Voltak csodás játszóterek,ahol a mászóka egy hajót formált,és krokodil alakja volt a hintának.Akkor még a régi rend uralkodott,így sorra épültek az új lakótelepek,új játszóterekkel,amik engem elvarázsoltak.
Voltam aztán beteg is a mamánál.Emlékszem,amikor a fülem begyulladt a víztől,szegény lelkesen melegítette a sót.Később meg náluk lettem rózsahimlős is.Azt se tudta hogyan járjon a kedvembe.
Emlékszem még a pici szobára,amit külön az unokáknak rendeztek be.Apró konyhájából mindig friss sütemény illata áradt.Olyan biztonságban voltam ott.Értünk bármit megtett volna a mama,aki máig a szívemben él.Sajnos jópár éve már,hogy csak a szívemben..
Emlékszem,hogy akkor is gondolt ránk,amikor épp nem nála voltunk.Sütött egy csomó sütit(hókifliben,meg sós percben egyszerűen verhetetlen volt)és postára adta az unokáknak.
Történt egyszer,hogy én rongybabára vágytam,de anyukám talán drágának tartotta a kiszemelt példányt.Akkor is érkezett hozzánk egy csomag,benne Jancsi bohóccal.
Mama varrt nekem egy bohócot,olyan igaz rongybabát.Elment a bolt kirakatához,ahol az eredetit láttam,és onnan lemásolta.Amikor a csomagot kinyitottuk ez a bohóc mosolygott rám.Hihetetlenül örültem neki.
Jancsi máig megvan.Jött velem a felnőttkorba is.
Manapság új gazdája akadt,aki örömmel öleli alvás közben magához,sőt az oviba is magával viszi.
Engem meg a hideg is kiráz,mert az én mamám egy kislánynak készítette lelkesen,és ma a kislány kislánya játszik vele.Sosem találkoztak ŐK,de a szívemben a legfontosabb helyeket foglalták/ják el a múltban,és a jelenben.Az érzés,hogy a nemzedékek mégis találkoznak így,és az érzelmek energiája nem vész el,hanem inkább tovább adódik..igazán csodálatos!
ez egy csodálatos és megható bejegyzés! :)
VálaszTörlésez nagyon szép!!!
VálaszTörlés