Ma amolyan beszerzős napunk volt.
Apával,és Szabival délelőtt elmentünk a Krasznár és Fiai könyvesboltba megvenni egy könyvet,ami még nem volt a birtokomban,de kell a felvételihez.
Utána következett Szabi szülinapi ajándéka.Jól sikerült a vásárlás!
Délután aztán barkács üzletbe indultunk nagycsaládilag.Apa imádja ezen boltokat,és órákig tud válogatni bennük.A gyerekek nyűglődnek egy idő után,én is szenvedek,melegem van,és unatkozom.
Ma épp az öntözéshez használt berendezéseink tökéletesítése végett kellett ellátogatnunk egy közeli boltba,ahol hosszasan időztünk.
Voltak autós,gyerekeknek szánt bevásárló kocsik.Mindjárt magunkévá tettünk közülük kettőt.Közben elképzeltük apával,hogy mi lesz a jövő,amikor mindhárman bele akarnak ülni egy-egy ilyen kocsiba..
Nézelődtünk,amíg apa keresgélte az alkatrészeket.Szokásos mód unatkoztunk,izzadtunk, nyűglődtünk.Én Petrát,és Szabit toltam.Petra ült a kisautóban elöl,Szabi pedig a bevásárlókocsi részen,az ülőkében.
Petra dudálgatott,kormányozgatott stb.Szabinak fel is keltette az érdeklődését annyira,hogy próbálkozott előre mászni hozzá.
Hirtelen gondoltam egyet,és Petra ölébe ültettem a kicsit.
Petrust indulás előtt kifestettem,mert az oviban volt ma arcfestős buli,de ő lemosta a délutáni R.S.G. miatt.Ezt itthon pótoltuk,így a vásárlás idejére javarészt maszatos volt már a csaj.
Ültek ott ketten a kisautóban,ragyogó arccal.Petra maszatos pofival ölelte magához az öcsikét,vigyázott rá.Dudáltak,tekerték a kormányt.
Addig-addig,míg a szentimentális anyjuk arcán nem folytak a könnyek egy barkácsüzlet közepén.
Olyan szép pillanat volt,és olyan felhőtlenül igaz,és boldog.
Arra gondoltam,hogy volt idő,amikor nem gondoltam volna,hogy leszek még valaha ilyen boldog!
Hiába,az élet nagy pillanatai bizony ezek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése