Felvételi

Tegnap volt.
Eleve kérdésessé vált az is,hogy el tudok-e menni.
Apánk dolgozott,Móni (aki Szabira vigyáz) más elfoglaltsága miatt nem tudta elvállalni a picit.
Sógornőm azt mondta,majd ő megőrzi a drágát,de eleve nehéz lett volna,mert oviba kell vinni a nagyobb csemetét,és ottlett volna a két kicsi is.
Aranyos volt,mert állította,hogy megoldja.Alakult a dolog,már a Mei tai kötését is megmutattam nekik,hogy tudja egyszerre vinni a két manót.A bizakodásnak az vetett véget,hogy Palkónak estére hasmenése lett.
Ki voltam az egésztől,mert nagyon rossz érzés volt,hogy a kisfiamat így próbálom passzolgatni,bőgtem is emiatt egy sort.
Hívtam a Mamiékat,de tudtam,hogy ők is betegek,most kezdenek lábadozni.
Sajnos a nagyszülők a párom részéről nem túl aktívak.Alig érdeklődnek a gyerekek iránt.Így maradt továbbra is a nagy kérdőjel.
Annus,szegény azonnal többféle ötlettel is előállt,bár Petya akkor még betegnek tűnt.
Igazán jó érzés volt,és olyan nagyon jól esett.Beviszi anyósához Petyát,hogy ne is találkozzanak a gyerekek,és elmegyünk.Nyugodjak meg!
(Végül jól alakult a dolog,mert Petya jobban lett,és elmentek mindannyian a játszóházba.)
Éjjel kettőig nézegettem a könyveim,és a megadott témaköröket.
Amit gyakorlatban,napi szinten használok azzal nincs is gond,de a törvényi részekkel,pontos adatokkal,és rég tanult,főleg elméleti részekkel(gyógyped.történet stb..) azért nem vagyok teljesen képben.
Reggel nekivágtunk.Miután elbúcsúztam a picit pityogó manótól az iskola felé vettem az irányt.
Beléptem az épületbe,és ezer emlék rohant rám.Milyen jó is volt!Amikor oda jártam, még bohókás voltam,és ifjú.Olyan gondtalan forma.Tele voltam tettvággyal,és lelkesedéssel.
A nosztalgia mosolya hamar lelohadt az arcomról,amikor megláttam a várakozó tömeget.
Az államilag finanszírozott mesteri képzésre (mint kiderült) 50 fő kerül be,a legjobbak.
Voltak fiatal,épp államvizsgára készülő csajok is,akik bizton állítom,hogy igen friss,és biztos fogalmakkal,és elméleti ismeretekkel rendelkeztek.Hiába no..
Így kissé reményvesztetten álltam ott.Egyesével hívtak be minket a nagy előadóba,és ellenőrizték a személyazonosságunkat,meg az okleveleinket.Számozott helyekre ültünk le.Két fiatal,tanszéki munkatárs felügyelte a becsületes munkavégzést.
Furcsa érzés volt ismét vizsgahelyzetben lenni.A párom szerint nekem ez a függőségem.Tanulni,vizsgázni,és maga ez a szakma.Ahogy ott ültem,bennem is megfordult ez.Jó volt ezt érezni!Bár magamnak is nehezen vallottam be,mert első sorban ANYA vagyok,és annyira megszoktam,hogy én magam a többedik helyen állok saját rangsoromban.Jó,ez furcsán hangzik,mert nekem ez így jó,és természetes,hogy a gyerekek az elsők..Furcsa,összetett érzés..
Soká nem filózhattam rajta,mert hivatalos keretek közt felnyitották a felvételi lapokat,és kiosztották.
Az első lapon adatok voltak.Gyorsan kitöltöttem,mert ugye ez még ment.
Aztán jött a java.Egyből lesápadtam.
100 pontot lehetett szerezni..Hát?
1.Gyógypedagógia tudomány tágabb értelemben vett megközelítése a tudományok rendszerében 20p.
2.Gyógypedagógia tudomány szűkebb értelemben vett megközelítése a tudományok rendszerében 20p.
3.Sajátos nevelési igény fogalma,tartalma 20p.
4.Sajátos nevelési igény a magyar közoktatás rendszerében.Jogok,és kötelezettségek 15p.
5.Inetgráció törvényi szabályozása 15p.
6.Inetgráció fajtái,osztályozása 10p.
Írtam én bőségesen minden feladathoz,de azért így utólag végiggondolva akad benne hiba,és hiányosság.
Igazából az első két feladat,ami kicsit rég volt már.A többivel napi szinten dolgozom,hisz S.N.I.gyerekeket látok el.
Lesz,ami lesz.Jó lenne persze,és örülnék nagyon,ha felvennének!Főleg az államilag finanszírozott formának,mert a másikat nem tudom magamnak finanszírozni.(175000Ft/félév) Július végén kiderül!Addigra lesznek meg a ponthatárok.
Amíg önmevalósítottam,addig Szabász jót játszott Annusékkal!Ez igazán megnyugtató,így nincs akkora furdalásom..
Összességében azt gondolom,hogy az utóbbi időben kicsit túlvállaltam magam.Ezt be kell vallanom magamnak is.Próbálok kevésbé pörögni,mert ez már nekem is sok!:)