Az elejéről..induláskor jött, a sajnos menetrendszerűvé váló cirkusz.Petra nem akarta levenni a nyakában lógó kulcscsomót,amit az apjától kapott.Atesz csatlakozott,hiába mondtam el szépen,részletesen,hogy veszélyes úgy játszóházazni..stb..Végül persze elszakadt a cérnám,és 85. alkalommal már nem épp barátságosan magyaráztam el indokaimat.
Mostanában ez van.Rengeteg cirkusz,sírás,feleselés.Mióta elkezdődött a suli,meg az ovi,azóta ezen magatartásformák nagy hangsúlyt kaptak.Én is feszültebb vagyok,ez tagadhatatlan,kevesebbet vagyunk együtt,a gyerekek türelmetlenebbek,hirtelen,indulati reakciókat adnak.Talán a közösség is hat.Petrát nem is egyszer verték már meg az osztálytársai,ami pl. az oviban nem fordult elő.Ott kevesebben voltak,és más mentalitású gyerekek jöttek össze.Az osztály nagyon értelmes gyerekekből áll,de hirtelenek.Valakinek Petra rálépett a táskájára,és az megszorongatta a nyakát..Véletlen leült egy kislány székére,és az sípcsonton rúgta...
Tudom,ez mind elkerülhetetlen,csak anyai szívemnek fáj.Ezek már a tanulóidők,és ezek Petra "leckéi",viszont magukkal hozzák az itthoni hisztisebb viselkedést.
A stílussal is akadnak problémák.Gyakran úgy szólnak vissza egy-egy kérés kapcsán,hogy a hajam is égnek áll.
Mindehhez csatlakozik Szabi,aki megfűszerezi a dolgot egy kis éles hangon való,könny nélküli visítással.
Feladják a leckét rendesen.Néha elég tehetetlennek érzem magam,közben tudom,hogy mindez így természetes,mert a gyerekekkel mindez megtörténik,amíg szocializálódnak.Én meg azért vagyok itt,hogy szocializáljam,neveljem őket.Sokszor kiakadok,és nem a legmegfelelőbb módon reagálok.Utána már bánom,de alig nyugszanak meg a kedélyek,már indul is az újabb móka.
Délután is ..két szót váltottam volna a sógornőmmel a kerítésnél,és Atesz csak sorolta,hogy ő szomjas,nem hagyván lehetőséget arra,hogy kicsit" felnőttkedjem". Nem vár,nem késleltet,hogyan is tenné.Ilyenkor aztán gőzöl az agyam.Persze-persze..miért nem vele foglalkozom addig is!Ezt egy kisgyerek másként éli meg...
Erre mondja aztán apjuk,hogy ez a szakmád,oldd meg!
Igen,csak a magam gyermekének biza a szülője vagyok,és érzelmi alapon nevelek..nem pedagógusként.
Mostanság tehát akad hiszis anyu is minálunk,hősiesen bevallom,de vallom,hogy akinél sosem szakad el a cérna,az hazudik.
Kanyarodjunk hát vissza az alap történethez.Szülinap!
Édesek voltak,jól érezték magukat.Tegnap alig bírtak elaludni este,mert ma nagy nap lesz.Nem elég a buli,de a sógoromék megígérték nekik,hogy ma náluk aludhatnak.
Ateszka nagyon be volt sózva.Kint várta őket sötétedésig a kapuban,és minden kocsi kapcsán rohant be a táskáért.Azt mondta,nem szabad bejönni,mert akkor Sanyikáék véletlenül azt hiszik,hogy nem vagyunk itthon.Ilyenkor meg tudnám zabálni azt a kis naiv világát.
Végül megjöttek,és elvitték a két nagykicsit.
Este Szabász maga fürdött a nagy kádban.Felállt a kiülőre,és kiabálta ő,hogy "KIÁ!"
Nem volt most itt senki,aki elkapta volna.No,itt eredtek el a könnyeim.
Hiányoznak,és furdal a lelki,hogy veszekszem velük.Alig várom,hogy holnap újra tocsogjon este a fürdő,és még csak szólni sem fogok érte..na jó,csak egy kicsit!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése