2008. május 19 .(1)

"FUZES??????????????Ne tessék hányingerrel eltűnni..meg találunk rémülni!

Timi! Szép méretek! Gratula! Mész ma szülni, vagy akkor vigyem azé a kampókat?Hogyan érzed most?

Mi udvaroztunk..Most állandóan gyíkokat kergetnek a srácok..kész vagyok tőle..

aztán elmosott minket egy kis eső.

Bepakoltam a kicsinek is táskát...szal már ezzel se halogatok..viszont a mellszívó még fertőtlenítődik.."

Tavaly május 19-én ez a bejegyzés szerepelt tőlem utoljára a júniusi fórumon, pocakosként.
Akkor még nem is sejtettem,hogy másnap meglátom a kisfiamat.
A mellszívó valóban fertőtlenítődött.Reggel elég kapkodva szedegettem össze az alkatrészeit,amikor a fájások épp engedték.
Este elmentem zuhanyozni,és valahogy olyan furán nézett ki utána a pocakom.Mintha leesett volna a helyéről.Szabi pedig igen intenzíven mocorgott,ami akkor már nem volt rá jellemző.
Akkor motoszkált is az agyamban valami,talán megfordult benne az is,hogy akár...Ezt akkor még elhessegettem,mert nagyon szerettem volna még pár napig kihúzni a dolgot.
Szabi végül döntött,és így visszagondolva tudom,hogy amit 19-én este éreztem az már bizony az volt..
Szép,kerek dátumot választott születése napjának.Egy szép tavaszi napot,egy olyat,amikor már minden rendben volt,és őt vártuk.Egy új reményt.
Ma,amikor dolgozni indultam szirénázó mentő rohant keresztül a körforgalmon ,alig győztünk félrehúzódni előle.
Remélem ez a mentő is egy hozzám hasonlóan szülni induló anyukát szállított.Élesen villant elém az emlék látva,hallva a mentőt.
Mennyi benyomás,érzés,emlék kötődik a naphoz,mely egyik legfontosabb volt az életemben.
Ma,amikor fürdettem Szabit,és elnézegettem,olyan hihetetlennek tűnt,hogy valaha bennem élt.Amikor pocakom van olyan természetesnek érzem a dolgot,hogy odabent lakik egy apró ember,aki a mi gyermekünk.Így visszatekintve milyen hihetetlen,hogy mi mindannyian egy anya pocakjában éltünk a kezdetek kezdetén.Mennyire imádom azt a pocakos létet!
Olyan erővel,bizakodással,hittel ruház fel mindig.Olyankor egész más a világ,és a hangulatváltozások ellenére minden sokkal szebb,jobb.
Ma,a kenyeres pultnál majdnem beleszaladtam egy pocakba.8 hónapos forma lehetett,és annyira szép volt!Rámosolyogtam a nőre,aki visszamosolygott rám.Közös bennünk valami ősi,valami hatalmas,valami csodás.