Szabolcskánk a 17.hónapját tölti itt közöttünk.
Rengeteget nőtt,és fejlődött.Egyre önállóbb,és egyre több mindent tud.
Imádom a kis szokásait.Annyira bájos,ahogy szereti a kis párnáját,és mindenhová hozza magával.Az a kis párna mindenre vigasz. Az ágyból néha úgy akarja kivenni,hogy mindkét oldalát megfogja,és húzza.Így középre kerül a rács,és azon fűrészel a párnával.Nem tudja így kihúzni,és akkor szól,sír érte.
Ma bementünk a bölcsibe, az öltözőszekrényhez,mert az udvari játék zajlott,amikor érte mentem.
Mondtam neki,hogy a párnáját szeretnénk elhozni,de az nem volt a szekrénybe készítve.Kezecskéit széttárva,keservesen adott hangot bánatának.A párna persze meglett,csak a teremben maradt.
Nos,a beszédre utal a cím,így a kis kitérő után erről is írok.
Egyre több szó van a birtokában,de most egy ideje ezekkel variált,szókészletét nem bővítette.
Néhány rövid mondat is akad,melyeket nagyon édesen használ.
Ezek leginkább utánzáson alapulnak.Ilyen pl. a KI A KIRÁLY? c. játék instrukciója,maga ezen mondat.
"KIA KIÁ?"formában használva.
Aztán ott van a szintén bájos felszólítás "ATI!DITTI!"
Ez a szituációban érthető meg igazán.Ati az autóit óhajtja biztonságban tudni,így gondosan becsukja Szabi orra előtt PETRATI szobáját.Szabi pedig oda amúgy is nagy kedvvel lép be,hisz rengeteg a kedvére való dolog.(Hegyező,sok-sok hegyezékkel a bendőjében,amit aztán Anya örömére, remekül a szőnyegre lehet borítani..és hasonlók.)
Evidens tehát,hogy a pici be akar jutni a szobába.Így az ajtó elé áll,és kiabál a bátyjának:
Ati!Ditti!=Ati!Nyisd ki!
Meg kell zabálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése