Délutánok

Néha úgy érzem magam,mint egy űzött vad.Feladattól-feladatig rohanok.Reggeli kapkodás,öltözés a gyerekekkel,majd mindhármat külön intézménybe viszem be.Még jó,hogy nagyjából egy helyre.Átöltözöm tréningruhába,reggel nyolc óra előtt,majd 3X15 nagycsoportosnak tartok mozgásfejlesztést 11-ig.Kúszom-mászom a földön...A szünetekben telefonhoz rohangálok,szülőket tájékoztatok,statisztikákat töltök ki.Alig végzek a mozgásfejlesztéssel,már nagy gyerekek várnak rám,hogy ők órára jöttek,közben az adminisztrátor hozza az üzeneteimet,hogy ki keresett telefonon,és még a mellékhelyiségbe se jutok el,hogy ismét átöltözzek.Kapkodva nyúlok a táskámba,a tollaimért,amikor pici,harci repülőbe akad a kezem.Ateszka..Eszembe jut a bánatos kis arca,ahogy reggel tanakodott,hogy a repülő,vagy a kisautó legyen az az egy játék,ami az oviban maradhat vele.Ahogy mondta,hogy hiányozni fogok neki.Nekem is hiányzik,ilyenkor nagyon belém hasít..
Amíg nem voltak gyerekeim,addig is lelkesen tettem a dolgom,még ha sokszor nehéz is volt,de amióta vannak,és újra dolgozom..valahogy más már egy -egy síró,ijedt kisgyerek,aki nem mer,vagy nem akar először bejönni az órámra.Más,amikor egy-egy buksit megsimogatok,vagy egy-egy mozdulatot kijavítok.Maga az érzés is,hisz tudom,hogy micsoda kincsek ők,egy másik anyának.Anyáknak,akik várnak odakint,a terem előtt,tőlem várnak válaszokat,segítséget,megnyugtatást,biztatást.Bíznak bennem..Én pedig igyekszem.Lótok-futok,néha megállok,és elgondolkodom mindezen.
Aztán eljön a délután,és hazajövünk együtt.A kis repülő ismét a kisgazdája kezébe kerül.Petra fekete ,izzadt csíkos arccal,loncsos hajjal jön a nagy táskával.Kipakolunk,be sem érünk,de Ati már menne is.Hová?Bringázni,ki az utcára.
Ilyenkor összekapom magam,hagyom a mosógépet,hogy tegye a dolgát,és megyünk,megyünk az utcára bringázni.Ahogy nézem őket,hát tudom,hogy ezt vártam egész nap,még ha néha össze is kapunk,vagy akad pár fáradt,hisztis napunk.
Ma apa fotózott is..persze.Imádom,ahogy tekerenek,és a rövid,világos időszakot eltöltjük odakint.Szabi tép a kis motorral,alig győzünk futni utána.
Jók ezek az őszi délutánok,talán fel is töltenek,hogy másnap újra lelkesen kússzak-másszak a földön.