2009. október 18., vasárnap

Nosztalgia






Mostanában több ismerősöm is kistesót vár.Nagyjából olyasmi korkülönbségekkel,mint ahogy mi vártuk Ateszkát,Petrus kistestvérét.
Bizton állítom,hogy életem egyik legboldogabb időszaka volt,amikor a két pici együtt növögetett,és fedezte fel egymás társaságát.Mellesleg nem tagadom,hogy nem tartozott a legkönnyebb időszakok közé.
Nosztalgiáztam egy picit a képek között,és a mára nagy manókká lett picik is mosolyogva szemlélték akkori önmagukat.
Imádtam ezt a korszakot is!

2 megjegyzés:

  1. Nosztalgia? Hát azt hittem két hónapja, hogy nekem már csak ebben lesz részem, aztán most meg itt hányok reggel-este;)

    Hátha apa meggyőzhető lesz nálatok!

    Jó nézni a régi képeket. Én is előveszem az albumokat, de csak Karcsi fél éves koráig vannak előhívva a képek, hála a dg technikának...:( Ki kéne válogatnom vagy 300 képet és előhivatni.

    VálaszTörlés
  2. Nekünk csak a digitális kor előttről vannak előhívott képeink.Azóta max. kinyomtatjuk.
    Azért megvan a varázsa az albumnézegetésnek is!
    Nem sok esélyt látok arra,hogy apa meggyőzhető legyen.Gyereket persze ő is szeretne még,akár többet is.Ő mindig a piszkos anyagiakkal jön,amiben persze valahol igaza van,csak..
    Nekem korszakaim vannak.Néha épp így jó,ahogy.Imádom a srácokat,ízelítőt adnak mindenből.Szeretem a munkámat,és sok sikerélményem van benne.Tanulgatok..keresgélem önmagam így harmincon túl is.Most talán jó is így,de azt nem tudom elképzelni,hogy ne legyen többé nagy pocak,meg mocorgás,és izgatott várakozás.Erre a gondolatra össze szokott ugrani a gyomrom,és mindig hagyok magamnak egy kiskaput..majd pár év múlva..Jó Lenne!

    VálaszTörlés