Események

Jócskán elmaradtam a bejegyzések írásával.
Mozgalmas napok vannak mögöttünk.
Próbálom összefoglalni az elmúlt pár nap eseményeit.
Hétfőn bemutató órán vettünk részt Petrával.Bánom,hogy elvittem,mert nagy csalódás volt neki is,nekem meg főleg.Nem akarok túl kritikus lenni,de az óra nem volt éppen egy magával ragadó,iskolára lelkesítő valami.Talán majd a másik suliban..Kis drága,meg is kérdezte,hogy:
-Anya,ez ilyen unalmas?
Jobb esetben nem,rosszabb esetben igen..sajnos.
Kedden a saját bemutató órámra készültem lelkiekben.Délután mentünk apával a srácokért.Oviból mindig nehezen távozunk,mert az öltözködés,meg pakolás igen körülményes esemény.Rohannak elém,csivitelnek,rajzokat mutogatnak,mesélnek..Édesek,és boldog vagyok,hogy nem intézik el a dolgot annyival,hogy az oviba nem volt semmi..az bántana.Így tehát lassan öltözünk,és haladunk.A kapu elől futva érkeznek meg a kocsihoz.Van az ovi előtt egy füves,parkos pici rész,mellette járda.Itt hagyom őket szaladni a kocsiig,ami általában a füves rész szélén áll.(Tisztáztuk,hogy az útra nem fut ki senki sem..azért loholok utánuk)Olyan édesek voltak kedden,ahogy kézen fogva rohantak a kocsi felé,közben kiabálták,hogy APA!A Nap sütött..olyan "álljon meg az idő gyorsan"érzésem volt.
Szerdán módszertani nap volt a munkahelyemen.Sok év után bemutató foglalkozást kellett tartanom jópár kollégának a sulikból,ovikból.Reszketett picit a lábam,főleg az előadás alatt,amit utána kellett tartani az óráról.Mozgást fejlesztettem,és édesek voltak a foglalkozáson résztvevő gyerekek.Annyira igyekeztek megfelelni,és ügyesen,szépen dolgozni.Ezen teljesen meghatódtam.Ezen a napon került ki a nevem az ajtóra is ,és az iroda mellé is,ahol én dolgozom.Olyan "bandatag" lettem,akiért szurkoltak a többiek,akit befogadtak..Jól esett,és a délutáni záráson jó volt együtt örülni a sikeres napnak.(Dióhéjban Anyáról is..na)A látogatók közt megjelentek a gyerekek óvónénijei is.Nyilván betértek hozzám,és megnézték mire jutok..Utána beszélgettünk Petra óvónénijével.Olyan szépeket mondott a csajról!Mennyire érzékeny szociálisan,milyen empatikus.Amikor sír valamelyik kisgyerek Petra az első,aki odamegy,és vigasztalja.Bárkinek a bánatát mélyen átérzi,és próbál segíteni.Csendes,aranyos kislány.Gyakran közli,hogy ő orvos lesz.Sajnos nem lehet új fejlesztő játékot mutatni neki,mert azonnal közli,hogy anyával már csinálta.. :)Imádom!
Csütörtökön Apa hősiesen elvitt 3 gyereket egyedül az oltási ambulanciára.Ilyenkor viszont vérzik picit a szívem.Apára,és a gyerekekre nagyon büszke vagyok!Mindhárom oltódott valamivel,Apa meg állta egyedül a sarat.Petra kért egy pici fecsit,mert megegyeztünk,hogy itthon beolthat engem.Ő doktornéninek készül ugye..
Atika nem sírt,Szabi meg egy orvostanhallgatót vett le a lábáról,egészen addig amíg a nagy dolgát a karjában nem végezte el..
Délután együtt voltunk,játszottunk.
Atika vérmes ütközeteket vívna már Szabival.Kirakózik,de Szabi jelentős lépéseket téve a felegyenesedés terén..eléri az asztalon lévő darabkákat.Ebből lesz csak a balhé,ráadásul ez még kezdeti.
Atika hangos "SZABI NE" felkiáltásokkal taszítja el öccsét,aki indulatos "HŐ,BLABLBLA" válaszokat adva még agresszívebben tolakszik,és nyúl.Nem adja ám fel,birokra kel.Harc,hát legyen harc..Addig-addig,hogy széplelkű Ateszkám ma már sírni kezdett.Igazán óvatos Szabival,és nem mer erőteljesebben fellépni,az igazát meg védené.
Estére rendesen felpörögtek a kicsikék.Kergetőztek,rohantak,sikítottak.Repült,csúszott a szőnyeg,meg a mozdítható járulékos elemek.
Ilyenkor csak nézem őket,aztán hangot adok a rendrakás iránti igényemnek.Közben arra gondolok,hogy milyen jó is egy ilyen hangos házban élni.
Ilyenek voltak hát nagyjából az elmúlt napok..Zajlik,pörög,teli van eseménnyel..Azt mondják,az élet így szép!