Idő

Sokszor elgondolkodtat az idő múlása.
Amíg nem voltak gyerekeim talán nem filozofáltam ennyit hasonló dolgokon.
Innen visszatekintve olyan,mintha akkor csak úgy céltalanul éltem volna bele a világba.
Nem szeretnék persze üres frázisokat sem puffogtatni arról,hogy a gyerekek töltötték meg célokkal az életem,mert ez persze nem igaz.Akkoriban is sok minden járt az agyamban,sok-sok nagybetűs "LESZ".Voltak terveim,meg ötleteim,és sokat gondoltam arra,hogy milyen lesz majd az életem.Akkoriban talán a jelen kevésbé érdekelt,mert valahová el akartam még jutni.Azt hittem,hogy a jövőre a legfontosabb koncentrálni.Sajnos ez jellemzője az embernek...
Kevés figyelmet fordítottam az idő múlására,az évszakok,hónapok,napok tovatűnésére.
Amióta ŐK megvannak több az ilyen jellegű,mélyen szántó gondolatom.
Olyan gyorsan megy az idő.Nem is olyan rég még Petrát hordtam a pocakomban.Ma már azon tanakodunk,hogy melyik iskolát válasszuk,nem régen még a polyák,és babakocsik közt próbáltunk eligazodni,mint első gyerekes szülők.(Hétfőn el is látogatunk a suliba,az elsősöknek tartott bemutató órákat tekintjük meg.Izgalmas!)
Aztán nem volt az sem túl rég,amikor Atikát vártuk.Hetekig a kórházban feküdtem vele,és könyörögtem magamban,hogy ne szülessen meg előbb.Ma már olyan nagy fiú ő is.Esténként,amikor az ágyában fekve végignézek rajta mindig elcsodálkozom,hogy mekkorára nőtt.
Szabi a legközelebbi élmény.Ismét itt a tavasz,ami tavaly olyan nagyon szép volt.A tulipánok ismét növekedni kezdtek a pici ágyásokban.Emlékszem,tavaly még pocakos voltam,amikor locsolgattuk őket.Olyan élesen bennem élnek azok a napok.Mennyire vártam Szabit,és milyen jó volt az a pocakos időszak.Mennyit izgultam,sokszor kétségbe is estem,mégis talán a legszebb tavasz volt a tavalyi,mert korábban tavasszal sosem volt pocaklakónk.Szabi holnap már 10 hónapos.
Annyira gyors tempóban múltak el a hetek,és a hónapok.Néha csak rácsodálkozom,amikor épp szétszedi a lakás tartozékait,hogy mekkora lett,és hová lett az a pici"komoly csávó" akit a kórházból hazahoztunk.
Amióta dolgozom valahogy még gyorsabban teker az idő kereke.
Egy jóideje már nem is "sziázik" vissza mindenki,amikor így köszönök nekik.Hiába,3 gyerekes anya vagyok.
A LESZ is kevésbé lett fontos.Ami LESZ volt ,ma már szerencsére VAN lett.
Igazán fontos a MA,amikor annyi csodálatos dolog történik.
Például tavaszodik,a srácok vidámak egészségesek,és a tulipánok is nőnek...

2008