőleg Atinak segítettem a mellékhelyiségben,addig Szabi nagyobb mennyiségű virágföldet távolított el az egyik cserépből.Gondolta megműveli a földet,esetleg vetésforgót alkalmaz.Nyilván meg is kellett kóstolni azt a fekete valamit,nem volt elég a szőnyegnek megmutatni.Épp beléptem a szobába,amikor totál földes arccal,nekiesett a gyerekszék sarkának,ami azonnal felrepesztette a száját.Így már nem csak földes,de véres is lett a legkisebb gyermek,ráadásul igen hangosan jelezte,hogy ez neki fáj.Talán jobban kellett volna figyelnem,és tudatosítanom magamban,hogy a gyermek mobilis lett,sőt nagy késztetést érez arra,hogy a környezetében változást eszközöljön ki.
Ilyenkor érzem át igazán a nagycsalád örömeit.Valljuk be,itt mindig zajlik valami,és igen szemfülesnek kell lenni,hogy minden horrort elkerüljünk.
Száj tehát bedagadva,de csemete földmentesítve lett a délután folyamán.
Ami Szabászt illeti még,hát reggelente felállva fogad minket a kiságyban,és olyan megható őket együtt látni pizsiben.Olyan békebeli hangulatot áraszt a dolog,mint amikor én voltam gyerek,és hétvégén pizsamáskodtunk sokáig.
Ráadásul az utánzás terén is egyre ügyesebb a babám.Petra,ésAti elég sűrűn rángatja fel a póló derekát.Olyan unalmambannemtudokmittenni dolog ez.Sazbi is elkezdte utánozni.Nézi őket,és nagy buzgón rángatja ő is a ruháit felfelé,közben hangosan nevet.
Petrával még alkottunk is(Szabi akció előtt,utóbb már nem bizti,hogy lelkierő adatott volna hozzá)3 darab húsvéti barikát.Valahogy mindig,mindenből 3 darabot szeretne alkotni.Nem is értem mihez köti ezt. :)
Az udvarra is kimentünk aztán,de csak hárman.Atika bent pihizett.Én magamra kötöttem Szabit.Sétáltak kint a szomszédok,beszélgettünk a kapuban.Vannak,akik még mindig fura pillantásokkal méregetik a hátamon a gyereket,bár nem mondanak semmit,csak szemmel.Mostanság pedig sokat fogunk így kertészkedni,mert így mindent meg tudok csinálni.
Az események tehát zajlanak,nagyon vacak,hogy Atika beteg.
Rossz így látni,főleg,hogy itt a tavasz!
Remélem gyorsan meggyógyul!
Összeömlesztettem pár történést,érzést ide,kb. olyan összevissza,ahogy a mai naphoz illik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése